Perfect Now (Larry Stylinson)

Zöld szempár

- Agh.- dobtam le idegesen a tollam. Már napok oda próbálkozom megírni a dalt de eddig semmi nem volt jó, egyszer a szöveg nem volt jó egyszer csak nem volt ikletem szóval igazából még sehol sem tartok. Mire vállalkoztam? Egyáltalán minek írók egy dalt Harryről amikor nem is ismerem. Ezen gondolkozom azóta a nap óta amikor eldöntöttem, hogy megírok egy dalt. Azóta sem tudom miért akartam írni róla egy dalt, vagy csak nem akarom bevallani magamnak sem, hogy bizony bejön Harry. Ha fejben is szívben még nem akarom elfogadni, hogy tényleg így van. Túl makacs vagyok hozzá.
De ha valamire rá jöttem ebben a pár napban akkor az az, hogy a dalszöveg írás nem nekem való. Még gitározni és énekelni tudok kb addig dalszöveget írni nem vagy csak lehet kéne történnie valaminek amiből jön egy iklet és akkor máris meglenne, de velem sosem történik semmi. Mondjuk ha Harryről szeretnék írni akkor nyilván vele kell történnie valaminek, hogy legyen ikletem. Ahj nem is tudtam, hogy ilyen nehéz egy énekesnek. Kopogásra eszméletlen fel a nagy gondolkodásomból.

- Szia!- nyitotta ki az ajtót Liam.

- Szia Liam! Mit szeretnél?- kérdeztem felé fordulva a széken.

- Mit csinálsz?- kérdezte összehúzott szemöldökkel az asztalomra nézve.

- Ja én semmit.- ráztam meg a fejem majd becsuktam a füzetem.

- Hát jó, na igazából csak azt szerettem volna kérdezni, hogy van-e kedved elmenni valahova tudod csak így tesók?- nézett rám reménykedve.

- Csak mi ketten. Zayn?- kérdeztem összezavarodva. Liam lehajtotta a fejét.

- Összevesztünk pár napja és most nem igazán szeretne látni.- mondta leülve az ágyamra. Én is követtem őt, leültem mellé.

- De min vesztetek össze?- kérdeztem rá nézve.

- Féltékenység. És tudod, ha ő féltékeny akkor abból vita lesz. Igazából Maya miatt, annyiszor elmondtam már neki, hogy csak őt szeretem és Mayával csak barátok vagyunk. De nem azért is mindig kiakad akár mikor beszélek a lánnyal. Szeretem Zayn de néha nagyon nehéz őt elviselni.- magyarázta Liam és nagyon kellett figyelnem, hogy értsem amit mond mert amikor hadar még jobban nem lehet érteni amit mond.

- Ahj Liam nyugi úgy is meg fog majd bocsátani mert nagyon szeret téged és őszintén meg vagyok lepve, hogy eddig bírta nélküled.- magyaráztam. Liam rám nézett.

- Hát nagyon remélem. Na de akkor elmegyünk valahova? Nincs kedvem itthon ülni.- kérdezte lelkesen. Igazat megvallva nem volt kedvem kimenni a házból de rá kellett jönnöm, hogy tényleg mindig itt ülök a négy fal között. Mostanába csak suliba mentem ki a házból egyébként szinte mindig bent voltam. Szóval akár mennyire nem volt kedvem ehhez most inkább belementem magam miatt is és Liam-et sem akartam megbántani. Meg hát mikor volt már, hogy csak mi így ketten el megyünk valahova.

- Persze megyünk, de hova?- érdeklődtem.

- Hmm azt titok!- mosolyogva felállt az ágyról. Én csak néztem rá és szerintem pontosan tudta, hogy mit akarok mondani.- Meg ne szólalj! Inkább menj öltözni, én addig szólok anyának!- beletörödve sorsomba bólintottam majd Liam ki is ment a szobámból. Sóhajtva felálltam a szekrényemhez mentem, hogy keressek valami ruhát magamnak. Mivel nincs nagy ruha választékom így egy fekete farmer és sima fehér pólót vettem fel, arra meg rá vettem a zöld Adidas pulcsimat. Ehhez a jól megszokott Vansam és késznek is nyilvánitottam magam. Azt mondta Liam titok hova megyünk. Nem tetszik ez nekem, nem szeretem a meglepetéseket. Mármint a hirtelen jött meglepetéseket. De kíváncsi is voltam hova akar el vinni Liam végülis elég rég volt, hogy mi csak így ketten mint két testvér elmegyünk valahova.