𝕤𝕠𝕞𝕖𝕥𝕙𝕚𝕟𝕘 𝕘𝕣𝕖𝕒𝕥 || 𝖒𝖆𝖗𝖆𝖚𝖉𝖊𝖗𝖘 / 𝚠𝚘𝚕𝚏𝚜𝚝𝚊𝚛

< t h r e e >

Sok más történet is eszébe jutott a roxforti éveikből. Különösen az ötödik, RBF évről, ugyanis nem csak akkor jöttek össze, hanem annak nagy részében rejtegették el barátaik elől kapcsolatukat.
Ebből az rejtegető jelenségből jött a levelezés ötlete. Ha nem tudtak kettesben maradni, apró üzenetekkel kommunikáltak, amiket reptetőbűbájjal juttattak el egymáshoz (bár ez igen kockázatos volt, hiszen útközben bárki elkaphatta és beleolvashatott a levélbe), egy barátjukat kérték meg rá, hogy vigye el, vagy gyorsan egymás kezébe nyomták mások jelenlétében. Ezek a levelek nagyon változóak voltak, legalábbis tartalmukat tekintve. Volt, hogy találkozókat beszéltek meg, volt olyan, hogy szimplán tudatták egymással, hogy szeretik egymást. Viszont egy dologban nem különbözött egyik sem a másiktól: minden levélben található volt egy vagy több szívecske. Lupiné kissé csálén ált, és szabálytalan volt, elütött az amúgy szép írásától. Ezzel szemben Sirius alig kiolvasható írásához szép, szimmetrikus szívecskék társultak.

Egy alkalommal - Remus jól emlékezett rá - egy levélben megbeszélt titkos találkozón vettek részt. A kastély parkjában mászkáltak. Jóval éjfél után volt az idő, és hideg volt, de ők ezt mintha meg se érezték volna, kézen fogva sétálgattak és néha meg-megálltak pár perc erejéig, hogy ölelkezzenek, amit mások előtt nyilván nem tehettek meg. A föld fagyos volt, mégis lehuppantak rá. Sirius hanyatt feküdt, Remus pedig kissé oldalasan a mellkasára hajtotta a fejét. Pár hete voltak csak együtt, de már most úgy néztek egymásra, mint akik minimum 50 éve házasok. Remus nagyon-nagyon boldog volt, egész testét betöltötte az a ragyogó érzés, hogy a szerelmével lehet. Sirius ezek mellett még komfortosabban érezte magát a szabályszegés miatt. Őt éltette a kihágás, és hogy mindezt Remusszal teheti, olyan volt, mint egy álom.
Csendben feküdtek, és a holdat bámulták. Sirius Remus hajával játszott, majd egyszer csak a semmiből elkezdett remegni a mellkasa. Lupin ijedten ült fel, azt hitte valami baja van, de amikor a fiúra nézett látta, hogy csak nevet.
- Mi olyan vicces? - kérdezte értetlenkedve.
- Nem tudom, csak ahogy így nézzük a holdat és te meg egy vérfarkas vagy...annyira szórakozató - Sirius a szemeit törölgette a nevetéstől.
- Hát, alapvetően én félek a holdtól, úgyhogy...
- De most nem félsz, ugye? - Sirius is felült, már nem nevetett, csak mosolygott. Érdeklődve nézte Remus arcát.
Remus a két keze közé fogta Sirius fejét, és mosolyogva közelebb húzta magához.
- Itt vagy velem. Persze, hogy nem félek.

\\\...///

Este volt, mind a négyen a klubhelyiségben tartózkodtak. James a lopott cikesszel játszott, körülötte csokibéka csomagolások hevertek. Peter esetlenül fogta kezében a tollat, és egy félig teleírt pergamen felett gondolkodott a mondat befejezésén. A pergamen tetején a "Mérgek és ellenmérgek" cím állt, és a dolgozat tele volt ismeretlen, latin szavakkal. Sirius a tolltartóját reptette, lazán ült az egyik fotelben. Közben tekintette Remusra siklott, aki egy könyvébe temetkezve feküdt a földön. Már csak ők voltak a klubhelyiségben, mindenki más már elvonult a hálókörletébe.
-Elmegyek megfürödni - állt fel Lupin, és gyorsan felment a hálóba a pizsamájáért és törölközőért.
Prefektusként a nekik külön kialakított fürdőben mosakodhatott, így hát afelé vette az irányt. Kimondta a jelszót "buborékfújó", és belépett a helyiségbe. Nagy medence állt a közepén, oldalán 100-nál is több csappal, mindegyik különböző habot szolgáltatva a fürdőzőnek. Remus teleengedte a kádat vízzel, majd a kedvenc habjaiból is töltött bele. Most a medence tele volt sűrű, halványkék habbal, és a levegőbe sok-sok kipukkaszthatatlan buborék szállt fel a vízből.
Levetkőzött, ruháit egy padra helyezte a szoba szélén, és belemerült a habokba. Gyorsan akart végezni vele, de olyan kellemes volt a hosszú nap után a forró vízben, hogy minimum 10 percig körbe-körbe úszkált a medencében. Éppen mikor ki akart szállni, hangokat hallott az ajtó felől. Azt hitte hogy egy újabb prefektus, aki későn érkezett fürdeni, ezért gyorsan a medence oldalán levő törölközőhöz nyúlt, de a belépő személy nem hogy prefektus, hanem azok kedvenc célpontja, egy szabályszegő roxforti diák volt, és a törölköző Remus kezéből a vízbe hullott. Sirius vigyorogva állt az ajtóban, az ajtónak támaszkodva.
- Helló - köszönt lazán, aztán flaneling szerű pizsamáját lazán kigombolta, majd félredobta.
- Hát te..hát te mit keresel itt? - Remus szeme elkerekedett, nem értette mi történik. Szíve szaporán vert, és mint örök aggodalmaskodó, félt hogy valaki észre fogja őket venni.
- Fürdök - mosolygott Sirius, aztán, miután a nadrágját is levette magáról, fejest ugrott a medence vízébe. Mikor újra kibukkant a feje a habokból, megrázta kócos, és most már vizes haját. Még mindig vigyorgott.
- Hát de hogy jutottál be ide? Nem is tudod a jelszót! - Remus szörnyen ideges volt.
- Kihallgattam egyszer az egyik prefektust amikor mondja - rántotta meg a vállát, aztán közelebb úszott Lupinhoz. Erre ő hátrált.
Sirius felnevetett.
- Mi van Moony, félsz tőlem?
- Nem...! Csak... Nemtudom.
- Olyan aranyos vagy! - Sirius elkapta Lupin karját és közelebb húzta magához - Nincsen semmi baj.
- Tudom.
- Akkor meg ne idegeskedj! - Sirius arcáról úgy tűnt, letörölhetetlen volt a vigyor.
-Oké - mondta, de azért látszólag még mindig feszengett.
- Figyelj - mondta lágyan Sirius - ez nem jelent semmit. Csak gondoltam idejövök, és fürdünk ketten egy jót. Nem kell ebbe többet látnod, mint ami valójában. Nem fog semmi olyan történni köztünk, ameddig te nem akarod.
Lupin most már megnyugodott. Ő is végre elmosolyodott, és megcsókolta Siriust. Hosszan és erőteljesen, hogy éreztesse vele, mennyire szereti, mennyire fontos és különleges ő neki. Hogy ő érte bármit megtenne, mert bár fiatalok, és sokan nem veszik komolyan a döntéseiket, ő érzi, TUDJA, hogy Sirius neki egy olyan biztos pont az életében, amit mindig magáénak akar tudni.
Sirius, ahogy viszonozta a csókot, hasonló gondolatokkal küzdött.
- Moony - gondolta - ha kínoznának sem választhatnak el tőlem. Olyan vagy nekem, mint egy függőség, amit akár le is küzdhetnék, de minek, ha egyszer ennyire jó?
Perceken, ha nem órákon át úsztak és csókolóztak a vízben. Sirius közben minden létező csapot kipróbált, megnézte milyen buborékok jönnek ki belőlük. Lupin mosolyogva figyelte őt. Már hajnal lehetetett, ők ketten pedig egymással szemben lebegtek a vízen.
- Jól állnak neked a buborékok - mondta Sirius mosolyogva, és Remushoz közelebb úszva puszit nyomott a homlokára.
- Mennünk kéne, nem? - kérdezte Lupin. Hangjában nem az aggodalom csengett, szimplán feltette a kérdést. Már rég nem érdekelte hogy megszegnek szabályokat. Ezért az éjszakáért akár azt is elárulta volna bárkinek, hogy vérfarkas.
Halkan fellopóztak a hálókörletükbe. James és Peter halkan szuszogott, ők pedig lábujjhegyen közelítették meg a saját ágyaikat. Arra nem gondoltak, hogy barátaik ezen az estén kezdték el sejteni, hogy valami furcsa dolog folyik kettejük közt, hiszen az órákon át üresen álló két ágy árulkodó jel volt.