𝕤𝕠𝕞𝕖𝕥𝕙𝕚𝕟𝕘 𝕘𝕣𝕖𝕒𝕥 || 𝖒𝖆𝖗𝖆𝖚𝖉𝖊𝖗𝖘 / 𝚠𝚘𝚕𝚏𝚜𝚝𝚊𝚛

< s e v e n >

Remus kiábrándító-bűbájt szórt magára, és leült a kandelló előtti fotelbe. Siriusra várta, hosszú órákon keresztül, de ő nem jött, és őt szépen lassan elnyomta az álom, ami ellen küzdött, mert nem akart elaludni, várni akart Siriusra, beszélni akart vele, de végül mégis elaludt.

Másnap reggel, pár óra pihenés után első útja a hálóba vezetett. Még nagyon kora volt, senki sem volt ébren, és a kiábrándítás hatása is elmúlt. James és Peter békésen aludtak, de Siriusnak nyoma sem volt. Lupin felkutatta az összes helyet, ahol a fiút sejtette, a nagyteremben, a konyhában, a kastélyparkban, az átváltoztatástanszertárban, a csillagvizsgáló toronyban, de sehol sem találta.

Egyre több diákkal találkozott a folyosón, mindenki reggelizni indult, és Remus, bár nem volt éhes, követte őket. Nagyon aggódott, hogy történt vele valami a vita hatására, de hát az isten szerelmére - teljesen igaza van. Nem tehet ki senkit hasonlónak, még akkor sem, ha beleegyezne. Ezt Sirius is pontosan tudja, csak nem akarja őt elkeseríteni. Pedig ez nem keserítené el, hiszen ez az igazság, már régóta tudja, hogy ez a sorsa.
Közben a nagyterembe ért, James és Peter már a Griffendél asztalánál ültek és ettek. Odasétált hozzájuk, és rögtön nekik szegezte a kérdést:
- Nem tudjátok hol van Sirius?
A fejüket rázták. Remus most már tényleg félt: talán meg kellene keresnie egy tanárt, és vele kutatni át az iskolát? Amíg ezen töprengett, egyszerre több dolog is történt. Az egész terem hirtelen némult el néhány másodpercre, aztán mindenki füttyögni és tapsolni kezdett, pedig nem történt sok minden, csak egy nagy, fekete kutya lépett be a reggeliző diákok és tanárok közé. A baglyok, macskák, varangyok és patkányok megszokottnak számítottak a Roxfortban, a kutyák viszont abszolút nem.
Az állat csaholva végigsétált a Mardekár, Hollóhát és Hugrabug asztala előtt, aztán a griffendélesek közepe felé vette az irányt. Többen utánanyúltak megsimogatni, amit ő farokcsóválva tűrt, de közben rendületlenül haladt az elkerekedett szemű Peter, James és Remus felé, akik azonnal felismerték benne Siriust.
Sirius orrát Remus térdének nyomta, aztán talárja szélét óvatosan a szájába vette és rángatni kezdte. Lupin felállt, és engedte, hogy a kutya kivezesse a teremből, egyenesen a park felé. Útközben James hangját hallotta.
- Remus kutyája, biztosan hiányzott neki és valahogyan bejutott ide! - próbálta csitítani a népet.
Lupin az abszurd helyzet miatt egy picit elmosolyodott, de aztán az előző napiakra gondolva eltűnt arcáról a boldogság, és visszatért a búskomor, önmarcangoló arckifejezése. Sirius az erdő mentén indult el, aztán amikor már a kastély sem látszódott, és megbizonyosodott róla, hogy senki sem hallhatja őket, visszaalakult emberré.
- Figyelj - kezdte - Szeretlek. Nem érdekel, hogy vérfarkas vagy, vállalok minden veszélyt és kockázatot, mert érted bármit megtennék. Te egy ilyen vérfarkasos csomagban érkeztél, és engem nem érdekel a csomagolás, csak a tartalma, az pedig te magad vagy. Az, hogy a varázslótársadalom emiatt esetleg megvet nem érdekel, az meg hogy a családom kitagad, még kevésbé, mert te sokkal fontosabb vagy nekem annál, hogy ilyen apróságok eltántorítsanak a kapcsolatunktól. Boldoggá teszel, motiválsz, és néha eszméletlen idegesítő tudsz lenni, de nekem minden jó és rossz tulajdonságodra szükségem van. És nem érdekel, ha azon lovagolsz, hogy veszélybe sodorsz meg blablabla, mert én alapból is kitenném magam ezeknek, nem azért csinálom, mert kötelességnek érzem. Azért, mert fontos vagy nekem, oké?
Lupin elérzékenyülten hallgatta a szavakat, és egy kicsit megnyugodott. Még mindig nem értett teljesen egyet Siriusszal, de nem érezte helyénvalónak, hogy elkezdjen vele megint vitatkozni, és volt egy olyan gyanúja, hogy hiába érvelne akár éveken át, nem tudná meggyőzni.
Jobb megoldás híján közelebb lépett a fiúhoz, és hosszan csókolta megcsókolta. Még hosszú percekig ott maradtak a Tiltott Rengeteg szélén, beszélgettek és csókolóztak, nem kellett amiatt aggódniuk, hogy lekésik az óráikat, mert szombat volt, és maximum a kellő mennyiségű tanulástól fosztották meg magukat. Végül, egy kicsivel ebédidő előtt visszamentek a kastélyba, és csatlakoztak az ebédelni igyekvő barátaikhoz.

A május hamar eltelt. Reggeltől estig tanultak, gyakoroltak, házi feladatokat írtak, kikérdezték egymást újra és újra. Június elején pedig végre valahára megírhatták az RBF-jeiket. Ez néhányuknak áldás volt, például Siriusnak, akinek már nagyon elege volt az állandó tanulásból, néhányuknak pedig átok, Peter ugyanis szörnyen rosszul viselte a stresszt, így őt szünetekben a mosdókagyló felett hajolva lehetett általában megtalálni.
A legelső vizsgájuk - Sirius örömére - a gyógynövénytan volt. 3 különböző növényt kellett felismerniük, szakszerűen ápolniuk, majd a termésüket kiszedniük. Ezután következett a legendás állatok gondozása - a tanárok ezt a kettő vizsgát direkt egymás utánra tervezték, hogy ne kelljen többet az udvarra menniük. A vizsgafeladat egy unikornis almozása, és egy bólintér megetetése volt.
Másnap sötét varázslatok kivédéséből és bűbájtanból vizsgáztak, előbbiből be kellett mutatniuk egy lefegyverzést és egy pajzsbűbájt, utóbbinál a feladat pedig a némítóbűbáj és az alapvető időjárásváltozató varázslatok elvégzése volt.
És ez így ment egy egész héten át. Levizsgáztak mindenből - volt pár emlékezetes pillanat is. Például James, maga se tudja hogyan, de az átváltozatástan vizsga alatt rózsazsínné változtatta a termet, Peter pedig jóslástanon összetörte a jósgömbjét.

De túl voltak a vizsgákon, és egyikőjüknek sem sikerült túl rosszul. Most már csak várni kellett az eredményekre. Addig az utolsó roxfortos hetüket pihenéssel töltötték. Főleg Remus és Sirius - kézenfoga sétáltak a parkban, együtt pihentek a hálókörletben. Sirius sokszor lefutott a konyhába valami finomságot hozni Lupinnak - a veszekedés óta nagyon odafigyelt rá, hogy barátja ne érezze magát elhanyagoltan, és semmiképpen sem rossznak. Végetelenül jól esett ez Remusnak, de még mindig motoszkált benne a bűntudat, hogy Sirius ezt az egészet nagyon meg fogja bánni.

Az utolsó éjszakán, amikor már minden talárjuk, könyvük, pennájuk és egyébb holmijuk az utazóládában pihent, szorosabban öszebújva aludtak mint az egész évben.
- Mi lesz nyáron? - tette fel a kérdést Lupin, miközben Sirius hajával játszott.
- Mi lenne? Mindennap írok neked. Aztán majd találkozunk. Mondjuk nem nálam, mert anyám engem meg téged is kivág a házból. De én azért majd meglátogatlak.
- Oké - suttogta Remus, aztán belefúrta a fejét Sirius mellkasába.
- Miért kérdezted?
- Mme mm muma o mo omomo - morogta.
- Mi van?
- Mert nem tudtam, hogy hogy gondolod.
- Azt hiszed kibírok egy hónapot nélküled?

\\\...///

Moony♡

A tiéd az érdem, hogy mindenből átmentem. Jövőre mondjuk fixen nem veszem fel a gyógynövénytant, meg még egy csomó mindent, de a jó hír, hogy feleslegesen aggódtál azon, hogy megbukok. Te bunkó, alábecsültél. Jövő héten átugrom hozzád, csak mert tudom, hogy a szüleid imádnak. Majd megkérdezem anyám, hogy mehetek-e. Ez mondjuk egy felesleges lépés, mert ha nemet is mond, akkor is megyek. De én egy jólnevelt gyerek vagyok, ahogy azt te is tudod. Hiányzol, rossz nélküled aludni. Szeretlek!

Sirius