WITHOUT YOU!/Yoonkook\ Befejezett

4.Magányomból kiragadsz.

Most vettem észre, hogy nem adtam, a második "évadnak" úgymond, a részeinek részt, szóval javítom.😅😅😅

             Kellemes olvasást!♡

Másnap reggel Jungkook tényleg itt volt. Eszem megállt, és hozott nekem mochit is, aminek belül örűltem, de ezt nem mutattam neki.

Már megint csak főznőm kellett. Minden simán ment, sőt mi több, egész jó volt. Ahhoz képest sokat beszélgettünk és néha még nevettünk is. Élveztem ezt a napot. A bútorok is mind készen lettek.

-Köszönöm ezt a napot.-jött hozzám közelebb Jungkook.

-Nincs mit.-hátráltam, de a falnak ütköztem, és ő vészesen közel került.

Egyik kezét fejem felett támasztotta meg, másikat pedig derekamra helyezte finoman. Elkezdett közelebb hajolni, már nagyon közel volt. Pont szóltam volna neki hogy ezt nem kéne, de adott arcomra egy puszit. Nagyon meglepődtem. Hát nem erre számítottam mit ne mondjak.

-Jó éjt.-simított arcomra.
-Még találkozunk.-azzal elengedett és elindult kifele.

Csodálkozásomból felébredve, siettem mögé, hogy kikísérhessem.

-Akkor jó éjt.-intettem neki lazán.

Szerszámaival együtt elhagyta a házat. A hazát melyben nem rég még volt egy kis élet. Nemsokkal azután miután elhagyta a házat én is így tettem. Eltettem magammal egy kis pénzt és útnak indultam, de most nem  az autómmal, hanem gyalog, hisz a kisbolt a háam seggebe volt úgymond.

Vettem piát és haza indultam. Haza, ahol jól leihatom magamat. Így is tettem. Amint haza értem, egyből vedelésbe kezdtem. A sárga földig leittam magamat.

Ennek meg is lett az eredménye. Reggel full másnaposan ébredtem. Fejem szétszakadt. Még szerencse hogy van itt fejfájás csillapító.

A nap nyugisan telt, de ha belegondolok, hogy már csak holnap van szabad időm, aztán engem is elkap a munka pépszíjja. Már csak bele gondolni is szörnyű. Mély undoromat a csengő zavarta meg. Unottan nyitottam ajtót, de mikor megláttam ki az, kissé örültem és nem is. Mi a rákot akar ez itt már megint?

-Csak nem itthagytál valamit?-kérdeztem sejtelmesen.

-Nem, csak erre jártam és gondoltam beugrom.-vont vállat.

-Ahha.-húztam össze szemeimet.

-Akkor beengedsz?-moslygott rám.

Egy sóhaj kíséretével alrébb álltam, hogy bejöhessen.

-És igazából minek is köszönhetem a látogatást?-értem elé a konyhába, ahol ő elborzadva meredt az alkoholos üvegeimre.

-Te megint iszol?-nézett rám dühösen.

Ami nem kicsit meglepett.

-Csak egyszeri alkalom volt.-vontam vállat.

-Valami baj van? Nekem elmondhatod.-nézett mélyen szemembe.

-Nincs csak, rég ittam. De amúgy is. Én egyáltalán nem tartozom beked semmiféle magyarázattal.

-Ezért voltál elvonón?

-Te erről honnan tudsz, anyám mondta el?-emeltem meg hangomat.

-Öhhmm...mikor részeg voltál, te mesélted el, de bem mentel bele, csak hogy miattam történt és hogy ezért megölnél. Nem emlékszel?-vonta fel szemöldökét.

-Nem.-zártam le a témát.
-Inkább monnd el mit akarsz itt.

-Csak egyedül élsz itt, és azért nem jó, hogy itt vagy egyedül, és gondoltam átjöhetnél hozzám, apa úgy sincs itthon, és nálam aludhatnál.