𝕤𝕠𝕞𝕖𝕥𝕙𝕚𝕟𝕘 𝕘𝕣𝕖𝕒𝕥 || 𝖒𝖆𝖗𝖆𝖚𝖉𝖊𝖗𝖘 / 𝚠𝚘𝚕𝚏𝚜𝚝𝚊𝚛

< e i g h t >

Ez volt az utolsó nap a nyári szünetből, és Remus már alig várta, hogy visszamehessen a Roxfortba. Két hónapot töltött a szüleivel - akiket szeret, és jó velük lenni, de azért semmit sem cserélne le arra, hogy egy egész tanéven át mindennap Siriusszal lehessen. A nyáron többször volt náluk, Lyall és Hope pedig - akik nagyon örültek, hogy a fiuk végre nem annyira búskomor mint eddig - azonnal megkedvelték Siriust, aki mindig mosolygósan és vidáman érkezett az otthonukba. Miután megismerték a Black család történetét, hogy miféle elvárásaik és nézeteik vannaka varázslótársadalommal szemben, a Lupin házaspár már nem nehezményezte, sőt, inkább örült neki, hogy fiuk nem tett látogatást a barátja családjánál.
Este volt, a hőség miatt az ablakok tárva voltak, és Remus az ágyában feküdt, onnan nézett i az égboltra, és arra gondolt, hogy holnap egy hosszú és gondtalan év veszi kezdetét, amit a barátaival, és persze Siriusszal tölthet. Hihetetlenül boldognak érezte magát, de ez sajnos nem mindig volt így az utóbbi pár hónapban. Sokszor megfordult a fejében, hogy nem kellene újra emberek közé mennie, de Sirius mindig meggyőzte, hogy ez hülyeség.

Remus,

ha még egyszer azt mondod, hogy veszélyes vagy, rontást küldök rád komolyan mondom. Igen, vannak időszakok az évben, amikor nem úgy viselkedsz mint egy ember - mert olyankor vérfarkas vagy - de akkor mi hárman megakadályozzuk, hogy másoknak (és ami fontosabb: magadnak) árts. Hatodikra is visszajössz a Roxfortba, mert ha nem, a saját kezembe veszem a dolgot, és magamhoz láncollak. Nem hagyhatod ki ezt az évet (sem)! Jamesszal már nagyon sok balhét kitaláltunk, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog amikor a nagyterem falait meg a padlót gumicukorrá változtatjuk. Szeptember elsején találkozunk a vonaton!

Sirius

\\\...///

Már mindannyian a vonatfülkében ültek. Remus Sirius ölébe hajtotta a fejét, és összegömbölyödött pózban aludt. James és Peter velük szemben ültek, és ettek, látszólag dühösen.
- Te komolyan nem mondtad el neki még, hogy leléptél otthonról? - kérdezte James suttogva, mert nem akarta felkelteni Lupint.
- Nem. Majd elmondom neki - rántotta meg a vállát Sirius.
- De baszki Tapmancs, miért nem mondtad el neki eddig?
- Mert nem akartam, hogy miattam idegeskedjen.
- Mert szerinted ha később mondod el neki nem fog?

\\\...///

A nagyteremben ültek, az évnyitó beszéden és az elsősök beosztásán már túl voltak, és éppen ettek. James néha sokatmondó pillantást vetett Siriusra, aki ezt teljesen ignorálva hallgatta Peter meséjét arról az elképesztően unalmas, de számára mégis legizgalmasabb nyári történésről, hogy a bagoly, amely a vizsgaeredményeit hozta, nekirepült az ablakának, és 2 napig kellett ápolniuk, amíg rendbe jött.
- Meghúztak mágiatörténetből és álváltoztatástanból, viszont rúnaismeretből várakozáson felülit kaptam, ami szerintem úgy jöhetett össze, hogy mindent félrefordítottam, és véletlenül a jóra - tette hozzá Féregfark.
- Na és te, Remus? - kérdezte James. Lupin addig csendben ült, evett, és a többieket hallgatta.
- Mindenből átmentem. Hat K-t, három V-t és egy E-t kaptam, de hát éreztem is, hogy a jóslástan nem ment olyan jól.
James elismerően füttyentett, aztán a tanári emlevény felé kapta a fejét, mert Dumbledore, az ételek eltűnése után felállt, és belekezdett az évnyitó lakoma záróbeszédébe.

\\\...///

Már mindenki vagy a klubhelyiségben vagy a hálókörletben volt, mert nagyjából éjfélre járt az idő, és az első pár napban még mindenkit érdekel, hogy korán aludjon, hogy friss lehessen a másnapi tanórákon. James éppen akkor ért vissza a fürdésből, Peter levelet írt a szüleinek, hogy küldjék el neki az otthonhagyott bájitaltan tankönyvét, Sirius a tűz előtt ült, és a fogas frizbijét dobálgatta, Lupin pedig mellette olvasta az új mugliismeret könyvét.
- Menni kéne aludni, nem? - nézett fel hirtelen a lapok közül.
- De, mehetünk. Gyere Moony - állt fel Sirius, és Remus kezét megragadva mentek fel együtt ant hálóterembe. Bosszúsan fedezték fel, hogy a tavaly varázsolt elválasztó faluk eltűnt, és most a 4 ágy egymás mellett helyezkedik el - ahogyan annak egyébként egy hagyományos hálókörletben lennie kellene.
- Gyorsan megcsinálom, te addig öltözz csak át - mondta Lupin előhúzva a varázspálcáját, aztán az egyik faltól a másikig sétálva mormolta a varázsigét, hogy egy kellően stabil húzódjon a szoba közepén.
Közben Sirius a ládájához lépett és kihúzta belőle a pizsamáját, felvette, és nézte, ahogyan Remus tökéletesíti a varázslatot.
- Gyere ide - szólt oda neki, és nyomatékosítva a hívást, széttárta a karját.
- Átöltözöm, aztán megyek.
- Neeeem, gyere most! - kérte Sirius, de azért mégis kivárta amíg Lupin le, majd felvette a ruháit.
Remus bebújt Sirius mellé az ágyba, mire az hosszan megcsókolta - egész nap nem tudtak kettesben lenni, mindig volt körülöttük valaki, de most, hogy a fal is elkészült, senki sem zavarhatta őket.
Sirius a fél karjával közelebb húzta magához Remust, a másikkal pedig az arcát simogatta, és szerelmesen bámulta. Hiába, ha Lupinról volt szó, akkor nem tudta nem kimutatni az érzéseit. Viszont, ahogyan nézte, és nézte, realizáldódott benne, hogy James-nek igaza van. Hiába nem akarja megijeszteni, vagy felidegelni vele, el kell mondania neki, mert megérdemli. Mert szereti, és tudja, hogy támogatni fogja mindenben, csak ehhez közölnie is kell vele.
- Figyelj - kezdte - ezt még nem akartam elmondani, de most úgy érzem, hogy ez a helyes. És hát... elég komoly dolog, és előre megkérlek, hogy ne akadj ki.
Ezt nem kellett volna, mert Remus már ennek említésére is felült, feszülten nézte Siriust, felvonta a fél szemöldökét, és ökölbe szorította a kezét. Vagy is hát, az utóbbit csak szerette volna, de mivel Sirius keze az övében volt, csak azt szorította meg vele.
- Mondd - Lupin nagyot nyelt.
- Oké, szóval...augusztusban leléptem anyáméktól.
- MICSODA? - kerekedett el Lupin szeme - És mit szóltak? Hova mentél? Hajléktalan vagy? UGYE NEM?
- Nem, nem nyugi, semmi ilyesmi. Jamesékhez mentem. Azt nem tudom, hogy anyámék mit szólnak hozzá, gondolom semmi jót, de nem is érdekel. Nem kell aggódnod, amúgy is jobb nekem nélkülük.
- Oké, de biztos jó ötlet volt ez? És ugye nekem semmi közöm sincs hozzá?
- Jó ötlet volt. Amúgy is úgy terveztem, hogyha kijárom a sulit, akkor elköltözöm - mondjuk veled. De hát na, nem igazán bírtam velük. Neked meg semmi közöd sincs hozzá, és ha lenne sem tehetnél róla.
- Jó, jó, megnyugtattál. Én mondjuk annyira nem értek vele egyet, de ha neked így jó, akkor oké.
Pár percig csendben feküdtek egymást ölelgetve, Sirius már félálomban volt, amikor Lupin megkérdezte:
- Na és...Hogyhogy nem hozzám jöttél?
Sirius felnevetett.
- Azért - mondta - mert ott előbb megtalálnának mint Jamesnél. Nyilván szívesebben lettem volna veled, de nem akartam, hogy a szüleid azt gondolják, hogy én egy lázadó gyerek vagyok, ha már amúgy is egy tündérnek gondolnak. Nem akartama nyakatokon lenni, azzal inkább Jameséket szivatom.
Mosolyogva puszit nyomott Remus halántékára, aztán még szorosabban megölelte, és elaludt.