Jungkook hamar elaludt velem ellentétben. Sok mindenen gondolkodtam. Mindjárt egyfogy a pénz amit anyáék rám hagytak, ezen felül két hete munkanélküli vagyok. Kéne találnom valami munkát. Hajnalodván álomra hajtottam én is fejemet. Viszont amire reggel keltem azt hittem agyrákot kapok. "Valaki" kirva hangosan kopogtatott, és a csengőre is ráfeküdt. Jungkookkal egyszerre ébredtünk fel.
-Mész baba?-kérdezte reggeli karcos hangján.
-Igen-sóhajtottam.
Mosolyogva rámarkolt seggemre és utamra engedett.
Paraszt.
Morcosan nyitottam ki az atót, ahol "nagy" meglepetésemre a szomszéd fiú állt. Sírva.
Úristen ezt nem hiszem el, csak ne akarjon bejönni. Könyörgöm. Csak ezt ne.
-Be-bejöhetek?-dadogott össze vissza.
-Gyere.-sóhajtottam és alrébb álltam. Bejött a konyhába és leült az asztalhoz.
Elővettem cigarettámat és az asztalra dobtam, hamusomat és gyújtómat is elővettem.
-Kérsz kávét?-kérdeztem kedvesen, amennyire csak tudtam magamhoz képest. Úgy hogy nem ezt terveztem, és Jungkook is felizgatott kissé. Miért mindig dugás elött vagy után zavar meg ez a srác?
-Igen köszönöm.-szipogott.
Pofátlan.
Csak illemből kérdeztem. Ki esz a vagyonomból ez az idegen. Miután csináltam két kávét Jungkook is megjelent egy szál alsóban.
-Jó reggelt.-mosolygott, de amint meglátta a srác arcát lehervadt arcáról a mosoly.
-Úristen Jungkook, legalább vegyél fel egy pólót.-szóltam rá, ugyan is egy szál alsóban flangált.
-Oké.-ment el, de hamar vissza is jött, így meki is készítettem kávét.
-Cukrot, vagy tejszínhabot kérsz bele?
-Igen, 2 cukrot és tejszínhabot is. Köszi.-mondta halkan.
Azt a kurva, de szemtelen ez a fiúcska.
Miután készen voltam eléjük tettem a kávét. Én kivettem egy szál cigit és Jungkook felé nyújtottam, így ő is kivett belőle egy szálat.
-Nem zavar a füst?
-Nem, csak nyugodtan.
Meggyújtottuk cigarettáinkat és rá figyeltünk.
-Te kérsz öcsi?-nyúltottam felé.-Nem köszi, én nem dohányzom.-rázta meg fejét.
Legalább a cigimből nem esz ki.
-Mesélj.-mondtam ki nehezen.
Szóva az történt hogy....
Hát év múlva a végére is ért, de dióhéjban annyi, hogy a fiúja nem értékelte a sütit, veszekedtek. Elment, és telefonon szakított vele, és az arcába vágta, hogy neki csak a szexre kellett semmi többre.
-Sajnálom.-mondta Jungkook halkan.
-Köszönöm, hogy elmondhattam nektek. Igaz barátok vagytok.-mosolygott ránk.
Jó isten gyere le, csak ezt nem akartam.
Jungkookkal hosszasan elbeszélgetett, én viszont miután nem bírtam tivább a locsogását valami úrüggyel haza zavartam.
Végre, egy kis nyugalom, ez hiányzott nekem.
-Nagyon kedves fiú.-mosolygott Jungkook.
-Akkor legyél vele inkább.-puffogtam.
Mentem volna be a hálóba, de derekamra fogott.
-Csak nem féltékeny vagy Yoongi?-mosolygott önelégülten.
-Én ugyan nem, de nem értem mi olyan jó ebben a fiúban.
-Lyukat beszél az ember hasába.-firgattam meg szememet.
-Ő ilyen.-vont vállat.
A nap folyamán elmentünk vásárolni és megbeszéltem ezt a munka dolgott Jungkookkal és mondta, hogy ő is beleszáll végre a dolgokba. Amúhy is mostmár lakbért fog fizetni. Megbeszéltük, hogy együtt maradunk. Végül is megbeszéltük a dolgokat.
YOU ARE READING
WITHOUT YOU!/Yoonkook\ Befejezett
Fanfiction~A fájdalom nem múlik el, csak egy idővel a részeddé válik. ~Minden valaminek a következménye. ~Az élet kegyetlen, soha nem szabad megfelelni mindenkinek, ha a jót látják akkor azt el is várják. 18+ #Yoonkook #boyxboy CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE!