Perfect Now (Larry Stylinson)

Amnézia

- Lou..Louis az isten szerelmére kell már fel!- csapott valaki arcon mire egyből kipantattak a szemeim. Megpróbáltam felülni ugyan is valahol feküdtem de a hirtelen mozdulattól úgy belenyilallt a fájdalom a fejembe, hogy azt hittem szétrobban. Felnyögtem a fájdalomtól és visszahanyatlottam a párnára. 

- Igy jár az aki segg részegre issza magát, mégis elárulnád miért csináltad? Louis 17 éves vagy kb harmadjára vagy buliba de ilyen még sosem csináltál szóval hallgatlak!- mondta Lydia megemelve a hangját.

- Ne kérlek ne kiabálj!- fogtam a fejem majd el kezdtem azon gondolkozni miért is csináltam ezt magammal. De rá kellett jönnöm, hogy semmire sem emlékszem és ezt kiakasztott és meg is rémitett. 

- Lydia nem emlékszem. Érted konkrétan semmire sem!- akadtam ki.

- Jólvan nyugodj meg! Összerakjuk mi történt rendben?- kérdezte mire aprót bólintottam.- Oké mi az utolsó dolog amire emlékszel?

- Azt hiszem az amikor elmentem megkeresni a bátyád és meg is találtam aztán visszajöttünk és innentől semmire sem emlékszem.- mondta a szemébe nézve.

- Ennyi? Semmi másra nem emlékszel?- kérdezgetett tovább mire én erősen törtem magam, hogy eszembe jusson valami. És sajnos eszembe is jutott valami amire nem igán akartam emlékezni, és abban a pillanatban arra és rájöttem miért csinálhattam ezt. Viszont nem értettem. Elhúztam a szám erre az emlékre.

- Mi az?- kérdezte egyből. Nem állt szándékomba elmondani neki, hogy mi jutott eszembe ami tudom, hogy nem legjobb dolog mert azért mégis csak a legjobb barátomról van szó. De mit mondhatnék neki? Féltékeny lettem egy olyan valakire akit még csak nem is ismerek mert megcsókolta azt a fiút aki valószínűleg teljes szívéből utál? Ez elég hülyén jönne ki. 

- Semmi.- ráztam meg a fejem. - Amúgy a többiek hol vannak?- érdeklődtem.

- Liam és Zayn hazamentek még az este mondván, hogy ők fáradtak de mind ketten tudjuk mit csináltak.- kuncogott mire én is elmosolyodtam.- Niall meg a konyhába van éppen pakolászott amikor feljöttem, most nem tudom lehet eszik.- felnevettem már amennyire tudtam. Niall imád enni mégis nagyon vékony nem tudom, hogy csinálja de megtaníthatna rá.

- És Dlyan?- kérdeztem lenyugodva.

- Ömm hát ő a-a szobájában van de szerintem jobb ha bocsánatot kérsz tőle.- mondta elhúzva a száját. Lefagytam és csak remélni tudtam, hogy az történt amire gondoltam.

- Jézusom m-mit csináltam?- kérdeztem félve a választól és volt is miért félnem.

- Figyelj ne akadj ki nagyon ő sem tette...annyira.- tette még hozzá.

- Lyd mondd már!- sürgettem.

- Megprobáltad megcsókolni...- nyögte ki mire én teljesen lefagytam.

- Tessék?- kérdeztem hallkan.

- Sajnálom Lou de sajnos ez tényleg megtörtént én is láttam...- mondta lehajtva a fejét. Én csak bámultam magam elég és próbáltam feldolgozni amit mondott. Éreztem a maró érzést a szemembe és legszívesebben sírni tudtam volna olyan szinten undorodtam magamtól abban a pillanatban. A legjobb barátom testvérét akivel valamilyen különös dolog miatt elég közel voltunk egymáshoz mondjuk nem csodálkoznék ha ezek után hozzám se akarna szólni. Undorító vagyok, hogy ezt csináltam és még nem is emlékszem rá és arra sem miért tettem.

- És és Dylan mit csinált?- szólaltam még pár perc múlva.

- Leállított téged aztán segítettem neki és felhoztunk ide mert úgy voltunk vele, hogy már így is sokat ittál.- mondta megpróbálva lenyugtatni.