𝕤𝕠𝕞𝕖𝕥𝕙𝕚𝕟𝕘 𝕘𝕣𝕖𝕒𝕥 || 𝖒𝖆𝖗𝖆𝖚𝖉𝖊𝖗𝖘 / 𝚠𝚘𝚕𝚏𝚜𝚝𝚊𝚛

< s i x t e e n >

A tanév hamar elindult. Már az első hetekben sok házifeladattal kellett megbirkózniuk a hetedéveseknek, és minden tanár közölte velük, hogy a RAVASZ felkészítők mennyire fontosak, és hogy sokat kell készüliük a vizsgákra, ha sikerese le akarják azokat tenni.
- Mit akartok csinálni, ha elmegyünk a Roxfortból? - kérdezte Peter egy szeptemberi, napsütéses napon, amikor éppen az ebédüket fogyasztották.
- Én fixen harcolni fogok Tudjukki ellen, munkát keresni azután is ráérek - mondta James.
- Dettó - válaszolta Sirius.
- Komolyan harcolni akartok? Hiszen még nagyon fiatalok vagytok hozzá! - rémüldözött Peter.
- Arra már betöltöm a tizenhetet, nagykorú leszek, úghogy semmi akadálya sincs. Egyébként is, minden segítség kelleni fog.
- Pontosan. Meséltem már? Regulus azt tervezi, hogy beáll Tudjukkihez halálfalónak, de akkor attól kell félnie, hogy én magam átkozom meg. Én biztos, hogy segítek azoknak, akik Tudjukki ellen vannak - mondta Sirius.
- Na és te, Remus? - pillantott Peter Lupinra.
- Nem is tudom. Nyilván én is nyugalmat szeretnék, és azt, hogy Tudjukkinek vége legyen, de nem vagyok az a harcos típus, nem hiszem, hogy a varázslóháborúban hasznomat tudná bárki is venni. Én ha lehet, valamilyen háttérmunkát akarok vállalni, ami elősegíti a Tudjukki ellen harcolóknak a győzelmét - válaszolt.
- Én nem merek Tudjukki ellen harcolni, féltem a családom, meg...magam- mondta Peter.
- Hát de akkor mit fogsz csinálni? - csodálkozott Sirius.
- Nemtom'.
- Mindenesetre, én mindent megteszek, hogy leverjem Tudjukkit meg a halálfalókat. Akkor is, ha az életembe kerül - jelentette ki James.

A klubhelyiségben ültek egy október eleji délutánon, és éppen a füzetüket próbálták egérfogóvá változtatni, gyakorlásképpen, amit Mcgalagony írt elő nekik. Az átváltoztatástan, és eleve bármi ami traszformációs volt, a legnehezebb bűbájok közé tartozott, ezért sokat kellett rajta tökéletesíteni. James nem volt velük, de arról fogalmuk sem volt, hogy hol lehet, de nem is foglalkoztak vele annyira. Többször volt olyan, hogy hirtelen beiktatott kviddicsedzésre, vagy büntetőmunkára kellett mennie.
Nagyjából fél óra múlva meg is jelenet barátjuk a portréajtóban, arcán sugárzó mosollyal. Azonnal hármukhoz lépett, és elkezdte újságolni a hírt, amitől majd' kiugrott a bőréből.
- Találjátok ki, milyen programot szerveztem magamnak szombat délelőttre!
- Tanulsz?
- Pihensz?
- Összecseréled a bájitaltan és az átváltoztatástanszertár tartalmát?
- Egyik sem talált, de kösz Tapmancs, ez zseniális ötlet! Evansszel randizom.
- Hogy micsoda? - kérdezte hitetlenül Remus. Sirius és Peter is csodákozva néztek Jamesre.
- Megmondtam, hogy megvannak a módszereim. Kerültem Pipogyuszt, ő is látta, hogy nincs semmi összetűzés köztünk, és hát az elbűvölő személyiségem és sármom hamar megtaálta a módját annak, hogy meghódítsam Lilyt - mesélte James büszkén ragyogó arccal.
- Szóval akkor belement a dologba, és nem kényszerítetted rá? - kérdezte SIrius mosolyogva.
- Nem.
- Szerelmi bájital esetleg? - találgatott tovább.
- Nem, csak és kizárólag magamnak köszönhetem ezt a nem mindennapi eredményt.
- Büszke vagyok rád haver, de nálunk nem lehettek cukibbak! - mondta Sirius, és Remusra nézett, aki időközben visszatért a tanuláshoz, és a mugliismeret tankönyvébe temetkezett.
- Megpróbálok rajtatok nem túltenni, de nem bízom el magam még. Hét évig szerveztem ezt az egy randit is, úgyhogy tökéletesnek kell lennie!
- Ránk számíthatsz, Ágas - tette Sirius James vállára a kezét.

A szombat jól sikerült, James és Lily leszerveztek még jó pár találkozót, és nagyjából egy hónap múlva már azt rebesgették a roxforti diákok, hogy járnak is. Igaz volt, vagy nem, láthatólag Lily Evans újabb társaságba került be: a Tekergőkébe. Őtt volt velük a folyosón, az étkezéséknél, a klubhelyiségben. Ez a fiúkat nem zavarta - plána nem Jamest. Kedves és jószívű lánynak ismerték Lilyt, aki nem ijedt meg semmiféle kalandtól, és sokat nevetett. Október végéhez közeledtek, és az idő olyan volt, amilyennek lennie kellett ilyenkor: ködös, viszonylag hideg, és esős, ennél fogva nem sok időt töltöttek az udvaron. Egy ízben az egésziskola levonult megnézni egy Mardekár-Hugrabug kviddicstalálkozót (amit a Hugrabug nyert), de ezen, a gyógynövénytan- és legendás lények gondozása órákon kívül egy árva lélek sem járt a kastélyparkban.
- Na és Lily, neked mik a terveid a Roxfort után? - kérdezte egy este Remus.
A klubhelyiség kanapéján ültek. Ő kivételesen nem tanult, hanem olvasott, Sirius fejével az ölében. Peter egy fotelben feküdt, és egy csokibékát evett, James pedig Lily mellett feszített, és alig tudta letörölni arcáról a mosolyát.
- Nem gondolkoztam még annyira rajta...Ilyen körülmények között nem lehet rendes munkát találni, de azért én mégis megpróbálkozom vele - válaszolta, és a füle mögé tűrt egyet vörös hajtincsei közül.
- Tökre értelek, Evans - mondta Sirius. - Álmos vagyok, megyek lefekszem. Jössz, Remus?
- Menj csak, én még olvasok kicsit.
- Oké, jó éjt!
Szép lassan Peter, James és Lily is elvonult aludni, és kiürült a klubhelyiség. Lupin csak erre várt, összecsukta a könyvét, amiből egy betűt sem fogott fel, és kiment a portréajtón át. A kastély csendes volt, léptei halk visszhangot generáltak az üres folyosókon. Látszólag céltudatosan ment, éles kanyarokat tett meg, és gyorsan haladt, míg az igazgatói szoba előtti szobroknál nem állt meg.
- Dumbledore professzrohoz jöttem - szólalt meg.
A szobrok félrehúzódtak, és morcos fejet vágva átengedték Remust, aki ráállt a csigalépcső legalsó fokára, és hagyta, hogy felvigye az ajtóhoz. Amikor ez megtörtént, hármat kopogott, és benyitott a terembe. Dumbledore professzor az asztalánál ült, és éppen írt valamit egy pergamenre. A jövevény érkezésére felpillantott.
- Minek köszönhetem az ilyen késői látogatást, Remus? Tudtommal jóval a takarodó után vagy. Mindazonáltal, biztosan fontos ügy lehet, ha ilyenkor kerestél fel - üdvözölte a profeszor.
- Jó estét Professzor Úr! Igen, fontos dolog - bólintott Remus, és lépett egyet előre. - Azzal kapcsolatban szeretnék kérdéseket, feltenni, hogy szeretném elhagyni a Roxfortot.
- Érdekes, mi okod lenne rá? Tudtommal van pár jó barátod, akik élvezik a társaságod.
- Ez így van, uram. Viszont a fajtám miatt folyamatosan aggódom, hogy veszélybe sodrom őket, vagy bármelyik más diákot - mondta Remus.
- Nézd fiam, a fúriafűz és a Szellemszállás tökéletes biztonságot nyújt neked és a társaidnak. Tudomásomra jutott az a tavalyi csúnya incidens, de az egy véletlen, figyelmetlenségből elkövetett eset volt.
- Pontosan! Ilyen bármikor bekövetkezhet, és nem akarom, hogy bárkit is veszélybe sodorjak - emelte fel a hangját Lupin.
- Teljesen megértelek. Ezt a döntést jól átgondoltad, megbeszélted a barátaiddal? - kérdezte Dumbledore.
- Hát...jól átgondoltam, de nem említettem a többieknek. Többször előkerült ez a téma már, és minden alkalommal lebeszéltek róla, azt mondták, butaság. Úgy gondoltam, titokban kerítek sort a kastély elhagyására, ezért jöttem most- vallotta be Lupin.
- Így van, Remus! Ameddig van itt valaki, aki igényli a társaságod, márpedig az ifjú Potter, Pettigrew és Black úr ezt teszi, nincs okod a menésre. A kérésedet minden létező jószándékommal visszautasítom, elmehetsz - fejezte be a beszélgetést Dumbledore.
Lupin nem volt elégedett, de nem akart veszekedni az igazgatóval. Elköszönt, majd sietős léptekkel távozott, de nem a klubhelyiségbe, hanem a kastélyparkba indult. Mikor kilépett az ajtón, arconcsapta a hideg, de nem foglalkozott vele, és a tó mellé sétált.
Ott megállt, és elgondolkozva nézett a messzeségbe.