WITHOUT YOU!/Yoonkook\ Befejezett

11.Látogatás

Az este nem telt valami jól, egész este forgolódtam, úgy megszoktam már, hogy átölelem. És most amennyire lehetett kihúzódtam az ágy szélére.

-Hahó Jungkook kelj fel. Apád hívott már vagy 6-szor.-mérgelődött és kezembe nyomta a telefont.

-Haló.-vettem fel és is morcosan.

-Takarodjál haza, de kurva gyorsan, elég a hisztidből.

-Nem érdekel apa. Nem megyek haza.-azzal bontottam is a vonalat.

Sajnálom.-néztem szemébe.

-Mindegy. Aludjunk.-feküdt mellém közel.

Ismét nemtudom mit tegyek. Még közel is jött, nem akarom elüldözni magam mellől. Hirtelen hátra kapta fejét és bámulni kezdett.

-Mi az?-estem ki gondolkodásomból.

-Most kell szégyenlősködni, eddog sem tetted most se tedd. Eddig rám akartál mászni, most akkor mi változott?-kérdezte flegmán.

-Semmi, csak nemtudom mit kéne tennem, nem akarlak elüldözni magam mellől.

-Ne feszülj rá, tedd amit jónak érzel.-rántott vállat és vissza fordult.

Szorosan magamahoz öleltem, és beszippantottam illatát, hiányzott. Hamar el is aludtunk.

---

Yoongi mocorgására ébredtem, szembe volt fordulva velem, kezem derekán pihent. Valamit motyogott, szívemet melegség járta át, annyira édes volt. Gyönyörű arcára ébredi, egyszerűen csodálatos. Kisurrantam és készítettem magunknak kávét. Bevittem és lassan ébrezgetni kezdtem.

-Yoongi, kelj fel.-simítottam arcára.

Hirtelen kipattantak szemei és dühösen nézett rám, de ahogy vévig nézett rajtam, lassan rendezte arcvonásait.

-Készítettem kávét, nyújtottam át a folyadékot.

Csendben elfogyasztottuk majd lassan elkezdtünk öltözni. Ma elmegyünk hozzám. Miután elkészültünk beültünk az ő autójába, és elindultunk az én autómért. Elhoztuk és átszálltam, így saját mociainkban elmentünk hozzám. Apám szerencsére ilyenkor nincs itthon. Nekem meg amúgy is kell pár cucc. Beálltunk a feljáróra és bementünk a házba.

-Jungkook, meddig tervezel itt maradni?-kérdezte fáradtan.

-Hát nemtudom.-vontam vállat.
-Arra gondoltam, hogy jakuzzizhatnánk.-húztam kacér mosolyra ajkamat.

-Jó.-egyezet bele.

Össze pakoltam pár cuccot, és adtam neki fürdő ruhát és én is átöltöztem. Én szálltam be elöször aztán ő, tisztes távolba voltunk egymástól, de nekem ez nem tetszett.

-Nem jössz ide?

-Hova?-kérdezte értetlenül.

-Mellém.-mosooyogtam.

Felállt és elindult felém, de mielött leült volna, megragadtam kezét és magamra húztam, combomra ültettem és félgömbjeire tettem kezeimet. Kissé megszeppenve nézett rám.

-Na így már jobb.-mosolyogtam perverzen.

Nem válaszolt semmit, de láttam szemeiben, hogy megtudna folytani, de ez emgem jelen esetben cseppet sem zavar. Közelebb húztam mgamhoz és megcsókoltam, furcsa, de most nem ellenkezett, sőt mi több ő kezdeményezett, nyakamba tette kezeit és úgy vont még közelebb magához. Heves csókolózásunkat a levegő hiány szakította félbe. Egy ideig tartottuk a szemkontaktust, aztán kimászott ölemből.

-Élvezd ki a pillanatot, ebből nem kapsz túl sokat.-suttogta mosolygva pimaszul és kiszállt a jakuzziból.

Mi a picsa? Ez meg mi volt? Felizgatott és itt hagyott?

Természetesen utána mentem. Éppen a hálóba tartott mikor neki lóktem a falnak.

-Csak így itt akarsz hagyni?-hajoltam hozzá közel.

Nyelt egyet és mélyen szemembe nézett.

-Miért, az fájna?-mosolygott arcomba.

-Hát, igen.-simítottam derekára, teljesen neki préseltem magamat és megcsókoltam. Erőszakosan törtem át szájüregébe és elkezdtem feltérképezni. Derekamra kulcsolta lábait, kezeit meg nyakamba akasztotta kezeit és elindultunk szobámba.

-Fiam.-hallottuk meg apám ordítását. Azonnal szét rebbentünk.

-Mindjárt megyek apa.-ordítottam. Gyorsan vissza öltöztünk, aztán lementünk apához.

-Szi..Sziasztok.-köszönt nekünk.

-Szia.

-Jó napot.

-Miújság Yoongi?-kérdezte apám.

-Nem sok uram.

-Jaj tegezz nyugodtan fiam. De mesélj milyen volt az elvonó?-mosolygott apám.

-Apa ezt most fejezd be.-emeltem meg  hangom.

-Ne, hagyd csak Jungkook.-szólt rám.
-Tudja uram, egész tűrhető volt.-vonta meg vállait.

-Tudod Yoongi, én úgy gondolom, nem szülő az aki ilyet tesz a gyerekével, ráadásul még el is költözteti.-szűkítette össze szemeit apám.

-Hát nekem ez jutott, nem tudok mit tenni.

-De azt tudd fiam, ide bármikor jöhetsz, szívesen látunk.

-Köszönöm uram.-bólintott.

-Nem ebédeltek itt?

-Nem apa, nekünk mennünk kell. Csak beugrottunk pár cuccomért és jakuzziztunk.

-Nálad lakik most a fiam?-tért a lényegre.

-Igen.

-Akkor vigyázzatok egymásra és szeressétek egymást.-mosolygott apám.

-Szia apa.-néztem rá kínosan.

-Viszlát uram.

Azzal gyors ki is jöttünk a házból, beszálltunk autóinkal és hazáig meg sem álltunk. Amint kiszálltunk Yoongi elindult a házba, lazán sétált. Nem tűnt idegesnek. Viszont én annál inkább az voltam. Idegesített a tudat, hogy Yoongit megalázta, lehordta a szüleit, engem meg megszégyenített, hogy így viselkedett elötte. Miután felértünk ledobtuk cuccainkat, közel mentem hozzá, értetlenül bámult rám, szorosan magamhoz öleltem.

-Sajnálom.-suttogtam neki.

Tudom, hogy ez mély sebet hagyott benne, hogy a szülei eldobták, még ha nem is mutatja, fáj, hogy a szülei csak így megszabadultak tőle, hogy eldobták, nehogy új kacat legyen a sok között, hogy ne jelentsen több problémát, és ne hozzon több szégyent a család "becses" nevére. Nincsenek már barázai sem. Ennyit jelentett nekik, hogy amint történik egy kis probléma elpártolnak tőle, és sajnálom hogy ezt én váltottam ki, de elöbb utóbb más tette volna....

-Semmi baj.-ölelt vissza.
-Már nem fáj, sok időm volt az elvonón gondolkodni ezen.

-Erről én tehetek.-hajtottam fejemet vállára.

-Már nem lehet mit tenni ez van, az igazság fájdalmas, de feldolgozható.

Idővel rá kellett jönnöm, hogy ez a Yoongi akit megismertem, már nem a régi, nagyon sokat változott. Megerősödött, de lehet csak fájdalmát enyhíti.