𝕤𝕠𝕞𝕖𝕥𝕙𝕚𝕟𝕘 𝕘𝕣𝕖𝕒𝕥 || 𝖒𝖆𝖗𝖆𝖚𝖉𝖊𝖗𝖘 / 𝚠𝚘𝚕𝚏𝚜𝚝𝚊𝚛

< t h i r t e e n >

Remust kiengedték a gyengélkedőről, és minden folytatódott úgy, ahogyan a baleset előtt. Lupin nagyon dühös volt, hogy egy teljes hetet kihagyott a tanórákból, és nagyon lemaradottnak érezte magát. Naphosszat tanult, gyakorolt, jegyzeteket kért el évfolyamtársaitól, és a tanárokhoz futkosott, hogy kérdéseket tegyen fel nekik a tananyaggal kapcsolatban. Sirius mosolyogva figyelte a forgolódását. Az utóbbi egy hétben ő sem nagyon fordított nagy figyelmet a tanulásra, de őt ezt fele ennyire sem izgatta. Még bő háróm hónap van a vizsgákig - gondolta. Remus fejében ezzel szemben folyamatosan ez járt: "Már csak három hónap van a vizsgákig!". Beköszöntött a tavasz, közeledett Lupin születésnapja. Ezúttal azonban senki sem fordított rá nagy figyelmet, mert mindenki a házi feladatokra koncentrált - főleg az ünnepelt. A 16. születetésnapján azért talált néhány ajándékot az ágya mellett. A legtöbb könyv és csoki volt, de a szüleitől kapott egy levelet is, amiben megírták, hogy hallottak az incidensről, és szörnyen sajnálják, ami történt, de ne eméssze magát emiatt, mert nem tehet róla.

Remus a saját tanulmányai mellett komolyan vette Siriusét is: a tanórákon kényszerítette a jegyzetelésre, azzal fenyegette hogy ha nem lesznek írásai a tananyagról, átkölzötik Peter mellé. Délutánonként minimum két órát tanultak, és Lupin kikérdezte barátját minden tantárgyból. Esténként alvás helyett az aznapi órák anyagait mondta fel neki, mint valami furcsa esti mese. Sirius nem mutatta, hogy nem élvezné a dolgot: ugyanis határozottan szerette, hogy Remus ennyi figyelmet fordít rá, és hogy örömet okozhat neki. Most, hogy már több mint egy éve együtt voltak, feltűntek neki azok a pozitív változások, amik a kacsolattal együtt jöttek. Sirius, bár alapvetően nem egy búskomor személyiség volt, sőt, Lupin mellett szinte ragyogott. A jegyei is nagyban íveltek felfele, a balhéi száma azonban lefele. Ennek ellenére nem unalmasabbnak, hanem kiegyensúlyozottabnak érezte magát. Abban is biztos volt, hogy sosem kötözött volna ki a családjától, ha Remus nem lenne. Nem mondta el a barátjának, de valóban, azon a napon, amikor úgy döntött hogy lelép, a Reggeli Prófétában éppen egy vérfarkastámadásról cikkeztek, és az anyja nekiállt szidni minden farkasembert, részletesen elemezve hogy ő mégis mit művelne az efféle aljanéppel. Siriusnak ott telt be a pohár. Remuson is sok változást látott: a búskomor vagy aggodalmaskodó ábrázata helyett most már szinte mindig mosolygott. A tanulást ugyanolyan komolyan vette, de ez talán nem is volt olyan negatívum.

Sirius fejében jártak ezek a gondolatok, amikor egyik este Remus a transzformáció törvényeket mondta fel neki. Úgy tett, mintha figyelne, de közben csak nézte a barátját, és azon gondolkodott milyen szerencsés mellette, hogy van valakije, aki mindig szívesen várja, meghallgatja. El sem tudta képzelni, mit csinálna nélküle.
- Figyelsz? - zökkentette ki a bámulásból Remus, felvont szemöldökkel.
- Persze, persze! - vágta rá Sirius. - Csak azon gondolkoztam, mennyire szeretlek.
Lupin vonásai meglágyultak, és elmosolyodott.
- Én is téged. Hogy jutott eszedbe?
- Nem tudom. Tudod te, hogy hogyan megijesztettél, amikor összeestél? Azt hittem, hogy ott vége van. És azt nem bírnám.
- Mit gondolsz, mi lesz velünk a Roxfort után? - dőlt hátra Remus az ágyon.
- Nemtom'. Veled akarok lenni. Jó lenne egy kislány is. De mivel egyikünk sem lehet terhes, marad az, hogy beszökök a Szent Mungóba és lopok egyet. - gondolkozott Sirius.
- Vagy esetleg örökbefogadunk - tette hozzá Lupin mosolyogva.
- Jó lesz B tervnek - intette le barátja.
- De most komolyan. Akkor együtt tervezel velem? - kérdezte Remus.
- Persze, te hülye. Nyilván veled maradok, nem is tudom hogyan gondoltad, hogy nem. Ha a jövőmet képzelem el, akkor te ott vagy mellettem, ez egy fix pont. Lehet addigra James is összeszedi magát, és végre összejön Lilyvel. Ha Peternek lesz valakije, ha nem, nem zavar, mert ő mindig ugyanilyen lesz. Letesszük a RAVASZ-okat, te gondolom valami nagyon speckó állásra jelentkezel, én meg ingyenélő leszek, mert Alphard bácsi pénze még nem fogyott el, egy ideig nem is fog. A többiek nem tudom, mit fognak csinálni, de úgyis csak az a fontos, hogy együtt legyünk, ha nem is mindennap, mint itt a Roxfortban. Aztán majd megöregszünk, vén trottyok leszünk, akik szidják a minisztériumot meg a rendszert - fejezte be a monológját Sirius.
- Szép elképzelés. Azt elfelejted, hogy én valószínűleg semmilyen állást sem fogok tudni kapni, ha felfedem a kilétem.
- Akkor hazudsz. Hidd el nekem, ez mindenre megoldás - zárta le vitát Sirius.

A március is hamar eltelt: sok-sok tanulással, egy roxmortsi látogatással, egy kviddicsmeccsel (Hollóhát és Hugrabug mérkőzése, amit a Hugrabug nyert) és még több tanulással. A diákok a hatodik évfolyamból már maguk sem tudták, hogy bírják a sok felkészülést a tanórákra. Napjaik szinte teljes egészében ugyanúgy néztek ki: koránkelés, hogy tanulhassanak egy kicsit órák előtt, reggeli, tanórák, gyors ebéd, még több óra, délután tanulás, egészen kora estig, gyors vacsora, és hajnalig háziírás, tanulás, gyakorlás. Voltak ez alól kivételek: Sirius, aki április elején bejelentette, hogy ha mégegyszer rá kell néznie bármilyen könyvre, hányingere támad, ezért felment a hálókörletbe; és James, aki most komoly próbálkozásokat tett arra, hogy felkeltse Lily figyelmét. Kereste a társaságát, beszélgetett vele, a tanulásról kérdezte. Evans még mindig ellenszenvvel nézett a fiúra: nagyyképűnek, felvágósnak tartotta, de el kellett ismernie, hogy az, hogy ennyire teper érte, kedves és hízelgő. Peter eközben Lupinhoz hasonlóan tanulni próbált, de fele annyira gyorsan és hatékonyan sem tudott, mint barátja. Mindesetre megpróbálta, amit a tanárok mindig értékeltek.

Mivel Sirius látszólag felhagyott a hagyományos könyvből, füzetből való tanulással, ezért Remusra hárult az a feladat is, hogy esténként neki magyarázza el a Sirius számára fontos tananyagokat. Ezeket barátja mindig előszeretettel hallgatta, mert volt ürügye arra, hogy zavartalanul bámulhassa Lupint. Azért pár hét után barátjának sikerült meggyőznie őt, hogy hasznos a magyarázás is, de azért már igenis érnek az évvégi vizsgák, és ahhoz bizony nem esz elég az ő csekély tanítása.
Egyik este, amikor már Remus és Sirius is ágyban voltak, és összebújva feküdtek, Lupin feltette a kérdést:
- Szerinted Piton miért nem mondta el senkinek, hogy vérfarkas vagyok?
- Pipogyusz? - kérdezett vissza undorodva Sirius - Mert gyáva, azért. Fél, hogy megkérdezik, mit keresett akkor a parkban. Most meg már nem árulhatja el, mert akkor meg kérdőre vonják, hogy miért nem azonnal mondta el a dolgot. Meg hát az sem egy előnyös dolog, hogy ő sebesített meg úgy, hogy majdnem meghaltál.
- Hát igen, ez igaz - gondolkodott el Lupin. Még egy kevés ideig ez járt a fejében, deztán lenyugodott, hogy végül nem történt semmi, ő felépült, és másnak sem lett baja. Sirius már szuszogott, amikor ő végre alvásra kényszerítette magát, ami - Sirius óvó karjai között - pillanatok alatt sikerült neki.