𝕤𝕠𝕞𝕖𝕥𝕙𝕚𝕟𝕘 𝕘𝕣𝕖𝕒𝕥 || 𝖒𝖆𝖗𝖆𝖚𝖉𝖊𝖗𝖘 / 𝚠𝚘𝚕𝚏𝚜𝚝𝚊𝚛

< s e v e n t e e n >

Hosszú percekig merengett a tó előtt, amikor hirtelen hangokat hallott maga mögül. Hátrafordult, és szembetalálta magát Lilyvel.
- Szia! - köszönt kedvesen. - Nem tudtam aludni, kinéztem az ablakon, és láttalak, gondoltam kijövök. Mit keresel itt?
- Semmit - válaszolt Lupin. Nem volt kedve beszélgetni.
- Ne nézz hülyének, légyszíves! Nyugodtan elmondhatod, mi a baj, nem mondom el senkinek.
- Honnan tudod, hogy van valami bajom? - kérdezte Remus.
- Látom rajtad, hogy valami bánt. Mióta vagy itt kint?
- Csak pár perce.
- Akkor egészen eddig a klubhelyiségben voltál? - csodálkozott.
- Nem.
- Akkor?
- Megtennéd, hogy nem kérdezgetsz? Nem akarok róla beszélni - Lupin kezdett kijönni a sodrából.
- Nem, valakinek úgyis el kell mondanod, mi bánt, különben felrobbansz. Egyszerűbb most elmondani nekem, mint később valakinek, aki hozzád közelebb áll, hidd el nekem.
Lily olyan kedvesen beszélt, hogy - maga se értette hogyan - meggyőzte Remust.
- Dumbledorenál voltam - kezdte. - Megkértem rá, hogy hadd menjek el a Roxfortból, mert itt csak a bajt hozok mindenkire. Nem tudom James mondta-e már, de én vérfarkas vagyok.
Lily elcsodálkozott, őszintén, erre nem gondolt, hiába emlegette Piton már párszor.
- Nem mondta. Folytasd, kérlek!
- Rendben. Szóval, minden hónapban holdtöltekor James, Peter és Sirius elkísér a fúriafűzön át a Szellemszálláshoz, ahol átváltozom, és négyen együtt átvészeljük az éjszakát. Ez önmagában tök veszélyes, és már többször mondtam nekik, hogy az életüket kockáztatják, de tudod milyenek, ez élteti őket. Úgyhogy arra gondoltam, lelépek a tudtuk nélkül, és akkor nem hozok bajt a fejükre - fejezte be Remus.
- És Sirius? - kérdezte Lily.
- Hogyhogy Sirius? Mi van vele?
- Mi az hogy mi van vele? Vele hogy tartanád a kapcsolatot? Nem hagyhatod csak úgy itt, elvégre együtt vagytok! - húzta össze a szemöldökét a lány.
- Figyelj Lily, ez halálra van ítélve. Gondolj bele: ő egy aranyvérű, neves család tagja, gazdag satöbbi. Én egy félvér vérfarkas vagyok, akit mindenhonnan ki fognak átkozni. Nem hiányzik ez Siriusnak, én csak hátráltatom mindenben. Neki még lehet normális élete. Nekem nem.
- De Remus, nem minden erről szól! Sirius szeret téged, ahogy te is őt, ezen nincs mit tovább magyarázni, boldogak vagytok együtt és kész! - Lily fázósán összehúzta magán a köntösét.
- Igen, szeretem őt, pontosan ezért akarom neki a legjobbat.
- De neki az a legjobb ha vele vagy!
- Hallgass ide. Szerettél te már annyira valakit, hogy beleőrültél, hogy bármit megtettél volna érte, mert róla volt szó? Hogy a végsőkig elmentél volna érte, mert baszki, megéri, ha abből ő jól jön ki! Ha nem is, mindegy, mert én ezt érzem Sirius iránt. Pokolian szeretem, és irtózatosan fáj, hogy nem lehetek olyan, aki hozzá való. Ő nem érti, legalábbis még nem, hogy milyen rossz sorsa van mellettem, ezért akarok lelépni mellőle. Minél hamarabb, hogy ne kötődjön annyira hozzám, hogy ne fájjon neki annyira - Lupin hangja megbicsaklott. Szégyenlősen megtörölte a szemét.
- Remus - szólalt meg Lily lágy hangon - Szerintem ha ennyire szeretitek egymást, az egy olyan dolog, amiért érdemes harcolni. Azt szokták mondani, tudod, az ilyen béna mesék meg mondások, hogy a szerelem meg a szeretet mindent legyőz. Fontos, hogy ketten legyetek, mert ha ott vagytok egymásnak, minden sokkal egyszerűbb!
- De Lily, tudom hogy később meg fogja bánni, hogy egyáltalán bármilyen kapcsolatba került velem valaha! - kiabált Remus.
- Szerintem Remus, te egyszerűen nem tudod felfogni, hogy Sirius is szeret téged, ő is elmenne érted a végsőkig, nem te vagy az egyetlen aki így érez! Csak azért akarod őt eltaszítani magadtól, mert nem akarod elhinni, hogy valós, mert azt gondolod magadról, hogy nem vagy jobb mint valami féreg, pedig de!
Lily megsimította Remus vállát. A fiú arcán patakzottak a könnyek, mire a lány folytatta a beszédet.
- Elhiszem, hogy nehéz dolog ilyen életet élni, tele kétségekkel. De nem szabad mindenért magad hibáztatni, mert vannak dolgok amiket nem befolyásolhatsz, amikről nem tehetsz! Ezek, legyenek jó vagy rossz dolgok, az utadba állnak, döntések elé állítanak, és meg kell velük birkóznod. Szörnyű, hogy vérfarkasként kell élned, de nem tehetsz róla! És nagyon jó dolog, hogy szerelmes vagy, és viszontszeretnek, erről szintén nem tehetsz. Ahogy ismerlek benneteket, látom, hogy hogyan néztek egymásra, és az őszinte. Ne próbálj elmenekülni tőle, és néha gondolj egy kicsit magadra is, arra hogy neked mi a jó! - vigasztalta Lily Lupint.
- Csak...olyan nehéz. Tudni, hogy nem biztos hogy jó lesz neki mellettem - hajtotta le a fejét Remus.
- Persze, mindig mindenben nem lehetünk biztosak, de vállalni kell a kockázatot, pláne azért, akit szeretsz!
- Köszönöm...ezt az egészet. De most már menj be, mert meg fogsz fázni.
- Jól van, de te is gyere lassan! Remélem megérteted azt amit mondtam - búcsúzott Lily.
Remust elgondolkodtatták a dolgok, amiket a lány mondott. Volt értelme a beszélgetésnek, kezdett egy kicsit tisztábban látni. Valóban kicsit hülyeség volt, hogy mindig csak a negatívumot látta a dolgokban, és mindig magát ostorozta mindenért. Elhatározta, hogy megpróbálkozik ezen javítani.
Nagyot sóhajtott, és elindult a kastély felé. A Nap első sugarai már bevilágították a kertet.

Sirius reggel megkönnyebbülve nyugtázta, hogy végül Lupin ágyba került. Sokáig várta este az érkezését, de aztán elaludt: úgy tűnt nem ébredt fel az érkezésére. Mosolyogva nézte az alvó barátját, és mint mindig, most is elbűvölte az ártatlanság, amit képviselt miközben aludt.
Közelebb hajolt hozzá, és egy puszit nyomott az arcára.
- Moony - suttogta - Jó reggelt!
Remus az oldalára fordult, és mordult egyet. Nem akart még felkelni, ahhoz túl keveset aludt. Sirius egy újabb puszival köszöntötte, ezúttal a nyakán.
- Jó reggelt - nyújtózkodott egyet Lupin, és szembefordult Siriusszal.
- Hol voltál tegnap este? Jó sokáig nem jöttél - jegyezte meg, miközben magához ölelte barátját.
- Elaludtam a klubhelyiségben olvasás közben, úgyhogy csak hajnalban jöttem fel - hazudott Remus. Sirius bólintott.
- Mi a terv mára? - kérdezte.
- Tanulunk? - kérdezett vissza Lupin.
- Uncsi! Mit szólnál hozzá, ha ellógnánk az órákról, és itt maradnánk ketten a szobában?
- Nem - bármennyire is volt csábító ajánlat Siriusszal kettesben tölteni az egész délelőttöt, amíg mindenki más tanul és senki sem keresi őket, Remus szemében a tanulás előkelő helyet élvezett, és nyomós indok kellett elhalasztásához.
- Túl jó gyerek vagy! Menjünk le reggelizni, gyere.

Remus sosem mondta el Siriusnak, hogy mit tervezett aznap este, amíg ő a klubhelyiségben várta.
Ágyában ébredt fel, feje sajgott a sok sírástól, és azon gondolkodott, hogy a közös emlékeket Siriusszal álmodta, vagy csak képzelte. Végeredményében teljesen mindegy volt: Sirius meghalt, nincs több emlék amiben szerepelhetne. Remus felállt, a tükör elé lépett: tizenéves énje helyett harminchat éves önmagát látta viszont. Hát persze, minden ami nemrég játszódott le a fejében, sok-sok éve történt, és ő már sosem lehet olyan boldog, mint akkor.

Sziasztok!
A következő rész lesz az utolsó, a befejezés. Nagyon szépen köszönöm az olvasásokat! <33
///Nonesz///