Perfect Now (Larry Stylinson)

Éjjeli séta

A fenti kép az enyém!☺️

- Harry te meg mégis mi a jó istent keresel itt?- suttogtam mert nem akartam felhívni Liam figyelmét ránk főleg, hogy majdnem síkitottam amikor megláttam, hogy valaki van a szobámba.

- Nem akartalak megijeszteni Lou! Bocsi! Csak úgy gondoltam így egyszerűbb lesz beszélnünk. Túl feltűnő lett volna, ha csak úgy bejövök ide.- magyarázta felállva az ágyamról és elém lépdelve.

- Így pedig majdnem szívrohamot kaptam, azt hittem itt egy betörő!- böktem meg a mellkasát.

- Sajnálom édesem! Nem akartalak megijeszteni mondtam.- simította a derekamra a kezeit. Felnéztem rá. A szeme most különösen zöld volt és csillogott. Sosem láttam még senki szemében ilyen csillogást amikor rám nézett. Melegség öntötte el a szívem, fura érzés volt de biztonságba éreztem magam a karjai közt.

- Tudom!- raktam a nyakába a kezem és ajkaira hajoltam. Beletúrtam a hajába és közelebb húztam őt magamhoz. Ajkaink egyszerre mozogtak és mintha csak egymásnak lettek volna tervezve. Harry levette a táskám a hátamról, ugyan is az még mindig rajtam volt, fenekemre simította a kezét majd belemarkolt mire belenyögtem a csókba. Harry elmosolyodott és elhúzódott tőlem mire megint felnyögtem de most az elégtelenségtől.

- Rossz vagy Louis!- mondta a szemembe nézve majd visszasétált az ágyamhoz és leült rá.

- Igen? Így gondolod?- kérdeztem picit oldalra döntve a fejem. Bólintott mosolyogva. Elindultam felé majd amikor előtte voltam beleültem az ölébe úgy, hogy szembe legyek vele. Kezét egyből a fenekemre rakta még én a sajátomat a mellkasára.

- Én vagyok rossz? Hol van már megint a kezed?- suttogtam a fülébe.

- Tökéletesen jó helyen!- válaszolta. Megráztam a fejem, két kezem közé fogtam az arcát és újra ajkaira hajoltam. Harry megelégelte ez a pozíciót szóval egy gyors mozdulattal fordított a helyzetünkön, így én feküdtem alul ő pedig felvettem. Persze a csókot végig meg sem megszakítva tette ezt. Levegőért kapva váltunk el, lihegve egymástól. Egymás szemébe bámultunk csak, egyikünk se szólt semmit, nem tudom mennyi idő telhetett el, másodpercek, percek de nem is érdekelt még Harry itt van velem. Majd az imént említett törte meg a csendet továbbra is a szemembe nézve.

- Hét körül legyél majd lent a konyhába!- mondta. Összezavarodva néztem rá.

- Miért?- kérdeztem mire csak kuncogott.

- Mondtam majd megtudod!- nyomott egy puszit a számra majd lemászott rólam.

- Hát rendben.- vontam meg a vállam.- Azt legalább elmondod, hogy öltözzek?- kérdeztem felülve.

- Nekem mindenhogy tökéletes vagy.- vonta most meg ő a vállát.

- Szóval egy melegítő tökéletes lesz!- mondtam ezt inkább magamnak mint sem neki.

- Tökéletes!- nyomott még egy puszit a számra majd felkellt az ágyról és elindult az ajtóhoz.

-Héé most megy hova mész?- indultam el utánna.

- Enni valamit.- válaszolta ezt úgy mintha ez tök egyértelmű lenne.

- Én is megyek!- mosolyodtam el és nyitottam ki az ajtómat majd mint egy öt éves kezdtem el leugrálni a lépcsön. Hallottam, ahogy Harry kuncog mögöttem de nem foglalkoztam vele.

*****

Nem hazudok ha azt mondom kicsit tartottam attól Harry hova akar vinni, de közbe kíváncsi is voltam. Bár, hogy Liam-nek mit mondunk azt még mindig nem tudom, de nagyon nem is érdekelt. Ahogy mondta Harry, hét előtt pár perccel lementem a konyhába, ő még nem volt ott szóval leültem az egyik székre és vártam. Nem is kellett sokat várnom mire meghallottam a lépéseit a lépcső felől. Egyből felugrottam és izgatottan vártam, hogy leérjen. Amikor a konyhába ért meglepve vette tudomásul, hogy már ott vagyok.