WITHOUT YOU!/Yoonkook\ Befejezett

10.Ijedség

A nap kibaszott sugaraira keltem, ahogyan kivakítják csukott szemeimet. Fáradtan kezdtem mozogni, de csak kezdtem volna. Valami nem stimmel. Nem tudok mozdulni, valaki lefog.

Jungkook fog le. Én vele aludtam.

A szívem elkezdett ezerrel verni. Ezt nem hiszem el, és is itt alszik éppen mellettem, belém csimpaszkodva. Az agyam eldobom és én kértem hogy aludjon velem. Mozgolódni kezdett. Kinyitotta szemeit és rám emelte tekintetét.

-Jó reggelt.-hunyorított, majd közelebb húzott magához és adott egy csókot a nyakamra.

Teljesen lefagytam, de amint kapcsoltam azonnal kitéptem magamat karjai fogságából.

-Te mégis mit művelsz?-förmedtem rá.

Arcára kiült a meglepődöttség.

-Hát én csak azt hittem... hogy..-hebegett, habogott. Nagyon meglepödött, nem erre a reakcióra számított.

-Te csak? Hogy?-kezdtem flegmázni.

-Hogy te is akarod.-komorodott el.

-Nem Jungkook. Sajnálom, de én nem akarok semmit.

-De hát láttam hogyan nézel rám. Ne tagadd.

Kelletlenül elfordítottam a fejemet.

-Néz ide ha hozzád beszélek.-emelte fel a hangját.

Továbbra sem néztem rá, már tápászkodtam volna fel az ágyból, hogy szívjak egy cigit, de erőszakosan vissza nyomott az ágyba, ráült a derekamra, kezeimet lefogta.

-Monnd a szemembe, hogy nem bámultál.-közeledett felém.

-Nem néztelek meg.-hadartam le, zavaromban inkább elfordítottam a fejemet.

Nem értem most mi baja lett.

Állam alá nyúlt, hogy szemébe nézzek. Elkezdett közeledni és párnácskáit az enyémekre helyezte. Nem mozdította csak ott tartotta. Gerincem mentén kirázott a hideg.

Lassan elvállt tőlem és rám nézett. Kezem lendült és adtam neki egy hatalmas pofont. Feje elbicsaklott kissé. A fájó területhez kapott.

-Ezt miért csináltad?-érintettem meg ajkamat vékony ujjaimmal.

-Kíváncsi voltam ellöksz-e magadtól és hogy tényleg nem akarsz-e, de úgy tűnik nagyon is akarsz.-mosolygott diadal ittasan.

-Szemét. Azért nem löktelek el mert megijedtem.-mondtam neki indulatosan. Majd kikásztam az ágyból is lementem a földszintre.

Kiöntöttem kedvenc gabona pelyhem és rá a tejet. Leültem reggelizni az asztalhoz. Nemsokára ő is leérkezett. Én csak komótosan eszegettem reggelimet.

-Kaphatok én is?-kérdezte.

-Ott van a szekrényben.-mutattam oda.

Levette majd elkédzítette magának reggeliét és leült a velem szemben lévő székre.

-Jó étvágyat.

-Neked is.

Nem beszélgettünk reggeli közben. Nem volt miről. Egyszerűen nem tudtam mit kellett volna reagálnom erre, még mindig sokk hatás alatt voltam.

Már éppen indultam volna fel a szobámba. Jungkook elöttem volt, de utána szóltam így megállt az ajtóban.

-Meddig maradsz?-kérdeztem unottan.

-Meddig szeretnéd hogy maradjak?-kérdezte kdvesen. Figyelembe sem vette a bunkózásom.

-Nemtom.

-Szeretnéd hogy haza menjek?-kérdezte közelebb léove hozzám.

-Igen. Azok után ami történt, határozottan igen.

-Miért, mitörtént?-adta a hülyét.

-Tudod te jól.-utaltam a történtekre.

-Nem, nemtudom.-folytatta.

-Ne játszd a hülyét.-forgattam meg szemeimet.

-Nem játszom. Elmondhatnád mitörtént, vagy akár meg is mutathatnád.-mosolygott rám.

-Fejezd ezt be, mind ketten tudjuk mitörtént.

Hirtelen neki vágott a falnak és közel hajolt hozzám.

-Tudod Yoongi, szívesen megteszem bármikor, addig fogok próbálkozni amíg el nem nyerem a szíved.-mosolygott rám.

-Ahamm. Majd meglátjuk.-forgattam meg megint szemeimet.

-Csak figyelj, a végén még te fogsz nekem könyörögni.- elengedte karjaimat és felment az emeletre.

Én meg ott maradtam lennt. El kell szívnom egy szál cigit. Én ezt már nem bírom idegekkel.