Perfect Now (Larry Stylinson)

Veszélyben

-Harry Styles-

Miután elköszöntem Louis-tól egyből haza vettem az irányt, anya azt mondta valami fontos dolog miatt menjek minél hamarabb haza. Nem tudom mi lehet fontosabb annál, hogy Louis-val legyek de mindegy. Pont most békültünk ki akkor most meg ez, egy kicsit rosszul éreztem magam, hogy csak úgy otthagytam szegénykém de jóvá fogom tenni és már tudom is hogyan.

Hazaérve ledobtam a cipőm és elindultam a konyhába, hogy megtaláljam anyát. Nem kellett csalódnom hisz ott volt és éppen sütött valamit.

- Megjöttem!- mondtam vidáman mire anya rám nézett és elmosolyodott.

- Szia kicsim! Milyen volt a suli?- kérdezte mire én csak vállat vontam és a hűtőhöz sétáltam, hogy kivegyem belőle a narancslevet. Majd egy poharat levéve a polcról töltöttem ki bele.

- Elment.- válaszoltam végül, anya hümmögött majd visszafordult, hogy folytathassa a munkáját.

- Miért volt amúgy olyan sürgős, hogy hazajöjjek minél előbb?- kérdeztem kortyolva egyet az üdítőmből.

- Öm menj be a nappaliba apádhoz mindjárt én is megyek!- válaszolt, én pedig vállat vonva elindultam a nappali felé. Furcsa volt nekem ez az egész szituáció, egyikőjük sem szokott ilyen furán viselkedni most mégis olyan mintha csináltam volna valamit. Természetesen apa sem volt különb amikor leült a kanapéra mellé és megkérdeztem, hogy történ-e valami. Feladva hát, hogy nem tudom meg mi történt dőltem hátra a kanapén. Apa valami unalmas focimeccset nézett ami nem igazán érdekelt, szóval a telefonomat elővéve kezdtem el inkább arra figyelni. Nem sokkal később anya mosolygós arca jelent meg a nappaliba és leült mellém.

- Végre elmondjátok mi történt?- kérdeztem egyből, letéve a telefonom magam mellé. Apa kikapcsolta a tv-t majd ő is felém fordult.

- Mielőtt azt hiszed ez valami rossz hír lesz nem az bár ha jobban belegondolok nekünk lehet az lesz.- kezdte apa mire én csak összezavarodva néztem rá. - Szóval egy ideje már gondolkozunk anyáddal és lassan 18 éves leszel, arra gondoltunk, hogy ez a tiéd lehetne!- húzott elő a zsebéből egy kocsikulcsot amit pontosan tudtam mihez is tartozott. Egy Audi A5 Coupé, mindig is tetszett az a kocsi és titkon reméltem, hogy egyszer az enyém lesz. Elmosolyodtam és egyből megnyugodtam, hogy nem csináltam semmit, igazából csak attól tartok, hogy megtudják mi van köztem és Louis között. Tudom, hogy anya elfogadna minket de apa biztos, hogy nem. Egyszer amikor felhoztam még általános iskolás koromba azt a srácot a suliból, Nick-nek hívták, aki felvállalta a másságát, hogy szerintem ez tök menő és bátor dolog apa elkezdte, hogy ez undorító és, ha az ő fia meleg lenne és ezt megtudná kirakná az utcára. Akkoriban még nem tudtam, hogy én is az vagyok így nyilván nem foglalkoztam annyira vele, de mikor rájöttem igen is fájt amikor eszembe jutott az a nap este. Eldöntöttem, hogy inkább nem mondom el nekik de még Scott-nál is időbe telt. Igazából ő az egyetlen aki tudja meg persze Zayn. De azt még nem mondtam el nekik, hogy együtt vagyunk Louis-val és ha jól tudom Liam sem tudja, de jobb is így.

- Wow hát erre azért nem számítottam.- válaszoltam végül még mindig kicsit sokkosan. Anya elmosolyodott és a hátamra simította a kezét.

- Megérdemled és nagyon büszke vagyok rád kisfiam!- kínosan de adtam anyának egy puszit, sose szerettem amikor azt mondta, hogy kisfiam. Régen még elment de most már, hogy nagyobb vagyok nagyon utálom és ezt ő is tudja, ezért is csinálja, hogy idegesítsen vele.

- Köszönöm, tényleg szóhoz sem jutok!- mondtam rájuk nézve.

- Gyere nézzük is meg!- áll fel apa a kanapéról én pedig utána és elindultunk a garázs felé.