𝕤𝕠𝕞𝕖𝕥𝕙𝕚𝕟𝕘 𝕘𝕣𝕖𝕒𝕥 || 𝖒𝖆𝖗𝖆𝖚𝖉𝖊𝖗𝖘 / 𝚠𝚘𝚕𝚏𝚜𝚝𝚊𝚛

< f i v e >

Most már mindenki tudta Sirius és Remus titkát, az iskolában hamar elterjedt a kapcsolatuk híre. Természetesen nem mindenki örült a dolognak: a Sirius vagy Lupin után epekedő lányok mind bosszús fejet vágtak amikor meglátták őket a folyosón, és a mardekárosok is hamar rájuk találtak, hogy mindenféle sértést és cikizést vágjanak kettejük fejéhez. Azonban itt volt annak a kulcsa, hogy nem vették magukra ezeket a dolgokat. Hogy immár nem külön-külön kapták a bántásokat, hanem ketten együtt. Remus és Sirius.
A napjaik immár sokkal kiegyensúlyozottabbak lettek. A titkos találkozók elmaradtak, nyugodtan sétálhattak kézenfogva a kastélyban, és az sem volt furcsa látvány, hogy Sirius fejét Lupin ölében pihenteti, miközben ő olvas. Peter és James azért az első pár hétben szinte mindenhova követte kettejüket - elsősorban azért, hogyha esetleg valakinek túlságosan a szemét szúrná a kapcsolatuk, meg tudják őket védeni. Néhány ilyen alkalommal Lily és beszállt a testőrgárdába, mert szívügyének tartotta a szerelmüket, de aztán Sirius leállította őket, mondván: "Csak meg tudom védeni Moonyt és magam néhány hülyegyerektől!".

Az RBF év miatt szörnyen fárasztóak voltak a napjaik - Lupinnak mindenképpen. Ő maga órákon a tanárok ajkán csüngött, szorgalmasan jegyzetelt, délutánonként és esténként pedig a házidolgozatokat körmölte, magában motyogva tanult, vagy a bűbájokat gyakorolta pálcájával. Néha csatlakozott hozzá Farki is (bár ő nem volt olyan ügyes vagy szorgalmas mint Remus). James szinte sosem tanult, vagy csak amit muszáj volt - ideje nagy részét kitöltötték a kviddicsedzések, vagy az, hogy Lily után sóvárgott, és megpróbálta meghódítani. Sirius...Hát, ő mindent csinált, csak nem tanult. Ott volt, amíg szerelme a könyveket bújta, de ő maga édességet evett, az alsóbb éveseket viccelte meg, Lily macskáját piszkálta. Úgyhogy elmondhatjuk, hogy Sirius egy kicsit sem vette komolyan az RBF évet.

Március vége volt, amikor Remus megelégelte a dolgot. Már minden ötödéves, a leglustábbak is legalább egyszer kinyitották a könyveiket, de Sirius még most sem volt hajlandó. Egy hűvösebb éjszakán, amikor Lupin aggodalmasan töprengett azon Sirius karjai között, hogy mi lesz ha barátja megbukik, végre felszólalt.
- Szipák! - ez volt a név, amit Remus adott Siriusnak, mert esténként nagyon hangosan szipákolt.
Sirius már aludt, de a felszólításra rögtön megébredt, és nyújtózkodott egyet.
- Mit akarsz? - morogta, majd a másik oldalára fordult.
- Azt, hogy tanulj - mondta ki keményen Remus. Alapvetően nem ő volt a vezető a kapcsolatukban, de voltak dolgok amiket komolyan vett, és azokból nem engedett.
- Mi van? - Sirius halkan, morogva felnevetett.
- Tanulj. Mindjárt jönnek az RBF-ek, és én...én nem akarom hogy megbukj.
- Miért nem akarod? - kérdezte Sirius mosolyogva, és hirtelen Remus felé kerekedett. Kéz a kézben feküdtek egymáson, Sirius ajka szinte súrolta Lupinét.
- Mert nem akarom hogy ne lehessünk együtt - suttogta.
Sirius vigyorgott. Még mindig irtózatosan közel volt az arca Remuséhoz, aki szemmel láthatólag élvezte a helyzetet, de kicsit szorongott is. Hangosan és gyorsan vette a levegőt.
- Azt hiszed Moony, hogy ha megbukok akkor nem oldanám meg hogy veled lehessek?
- Nem, csak... - de Lupin nem tudta befejezni a mondatot, mert Sirius a szájára tapasztotta a száját. Remus, bár fontos témának tartotta a tanulmányaikat, ennek nem tudott ellenállni, és rögtön visszacsókolta. Hosszú perceken át folytatták a smárolást, olyan volt, mintha szomjazták volna egymás közelségét, mintha nem minden, hanem csak minden tízezredik napot tölthetnék együtt.
Sirius szakította meg a csókot, de nem azért, hogy tovább folytathassák a beszélgetést az RBF-ekről meg a vizsgákról. Ezek egy cseppet sem érdekelték őt. Kicsit lejjebb csúszott Remus mellkasán, és mosolyogva kezdte el puszilgatni a nyakát, mire Lupin összerezzent.
- Sirius... - kezdte el a mondatot halkan, egy kicsit lihegve.
- Hmmm? - suttogott bele a nyakába.
- Nem lehetne, hogy ezt abbahagynád? Zavar a beszélgetésben.
- Abbahagyjam? - kérdezte Sirius, de hallani lehetett a hangján, hogy még mindig mosolyog, és hogy pontosan tudja, hogy Lupin csak a formaiság miatt kérdezi ezt, és nem akarja, hogy véget érjen a dolog.
Remus hallgatott. Sirius tovább folytatta a puszilgatást, de most már lejjebb indult a csókokkal, és arrébb tűrte az ingszerű pizsamát, hogy hozzáférjen a fiú kulcscsontjához.
- Moony, abbahagyjam?
- Ne. - mondta ki végre Remus, és úgy tűnt ő maga is meglepődött saját bátorságán, mert egyetlen mozdulattal fordította meg a kettejük helyzetét, és immár ő volt felül.
Lupin, bár látszólag egy csendes, visszafogott ember volt, Sirius kihozta belőle azt az oldalát, amit rajta kívül senki se ismert, és inkább ahhoz hasonlított, mint amikor vérfarkassá alakult.
Remus egy másodpercig sem habozott, és megcsókolta Siriust - de olyan hevesen, hogy önmaga sem hitte, hogy létezik ilyesmi. Siriust is meglepte a hirtelen közeledés, de bevállaló ember lévén, azonnal benne volt a buliban, és csak élvezte a hosszú csókokat, amik egymás után következtek. Először csak a száját, arcát, állkapcsát és fülét érintették Remus ajkai, aztán az idő múltával ő is lejjebb haladt - végig Sirius nyakán és vállán, aztán egy hirtelen mozdulattal lehúzta róla a pizsamafelsőt, és felültette az ágyon. Most már az ölében ült, de még mindig ő irányított. Kezeit végigfuttatta Sirius kócos, hosszú haján, aztán körmeivel és ujjbegyével ingerelte a nyakát, majd a hátát. Közben nem feledkezett meg a csókokról sem, de most visszatért Sirius szájához, és azt csókolta hevesen.
Mindketten magukon kívül voltak: elvégre ez egy teljesen átlagos este volt. Semmi érdekes vagy fontost nem ünnepeltek ezzel a megszokottnál hevesebb és erőteljesebb együttléttel. Remus, a realista felfogásával arra gondolt, hogy szerelmüket és szabadságukat hirdetik ezzel saját maguknak. Sirius ezzel szemben nem nagyon gondolkodott el a dolgon: ő mint mindig, a pillanatnak élt, és az agya csak azon járt, hogy mi lesz Lupin következő lépése.
Sirius egy ideig tűrte az alulrendelést, de aztán már ő is akart egy kis akciót csinálni. A csók közben Remus felsőjéhez nyúlt, és elkezdte kigombolni azt. Elválasztott a száját Lupinétól, és a füléhez hajolva belesuttogta:
- Moony...
Remus összerezzent a halk duruzsolástól, de hatására még nagyobb hévvel kezdte el Sirius fejét simogatni.
- Mi az? - kérdezett vissza egy kicsit remegő hangon.
- Semmi, csak..szeretlek - mosolyodott el Sirius. Lupinról már lekerült a póló, és most már pihegve feküdt barátja mellkasán.
- Én is téged. - Remus tekintetéből tényleg csak úgy sugárzott a szerelem.
- Te figyelj csak - kérdezte Sirius miközben Lupin hajával játszott - emlékszel miről beszélgettünk?
- Aha. Az RBF-ekről.
- Akkor úgy látszik nem sikerült eléggé kivernem a fejedből.
Sirius egyetlen mozdulattal Lupin felé emelkedett, és most már nem szarakodott a csókokkal - bár azokat is imádta - hanem egyből Remus nyakához hajolt és szívni kezdte.
Lupin elméjében kristálytisztán élt az az éjszaka. Ezen az estén történt az a gyönyörűség, az a csoda, amikor ők ketten, ő és a férfi, akit szeretett, még mindig szeret és haláláig szeretni fog eggyé váltak. Nem volt egy különleges nap, de a pillanat és az események azzá tették. És nem volt benne semmi mesterkélt, semmi hamis dolog - megtörtént, spontán, tervezés nélkül, és Remusnak ez többet jelentett, mintha még 1000 évig készültek volna rá. Az az este úgy volt tökéletes, ahogy volt, nem csak azért, mert olyan dolgokat érzett és tett mint még soha, vagy mert olyan felnőttnek érezte magát, és nem is csak azért mert akkor érezte először azt hogy él, hogy érez, hogy SZERET, hanem azért mert Siriusszal lehetett.