𝕤𝕠𝕞𝕖𝕥𝕙𝕚𝕟𝕘 𝕘𝕣𝕖𝕒𝕥 || 𝖒𝖆𝖗𝖆𝖚𝖉𝖊𝖗𝖘 / 𝚠𝚘𝚕𝚏𝚜𝚝𝚊𝚛

< f i f t e e n >

Sirius betartott az ígéretét, és a nyár minden napját Remusszal töltötte. Volt, hogy csak Lupin szobájában feküdtek az ágyon, és beszélgettek, de sokszor elmentek sétálni, vagy piknikezni, és Jamesszel és Peterrel is találkoztak párszor. Ennél fogva a vártnál gyorsabban telt el a kettő hónapnyi szünet, és Remus azon kapta magát, hogy augusztus harmincegyedike van, és össze kell pakolnia, hogy holnap gond nélkül elérhesse a Roxfort Expresszt. Gyorsan beodbálta a bőröndjébe a talárjait, pennáit, és a barátaival előző héten közösen vásárolt tankönyveit, aztán ágyba bújt.
Másnap reggel, amikor már a vonaton üldögélt, barátaival együtt, eszébe jutott, hogy ez az utolsó év, amit a Roxfortban töltenek, és újra rátört a szomorúság.
- Fiúk, ti elhiszitek, hogy már hét teljes éve ismerjük egymást? - kérdezte.
- Nem, olyan mintha tegnap lett volna! Pipogyusz már akkor is belerondított a napomba - mondta James.
- Igen, és azóta fűzöd Lilyt, reménytelenül - röhögte ki Sirius.
- Ez az én évem lesz, érzem, mert rájöttem, hogy mit kell csinálnom, hogy végre ne utáljon - jelentette ki James.
- Na és mit? - kérdezte kíváncsian Peter.
- Majd meglátjátok - mosolygott James.
A vonatút is hamar eltelt: olyan volt, mintha most az utolsó évükben minden sokkal gyorsabban működne, mintha az idő is ellenük esküszne, hogy csak kevesebb ideig élvezhessék a Roxfort kényelmét. Mire a fiúk észbe kaptak, már a nagyteremben ültek, túl voltak az elsősök beosztásán, meghallgatták Dumbledore igazgatói beszédét, és előttük terült el az évnyitó lakoma. Gyorsan szedtek maguknak ételt, és nosztalgiázni kezdtek.
- Olyan régen voltunk már elsősök! Hiányzanak azon a gondtalan évek...- pillantott James az új, kis diákokra.
- Amikor felgyújtottad a seprűszertárt és csak az volt a szerencse hogy tűzálló bűbáj volt rajta? - kérdezte Remus.
- Dehogy! Az másodikban volt. Elsőben jó gyerek voltam, és bezártam valamelyik mardekárost az átváltoztatástanterembe, úgy intézve, hogy McGalagony ne lássa, és megkértem, hogy változtassa át az ajtó zárját egy malaccá, hogy ne lehessen kinyitni.
- Szörnyű voltál. Én meg rettegtem, hogy a Mardekárba osztanak - pillantott az említett ház asztalához. - Nézzétek, ott az öcsém.
Regulus nagyjából az asztal közepén ült, és élvezte a reflektorfényt, amiben volt.
- Magamra köpnék, ha oda kerültem volna. De hát a jó öreg süveg jól döntött.
- Amikor engem osztottak be, a Hollóháton gondolkozott, de végül griffendéles lettem - mondta Lupin.
- Azért, mert egy ekkora okostojás vagy! Egyébként biztos az volt az okfejtés, hogy a Griffendélben több olyan ember van, aki meg tud védeni amikor a kis szőrös problémáddal küzdesz! - mondta mosolyogva Sirius.
- Mindesetre nagyon régen volt minden. Szomorú, hogy máris vége van - jelentette ki Peter.
- Hát igen, de azért mi barátok maradunk, ugye? - kérdezte Remus.
- Persze! - vágták rá mindhárman egyszerre.

A lakoma után felmentek a klubhelyiségbe. Néhány évfolyamtársukkal - köztük Lilyvel - beszélgettek,érdeklődtek, kinek hogyan telt a nyara, mire számít az idei tanévben. Sirius mellet szorosan ült Lupin, nem messze tőlük Peter, azonban James Lily mellett foglalt helyet, és élénk beszélgetésbe kezdett vele. A lány nem tűnt túl tatózkodónak, ami meglepte a többieket. Amikor ők hárman, James nélkül a hálójuk fele indultak, maguk mögött hagyták barátjukat, aki még mindig Lilyvel beszélt. Sirius és Remus gyorsan odavarázsolták a falat a szoba közepére, hogy ők kettesben maradhassanak, és készülődni kezdtek a lefekvéshez. Sirius a fogát mosta, amikor már Lupin az ágyában feküdt, és onnan nézte őt.
- Szerintem Lily idén tényleg beadja a derekát Jamesnek - mondta Sirius. Közben a szája tele volt fogkrémmel, úgyhogy a mondat inkább így hangzott: Sztmm Ii ié témle beaa a derreát amsne.
- Előfordulhat. Jó sok időbe telt.
Sirius kiköpte a vizet és a fogkrémet a szájából, és beugrott Remus mellé az ágyba. Magához ölelte a fiút, és úgy folytatta a beszélgetést:
- Persze, mert ő nem olyan jó mint én. Én sokkal hamarabb szereztelek meg magamnak.
- Igen, te nagyon profi vagy. Taníts, kérlek!
- Nem mondom el a titkaim, mert a végén felhasználod ellenem. Jobb, hogy te ilyen szerencsétlen vagy, így biztosabb hogy nem tudsz megcsalni.
- Miért, úgy ismersz, mint aki meg akarna csalni bárkit is? - vonta fel a fél szemöldökét Remus.
- Igen, Moony. Erről vagy híres - mondta Sirius, játszva a komolyságát.
- Értem, akkor én most átköltözöm a másik ágyba, és egyedül alszom - ült fel a matracon Lupin.
Sirius megragadta a karját, lenyomta az ágyra, és kihasználva a hirtelen harcképtelenségét, felé kerekedett és leszorította.
- Te is tudod, hogy nem mész sehova, ugye Moony? -suttogta bele az arcába.
Lupin nyelt egyet, és minden lelkierejét összeszedte, hogy ne remegjen a hangja, amikor válaszol- Sirius efféle alakításai még mindig levették a lábáról.
- De, elmegyek.
- Nem - jelentette ki Sirius, aztán megcsókolta Lupint. Nyáron nem volt túl sok lehetőségük ÍGY kettesben lenni, mindig volt valamilyen zavaró tényező. Azonban most, hogy végre valahára senki nem láthatta vagy halhatta őket, kihasználták a lehetőséget.
Hosszú perceken át csókolóztak, Remuson már nem volt felső, a padlón hevert az utazóládák mellett. Sirius éppen Lupi nyakát puszilgatta, Lupin pedig a hátán húzta végig az ujjait.
- Úgy szeretlek - suttogta Sirius Remus fülébe.
Lupin megborzongott, és magához húzta Sirius fejét, hogy most ő csókolhassa meg. Közben lassan megfordította a helyzetüket, és ő került felülre. Kezei Sirius derekához vándoroltak, és megmarkolta a pólója alját, hogy ne csak ő legyen félmeztelen. Sirius összerándult a hirtelen érintésre, de hagyta hogy lekerüljön róla a felső. Most már a bőr a bőrhöz simult, és minden sokkal valódibb volt: Lupin érezte maga alatt Sirius izmos mellkasát és karját. Sirius könnyedén tartotta magán Remust, mert ő jóval vékonyabb volt. Átölelte Lupin derekát, és úgy ült fel az ágyban. Most már megint ő irányított, mert az ő ölében ült a fiú. Közelebb húzta magához, mire Lupin halkan felnyögött, ami szinte kikészítette Siriust, annyira vágyott már hasonlóra.
Újra csókolózni kezdtek, Remus keze Sirius nyakán pihent. Igazából ebbe sosem tudtak volna beleunni, órákon át képesek voltak elmerülni egymásban. Már hajnal volt, amikor ők még - teljesen meztelenül - feküdtek egymáson és csókolóztak. Néha valamelyikőjük, ez változó volt, megborzongott,  mert olyan érintés vagy érzés érte, ami ilyen hatást váltott ki belőle.
- Olyan gyönyörű vagy - mondta Sirius Lupinnak, amikor éppen ő feküdt alul, és pár hosszú másodpercig nézte a fiú arcát.

Végül, amikor már mindketten hullafáradtak voltak, Remus elaludt Sirius mellkasán. Sirius mosolyogva nézte ahogy a fiú háta fel és le emelkedik, és arra gondolt, hogy ha nem ez lesz élete végéig, akkor nincs is értelme semminek.