Perfect Now (Larry Stylinson)

Minden jó ha vége jó, vagy mégsem?

- Louis Tomlinson -

Az egész hétvégét együtt töltöttük Harryvel, nagyon jó volt meg kell hagyni. De akkor is ott motoszkál a fejembe valami egészen péntek este óta. Mivan ha Harry csak tetteti ezt az egészet és igazából nem is szeret? Tudom komplikált egy ember vagyok, de egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből ezt. Nem szóltam egy szót se erről Harrynek, bár lehet jobb is igy. Bár mondjuk ezt a feltételezésemet az sem könnyíti meg, hogy még mindig folyton Alicel van suliba. Nem mondott semmit azóta róla vagy, hogy egyáltalán elmondta-e neki, én meg nem is kérdeztem.

- Tesó, miért bámulod már megint Harryt?- kérdezte Liam elém állva.

- Öm mi?- kérdeztem vissza ugyan is nem igazán értettem mit mondott.

- Egész hétvégén nálunk volt, nem volt elég?- kérdezte unottan mire én megfordulva rá néztem.

- Neked mi bajod van?- kérdeztem vissza.

- Ezt én is kérdezhetném!- mondta megforgatva a szemét. Elindultam a termünk felé, ignorálva Liam-et.

- Louis!- jött utánna kiabálva a nevem.

- Lehetne, hogy nem hívod fel mindenki figyelmét ránk?- mondtam neki amikor mellém ért. Liam nem mondott semmit csak követett a termünkig.

Bementünk a terembe ahol Lydia már ott volt Harryvel együtt. Mondjuk azt, hogy ő hogy került oda azt így nem tudom, de mindegy. Nem tudtam eldönteni, hogy mérges vagyok rá vagy pedig csak csalódott. Nem akartam ránézni és beszélgetni se nagyon akartam vele így Lydiához mentem.

- Jó reggelt!- szólalt meg majd mikor oda értem hozzá egy szoros ölelésbe húzott.

- Neked is!- válaszoltam egy mosollyal az arcomon. Elhúzódtam tőle majd önkénytelenül is Harryre néztem, Liamel beszélgetett és ahogy láttam, jól elvoltak.

- Valami történt közöttetek?- kérdezte mire egyből rá néztem, hogy mire érti, viszont mikor leesett egyből inkább a padlód kezdtem el nézni.

- Nem is tudom Lydia, minden olyan jó de...- kezdtem sóhajtva majd a lányra néztem aki ott ült előttem a padon. Néhányan még rajtunk kívűl voltak a terembe de nem nagyon foglalkoztam velük. Lydia a szemembe nézett és kedvesen elmosolyodott.

- De félsz, hogy nem szeret igaz?- tette fel a kérdést ami péntek oda a fejembe motoszkál. Lassan bólintottam majd leültem inkább mellé.

- Talán túl hamar mondtam ki, neki pedig barátnője van.- mondtam halkan miközben a kezemet piszáltam. Lydia a hátamra simította a kezét ezzel elérve, hogy rá nézzek.

- Szerintem biztos szeret téged, csak lehet neki ez az egész még nagyon új és nem tudja, hogy viselkedjen. Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni Lou. Nézd a dolgok pozitív oldalát!- mondta.

- Igazad lehet. De nem is tudom inkább Alice aki zavar.- mondtam volna de ő egyből közbe is szólt.

- De nem úgy volt, hogy szakít vele?- kérdezte mire bólintottam.

- De pontosan úgy volt, megígérte nekem, hogy beszélni fog vele és szakít vele, ezt mondta két napja és azóta sem történt semmi.

- Na így azért már jobban megértem miért vagy ilyen bizonytalan.- mondta mire csak megvontam a vállam.

- Lassan már hozzászokom, hogy senkinek sem kellek nem igaz?- kérdeztem és éreztem, hogy a könnyeim összegyűlnek a szemembe. Hosszú idő után Harry volt az első aki igazán boldoggá tudott tenni, aki miatt jobb lett a napom, aki miatt megérte felkelni, de sajnos mindig van egy de és ahogy minden ez is elmúlt.