𝕤𝕠𝕞𝕖𝕥𝕙𝕚𝕟𝕘 𝕘𝕣𝕖𝕒𝕥 || 𝖒𝖆𝖗𝖆𝖚𝖉𝖊𝖗𝖘 / 𝚠𝚘𝚕𝚏𝚜𝚝𝚊𝚛

< f o u r >

Az izgalmas és eseménydús történeteik mellett volt rengeteg hétköznapi, mindennapos dolog, amit élvezni lehetett. Visszatekintve ezek is rengeteget számítottak, és ezeket az apró dolgokat is lehet hiányolni, nem is kicsit.
Minden este a klubhelyiségben ültek 4-en és Sirius és Remus lopott pillantásokat vetett egymásra, anélkül hogy a többiek észrevették volna. A reggelik, ebédek és vacsorák alatt titkon megfogták egymás kezét vagy combját az asztal alatt. Ilyenkor mindig megpróbáltak nem elvigyorodni, hogy ne legyen feltűnő a körülöttük ülőknek hirtelen örömük. Az órák alatt Sirius Remus mellé ült. James ezen meglepődött, de Sirius azzal magyarázta, hogy figyelni akar egy kicsit a vizsgák előtt, és mellette nem tud olyan jól, hisz folyamatosan valami csínyen gondolkodtak.

A télt maguk mögött hagyva érkezett meg a március, meglepően jó időt hozva. Sokkal több diák járkált a parkban, kiélvezve a meleg napsütést. Remus izgatott volt, hiszen közeledett az első olyan születésnapja, amit nem egyedül kellett töltenie. Természetesen sosem volt teljesen magányos, hiszen gyerekkorában szüleivel, a Roxfortban pedig barátaival ünnepelt, de azért ezeket mégsem lehetett ahhoz hasonlítani, hogy kapcsolatban van, szerelmes, és ezt a különleges napot is Siriusszal töltheti.
Valószínűleg mindenki azt várná, hogy Remus barátja is lelkesen készült a jeles napra, ennek ellenére Sirius gyakran órákra eltűnt a kastélyban, és hiába kérdezte Lupin Jamest vagy Petert a hollétéről, egyikük sem tudta megmondani. Úgy tűnt, teljesen elfeledkezett a születésnapról. Remus végtelenül csalódott volt, és ez teljesítményén is meglátszott: máskor mindig készült az órákra, házi feladatai is készen voltak, azonban a szülinap előtti héten több tanár is panaszkodott elmaradásairól, figyelmetlenségéről. Sirius ilyenkor úgy tűnt, süketet játszik, ami egy fikarcnyit sem segített Lupinon.
Elérkezett a nagy nap, tizedikén mindegyik roxfortos diák szikrázó napsütésre, és enyhe szellőre ébredt. Bár hétfő volt, amit a gyerekek nem igazán kedveltek, a szép időjárás végett mindenki látszólag boldogan sétált a nagyterembe reggelizni.
Remus ébredése pillanatában észrevette a kis ajándékhegyet ágya mellett. Megdörzsölte a szemét, nyújtózkodott egyet és felült az ágyában, hogy nekilásson a bontogatásnak, de ehelyett majdnem felkiáltott meglepetésében. Sirius ült az ágya végében, felöltözve, gitárral a kezében. Mellette lebegett egy tálca jól megrakodva étellel, ő maga pedig mosolyogva tekintett az ébredező Lupinra.
- Boldog szülinapot! - suttogta, és a gitárt egy kicsit arrébb tolva hajolt oda Remushoz, hogy megcsókolhassa. Aztán lepillantott a hangszerre, és játszani kezdett.
Lupin, bár remek memóriával rendelkezett, egyszerűen nem tudta felidézni a dal szövegét, amit Sirius játszott, és önmagát kísérve énekelt. Olyan sokk hatása alatt volt, hogy csak nézett és hallgatott, de agya már kénytelen volt befogadni a szavak értelmét. Csak bámulta Siriust, ahogyan ujjai pengetik a gitár húrjait, és mosolyogva énekli kutyaugatás - szerű, de meglepően kellemes hangján saját költeményét.
Amikor vége lett a dalnak, Sirius letette maga mellé a gitárt, és Remus mellé mászott. Bebújt a takaró alá, ölébe reptette a tálcányi ételt, és Lupin felé nyújtotta.
- Köszönöm szépen - hálálkodott Remus elérzékenyülten, és nekiállt a reggelinek. Sirius mosolyogva nézte barátját, ahogyan eszik, közben bal kezét a sajátjai közé vette, és simogatni kezdte.
- Olyan aranyos vagy - mondta mosolyogva.
Lupin lenyelte a falatot, ami épp a szájában volt.
- Én?! Ha valaki aranyos kettőnk közül, akkor az csak és kizárólag te lehetsz. Honnan tudsz te gitározni?
Sirius mesélni kezdett.
Már egy jó ideje tervezte a dolgot, nagyjából február eleje óta. Maga sem tudta hogy pontosan milyen ajándékot akar szívszerelmének adni, de abban biztos volt, hogy valami különlegesre van szüksége. Kérdezősködött pár helyen, elsősorban Lily Evansnél. Lily nagyon segítőkész volt, és Sirius nagyvonalú felvázolásából is rájött, hogy fontos ügyről van szó. Másnap már jött is az információval, hogy van egy hatodéves hollóhátas mugli születésű ikerpár, akik szabadidejükben gitároznak. Sirius rögtön megkereste őket, ők pedig szívesen elvállalták a tanítást. Megmutatták neki az akkordokat, és Sirius - aki nem csak tehetséges volt szinte mindenben, amibe belekezdett, hanem szörnyen nagy akaraterővel rendelkezett, pláne ebben az ügyben - rekordsebességgel megtanult játszani a gitáron. Nem volt egy nagy művész, és a szavak embere sem, mégis, mivel nagyon akarta, hogy Remus ajándéka tökéletes legyen, megírt pár sort, amiben a szerelmét és érzéseit fejezte ki Lupin iránt. Avery és Heather - az ikrek - nem ismerték a dalszöveget, Sirius nem mutatta meg nekik, hiszen olyan dolgokat tartalmaztak, amik egyelőre a közeli barátaik, nemhogy szinte teljesen idegenek előtt is titoknak számított. Ennek ellenére kérdezősködés nélkül mutattak Siriusnak egy dallamot, amit betanítottak neki. A napra Avery még a gitárját is kölcsönadta.
Sirius befejezte a mesélést, Remus pedig a reggelit. Mosolyogva néztek egymásra. Lupin határtalanul boldog volt - mindig meglepődött, hogy Sirius milyen erős érzéseket tud kiváltani belőle. Ráfeküdt a fiú mellkasára, az pedig a hajával kezdett el játszani. Így pihentek hosszú perceken keresztül, amikor Sirius hirtelen felkapta a fejét, mert ő akkor már hallotta a hangokat amiket Lupin nem.
James és Peter lépett be a szobába, és áttörték az ágyak között húzódó falat.
- Tapmancs? Holdsáp? Hol vagytok? Nem voltatok ott reggelinél, meg átváltoztatástanra sem jöttetek be, úgyhogy aggódtunk hogy történt vala... - jelent meg James a fal leomlása következtében kialakult porfelhőben, aztán mikor megpillantotta a párost, elhallgatott.
Peter pár másodperc késéssel követte, és először Jamesre, majd Siriusra és Remusra nézett.
Sirius barátaira bámult. Remus kezdett elvörösödni, arcát a fiú mellkasába temette.
- Öhmm... - James akart valamit mondani de megakadt.
- Mi az? Már az ember nem is pihenhet egy kicsit a szerelmével? - próbálta viccesre venni a dolgot Sirius, és egy halvány mosolyt is összehozott, de azért látszott rajta, hogy nagyon feszeng.
Lupin még mindig nem mert felpillantani Peterre és Jamesre, de még Siriusra sem, de amikor hallotta a "szerelme" szót, a szíve bukfencezett egyet.
Peter azt sem tudta mit csináljon. Száját eltátotta, majd Jamesre pillantott és becsukta. James még pár másodpercig nem szólalt meg, aztán hirtelen elvigyorodott.
- Háh! Együtt vagytok? Nem megmondtam Farki, hogy folyik valami kettejük között? Bevallom, arra gondoltam először, hogy meguntatok minket, de azért ez sokkal jobb kimenetele a dolognak. - James nevetett, Sirius szintén.
Remus lassan, iszonyatosan lassan emelte a fel a fejét Sirius mellkasáról. Félve pillantott barátaira, de amikor meglátta hogy Peter és James is mosolyognak, ő is halovány félmosolyra húzta a száját. Siriust annyira elkápráztatta a látvány, hogy gyors puszit nyomott Remus arcára.
Ágas és Féregfark mosolyogva figyelték a jelenetet, aztán megvárva az immár semmiféle lebukástól tartó párost, együtt sétáltak el az üvegházak felé, gyógynövénytanra. Az út közepén Sirius egyet gondolva Remus keze után nyúlt, és az ujjait az övéire kulcsolta. A két fiú egymásra mosolygott, és a másik kezét szorítva néztek szembe a parkkal tele levő diákok kíváncsi tekintetével.