WITHOUT YOU!/Yoonkook\ Befejezett

7.fáradtság

                         Jungkook

Nagyin jól esett, hogy Yoongi kiállt ma értem, de nem tudom, hogy csak azért csinálta-e , mert tényleg úgy érezte, hogy egy paraszt volt a pali, vagy csak azért verte halálra mert leakarta vezetni a feszkóját, bár inkább a B verzió, vicces volt látni, hogy a kis testével hogy szétverte a csávót, esélye nem volt csórónak. 

Miután haza mentünk lefeküdt aludni, megmondtam a szüleinek, apa kezd nagyon jóba lenni a két szülővel, ennek örülök, bár annak nem, hogy a fiukra nem figyelnek oda, nem fogom hagyni, hogy Yoongi jobban lecsússzon, először gyűlöltem, mert egy arrogáns pöcs, de így, hogy tegnap kissé kezdtem közelebb kerülni hozzá, kezdem látni hogy annyira nem is reményteken eset. Mindent megfogok tenni, hogy segíthessek neki, egy ember sem érdemel ilyen keserű létet, hiába ennyire öntelt és beképzelt. Bármennyire mutatja, mennyire is kemény, én már láttam a gyenge oldalát, mikor kishíjján megfolytottam, láttam ahogy szemeivel könyörög a halálért, minden porcikája epekedett a megváltásért, hogy végre valaki kioltsa szenvedéssel teli életét. Ez nagyon szomorú. Teljesen magamra emlékeztet, én is ugyan ezt éltem meg, a piába menekültem és drogokba menekültem, de szerencsére még éppen időben húztak ki a sötétségből. Senkinek nem kívánom ezt a poklot amin keresztül mentem.

                            Yoongi

Morcosan keltem, ugyan is hétfő van. Ismét suli és szenvedés, de legalább két jóbarátom mellettem vannak.

Fáradtan szálltam be szépségembe, kedvenc kávézómba vettem az irányt. Amint leparkoltam szerelmemet, már vettem is az irányt a kávézóba, itt adják a legfinomabb kávékat és süteményeket.

Amint beértem leültem a pulthoz, szokásosan a kedvenc pultos szukám fogadott.

-Szia Yoongi.-mosolygott rám csábosan.

-Szia Mina.-köszöntem vissza neki.

-A szokásosat szépfiú?

-Igen.

-Baj van drágám?-simított arcomra, de elcsaptam.

-Kérlek, nincs most ehhez kedvem, csak hozzd ki kérlek a rendelésem.-mondtam neki erőtlenül.

Kihozta italaomat és a sütimet, már is jobb lett egy kicsit a kedvem is. Fizettem aztán elindultam az én szépségemhez, mikor is megláttam ott bagózni Jungkookot, elegánsan volt felöltözve, nem tudtam mit keres itt, kissé idegesíteni kezdett. Oda baktattam hozzá.

-Te követsz engem?-húztam fel szemöldököm.

-Csak erre jártam.-vonta meg vállait.

-Ahamm.-néztem rá gyanúsan.

-Ma délután átmegyek hozzád.

-Miért?-csidállkoztam el.

-Apám átmegy és hívott engem is.

-Ok. Viszont arrébb mennél, mert beszeretnék szállni.-mutattam járgányomra.

-Jah.-szívott bele cigarettájába.

-Csá.-intettem neki.

Meg sem vártam vákaszát elszáguldottam. Hozzá sem volt ma kedvem. Sem senkihez. Szerintem ma beteget jelentek és haza megyek. Nincs ma hangulatom az élethez és isten állatkertjéhez. Megérkeztem a suliba. Barátaim már bennt voltak. Valahogyan ők sem voltak a toppon. Levágódtam hozzájuk és megszólaltam.

-Látom ti is jó kedvetekben vagytok.-mondtam unottan.

-Jah.-mondták egyszerre.

-Én haza megyek óra negyedénél.-jekentettem ki.

-Mi is ezt tervezzük.-mondták egyszerre.

Megbeszéltük és így is tettünk leléptünk, ez ma a sulinak egy jó nap lesz, nem lesznek itt az iskola zaklatói, a levegő megrontói.

Amint haza értem bedőltem az ágyamba cigizni sem volt kedvem, semmi károshoz, és ez furcsa, pont én ne legyek ennyire káros. Valami baj van velem. Az álmosság hamar el is ért, pilláim elnehezedtek és elnyomott az álom.