Perfect Now (Larry Stylinson)

A legfontosabb, hogy boldog vagy

Louis elaludt a kocsiban hazafelé így inkább hozzánk vittem, amiből később még lehet baj lesz. De szerencsére mindent jól ki tudok magyarázni ezért ezt is megoldom majd. Hazaérve beálltam a parkolóba majd miután leállítottam a motort Louis felé fordultam, hogy fel tudjam ébreszteni. Olyan édesen aludt, nem volt lelkem felkelteni de muszáj volt.

- Életem!- simogattam meg az arcát lágyan mire lassan elkezdte kinyitni a szemét. Louis körülnézett majd mikor a szeme találkozott az enyémmel elmosolyodott.

- Elaludtál én pedig elhoztalak hozzánk.- válaszoltam a kimondatlan kérdésre. Louis összezavarodva nézett rám.

- Hozzánk?- kérdezte mint aki nem értette jól ami mondok.

- A házunkba, ahol élek!

- De de és a szüleid?- kérdezte be pánikolva.

- Hé Lou nyugodj meg, csak későn jönnek haza.- ez látszólag nem segített sokat rajta de legalább már nem próbált meg ellenkezni.

- Ez nem nyugtat meg de jelenleg csak arra tudok gondolni, hogy lezuhanyozom és lefekszem aludni.- ecsetelte miközben én elhúzódtam tőle, hogy ki tudjak szállni majd az ő felére menve kinyitottam neki az ajtót.

- Akkor ne pazaroljunk több időt!- és ezzel elindultam a a bejárati ajtó felé.

****
Arra ébredtem, hogy valami nehéz van a mellkasomon, amitől nem kapok levegőt. Hunyorogva néztem körbe, majd mikor már kicsit hozzászokott a szemem a hirtelen fényhez a tekintetem a mellkasomon édesen alvó Louisra vándorolt. Egyből elmosolyodtam és beletúrtam a kócos barna fürtjeibe. Hogy érdemeltem én őt ki? Kérdeztem magamtól, igazából tényleg nem tudtam erre a választ de ez abban a pillanatban nem is érdekelt.

Eltelhetett már egy 10 perc is, ahogy csodáltam őt, és csak arra lettem figyelmes, hogy lassan ébredezik. A mosolyom újra a fülemig ért amikor kinyitotta a szemét és rám nézett. Komás kék tekintete találkozott az enyémmel és esküszöm abban a pillanatban nem volt senki más csak én és ő.

- Jó reggelt álomszuszok!- borzoltam meg a haját mire a mellkasomba fúrta a fejét.

- Hmm reggelt!- motyogta majd felnézett rám az állat a mellkasomon támasztva.

- Hogy vagy?- kérdeztem picit aggódva, emlékezve a tegnap történtekre. Louis nem mondott semmit, felült és felhúzva a lábát a térdére támasztotta a fejét.

- Hát nem tudom...- válaszolta végül pár csöndes perc után. Közelebb másztam hozzá és megsimogattam a hátát.

- Nem történt semmi komoly és ez a lényeg!- az arcát kémleltem miután kimondtam ezeket a szavakat. Még én se voltam biztos magamba, hogy mind ezt így gondolom, mélyen legbelül legszívesebben megkerestem volna azt a pasast és megöltem volna, csak mert hozzá mert érni Louishoz. De nyilván nem vagyok gyilkos, és nem is akarom többé látni azt az embert.

- Igen.- válaszolt végül elfordítva a fejét, hogy a takarót tudja nézni. Abban a pillanatban nagyon megsajnáltam és az egyetlen dolog amit tenni akartam az az, hogy megvédem és komfortot nyújtok neki.

- Hey, gyere ide!- suttogtam és szétnyitottam a kezem, hogy hozzám tudjon bújni, nem kellett kétszer kérni őt. Áthúztam őt az ölembe, hogy kényelmesebben üljünk. Karjaival átkulcsolta a derekam, én pedig egyik kezemmel a haját a másikkal a hátát simogattam.

Újra kellemes csend telepedett ránk, csak a kintről jövő hangokat lehetett hallani, meg a levegővételeink. Abban a pillanatban minden úgy érződött mintha egy filmbe lennénk, ahol minden olyan tökéletes, csak, hogy ez koránt sem volt igaz. De ott volt Ő, aki úgy ölelt mintha minimum a következő percben eltűnnek. Istenem mit tett velem egy a srác. Sosem voltam a szavak embere, sosem tudtam igazán kimutatni az érzelmeim, de most itt van Ő és egyszerűen minden olyan könnyűnek tűnik. Mellette igazán önmagamnak érzem magam, azt csinálhatok amit szeretek, nem ítél el semmiért, sőt még benne is van mindenbe. Nem érdekli ha néha kicsit fura vagyok, mert ő is az, mindketten furák vagyunk. Talán ezért is jövünk ki olyan jól, sokban hasonlítunk. Sose gondoltam volna, hogy találok egy olyan ember ezen a világon akivel ennyire jól érzem magam, és, hogy ennyire hasonlít rám. Sosem hittem az igaz szerelemben és a lelkitárs dologban, és sose gondoltam, hogy 19 évesen itt fogok ülni és azt gondolni, wow, megtaláltam a lelkitársam.