Perfect Now (Larry Stylinson)

A levél

-Lydia Stilinski-

Boldog voltam, hogy Louis és Harry végre összejöttek, hogy végre mindketten rá jöttek, hogy szeretik egymást. Viszont vannak még itt furcsa dolgok a számomra. Például, hogy Harrynek elvileg barátnője van, meg, hogy mégis mikor lettek ilyen jóba? Mondjuk Harry meg Alice hát, hogy is fejezzem ki magam... ez a kapcsolat nagyon egyoldalú, főleg ha Harry összejött Louisval. Semmit nem tudok róla gyakorlatilag és ez zavar mert nem akarom, hogy Lou csalódjon benne. Igaz ez most úgy hangozhat mintha az anyja lennék de igazából tudom, hogy Jay is ezt csinálná. Túl sok mindenen ment keresztül nem kell még egy. Minden esetre adok Harrynek egy esélyt mert szimpatikus a fiú de ha csak egy rossz dolgot is tesz Louisval és megtudom tuti, hogy kitekerem a nyakát. Na jó nem de kapni fog tőlem az biztos.
Gondolataim közül a telefonom csörgése ébresztett ki. Felvettem az ágyról ahová dobtam, megnéztem ki az és amikor láttam elmosolyodtam.

- Szia kicsim!- szólt bele Niall a telefonba amikor felvettem.

- Szia Ni! Hogy vagy?- kérdeztem egyből és leültem a földre a hátamat az ágyamnak döntve.

- Én jól vagyok, te?- kérdezte aranyosan és tudtam, hogy mosolyog.

- Én is jól. Csak kicsit fáradt vagyok.- tettem még hozzá.

- Oh nem vagy egyedül, fárasztó egy napom volt.- mondta sóhajtva. Niall erre a hétre hazautazott ugyan is ő itt csak koliban van, és emiatt minden hónapban egyszer egy hétre hazamegy. Ilyenkor nem jön suliba a kis szerencsés, viszont annyira mégsem jó neki, mert pótolhatja folyton.

- Na mesélj mi történt.- kuncogtam mire ő elkezdte mesélni mi mindent csinált ma. Vagy két órán keresztül beszélgettünk, mire végre le tettük volt már 10 óra is. Így gyorsan megfürödtem és mentem is aludni.

*****

Egy sulis nap Niall nélkül nagyon lassan telik és nagyon unalmas tud lenni. Szerintem mindenki egyetértene velem ebbe. Ugyan is ő az aki folyton szórakoztat minket és mindig nevet valamin és ezért nekünk is jó kedvünk lesz. De így, hogy nincs itt a hangulat köztünk olyan fura és unalmas. Persze elvagyunk meg van közös témánk de azért tényleg más mint amikor itt van.
Most például arról volt szó, hogy Liam mennyire féltékeny Harry-re mert, hogy egy osztályba van Zayn-el és, hogy milyen jóba vannak. Én csak hallgattam őket de nem igazán figyeltem a gondolatom egészen máshol járt.

- De nem Louis nem érted? Ő legalább lehet vele még órán is!- tette keresztbe a kezét Liam a mellkasa előtt és próbálta meggyőzni Louist, hogy igaza van.

- Most ezzel konkrétan azt mondtad, hogy nem szereted a társaságunk.

- Louis nem erről van szó, tudod jól, hogy szeretek veletek lenni de ő a barátom.- mondta Liam még Louis csak nézett rá.

- De Liam, most pontosan mi is a bajod azzal, hogy Harryvel egy osztályba van Zayn?- kérdezte Louis.

- Az, hogy vele sokkal többet van mint velem...- nyögte ki Liam mire Lou elnevette magát.

- Most meg min nevetsz?- kérdezte Liam gyerekesen játszva a megsértettet.

- Te most tényleg féltékeny vagy Harry-re?- nézett rá szorakozottan.

- Igen lehetséges!- vonta meg a vállát Liam.- De ez akkor sem változtat semmin.

- Liam, elmondjak egy titkot?- vette lejjebb Louis a hangját. Liam csak bólintott.

- Harry-re nincs értelme féltékenynek lenned.- mondta mire rá néztem és küldtem felé egy amolyan "te mit csinálsz?" nézést mire leesett neki mit is mondott.

- Te meg mégis honnan gondolod ezt? Várj egyáltalán miért vagy ebben ilyen biztos?- kérdezte Liam összevont szemöldökkel. Én már azon voltam, hogy az asztalba verem a fejem, hogy hogy lehet Lou ennyire béna de kihúzta magát az egészből egy egyszerű válasszal.

- Mert barátnője van!- vonta meg a vállát. A szemében láttam, hogy ezt fájt kimondani neki és nem is értettem Harryt miért nem szakított még a lánnyal.

- Ohh igaz!- mondta Liam látszólag feladva a egész dolgot. Nem sokkal később a csengő hanga hasított a levegőbe és mind a hárman szinte egyszerre álltunk fel és indultunk el órára. Egyikünk se szolt a másikhoz csak sétáltunk a terem felé. Én nem voltam túlságosan beszédes kedvembe, de szerintem ez látszott is rajtam, Lou is a gondolataiba volt merülve Liam meg csak jött mellettem csendben kicsit sem takarva, hogy az előbbi dolog még mindig zavarja.

-Louis Tomlinson-

Nem láttam ma még Harryt és ez zavart, hiányzott inkább. Fogalmam sincs mi lehet vele, pedig mindig szoktam látni őt a folyosón de ma nem láttam egyszer sem. Sőt reggel sem volt már otthon amikor felkeltem. Unalmas és fárasztó volt a mai nap. Alig vártam már, hogy hazamehessek és bedöljek az ágyamba, persze Harryvel együtt. Igen ez egy tökéletes program terv volt... de csak volt.

Hazaérve ledobtam a cipőm majd a lépcsőn felszaladva a szobám felé vettem az irányt. Benyitottam majd ahelyett, hogy Harry várt volna csak az összetúrt ágyam volt amit még reggel hagytam úgy. Ledobtam a táskámat az ajtó mellé majd leültem az ágyamra. Akkor akadt meg valamin a szemem. Egy papír volt összehajtva az asztalomra téve, biztos voltam benne, hogy nem én hagytam ott. Felálltam és odasétáltam, hogy megnézzem mi az de amikor megláttam mi van ráírva a szívem kihagyott egy ütemet, Loumnak<3. Egyértelműen Harry kézírása volt, bár nem láttam, hogy az milyen de másé nem lehet mert senki más nem hív így, hogy Loum. Így hát felvettem az asztalról és szétnyitottam majd elkezdtem olvasni.

Édesem,
Valószínűleg amikor ezt a levelet látod és olvasod már nem leszek nálatok. Hogy miért? Anyáék előbb jöttek haza egy nappal. Ezt most tudtam meg az este. Ezt a levelet akkor írom amikor alszol, olyan aranyos vagy ilyenkor, csak fekszel nyakig betakarózva és szuszogsz, imádlak nézni miközben alszol. Na de visszatérve amit akartam mondani. Reggel már nem leszek melletted és suliban sem fogunk találkozni, maradtam volna még hidd el de az apám így sem nagyon akarta, hogy nálatok legyek és holnap reggelre pedig otthon kell lennem. Tudnod kell, hogy ez a pár nap életem legjobb napja volt és nagyon örülök, hogy veled tölthettem. A ma esti séta pedig csodálatos volt! Imádtam minden percét. A legjobb dolog vagy ami történt egész életembe! Hívj, ha ezt elolvastad!
H.

Percekig bámultam még a lapot miután elolvastam. Próbáltam felfogni mit is írt. Pár könnycsepp is végig folyt azt arcomon de nem szomorú könnyek voltak hanem boldogak. Eszméletlen boldogak. El hinni nem akartam még mindig, hogy ő az enyém.

Előhalásztam a telefonom a zsebemből majd ahogy Harry kérte felhívtam őt. Pár csengés után fel is vette.

- Elolvastad a levelet.- mondta semmi köszönés nélkül.

- Igen..- válaszoltam megtörölve a szemem.

- Lou te sírsz?- kérdezte egyből.

- Nem, vagyis igen de nem azért mert szomorú vagyok.- mondtam leülve az ágyamra.

- Akkor?- kérdezte mire elnevettem magam.

- Boldog vagyok te bolond! Boldog mert vagy nekem. És mert szeretlek!- igaz kimondtam már egyszer de még mindig féltem kicsit mondani ezt neki.

- Oh Lou hát még én mennyire!- nem kellett látnom, hogy tudtam, hogy mosolyog.

- Szóval, hol találkozunk?- kérdezte mire elnevettem magam újra.

- A parkban 20 perc múlva!- válaszoltam boldogan.

- Rendben ott várlak édesem!- mondta kuncogva. Elköszöntünk egymástól majd elkezdtem készülődni.

A délután további részét Harryvel töltöttem. Sétáltunk, beszélgettünk majd végül meghívott vacsorázni. Vele csak minden olyan tökéletes és sosem unatkozom. Remélem egyszer majd suliba is megfoghatom a kezét és megcsókolhatom amikor csak akarom. Bár ez annak a valakinek nem biztos, hogy tetszene...

Hii guys
Rég találkoztunk! Élek még szóval gondoltam kéne már rész. Lassan szerintem egy hónapra ülök rajta de jobb már úgyse lesz. Remélem jól vagytok és minden rendben!💙💚
Lots of love!💙🏳️‍🌈
Lily xx