WITHOUT YOU!/Yoonkook\ Befejezett

11.Medence

Már egy hete nem találkoztam Jungkookkal szerncsére. Nem tudnék már ránézni sem. Az a srác bolond. Tudtam, hogy csak azért akar a közelembe kerülni, mert akar tőlem valamit. A megérzéseim sosem csalnak.

Lementem a konyhába reggeli kávémért és vittem magammal cigimet. Ez nálam már egy ceremónia, reggeli kávéhoz cigi. Nincs is jobb mint így ébredni.

Előkészítettem mindent és már meg is gyújtottam cigarettámat. Beleszívtam egy jó mélyet.

Hátulról karok öleltek át. Majdnem szívrohamot kaptam. Fel is ugrottam székemből.

-Te mit keresel itt?-kérdeztem idegesen.

-Téged. És nem kéne cigizned.-jött közelebb.

-Menj innen el.-mutattam az ajtó felé.

-Nem.

-Amúgy is ki engedett be?-vontam fel szemöldökömet.

-Hát az itt dolgozók, amúgy is láttak már, szóval nem lett volna okuk gyanakodni.-villantotta elő fogait.

-Ahamm..most már elmehetsz.-néztem rá unottan.

-Nem fogok elmenni.-nézett rám komolyan.

-De el fogsz.-vitatkoztam vele.

-És ha nem mi lesz cica?-nyomott a falnak és súgta fülembe.

Elakadt a lélegzetem, csak csillogó szemeit tudtam figyelni. Meg ahogy egyre közelebb ér.

Feleszméltem az ámulatból, mire már ajkai, majdnem enyémeket súrolták, ellöktem mellkasánál.

-Haggyál és most tűnj el.-néztem rá ellentmondást nemtűrően.

-Nyugodj meg és inkább gyere ki a levegőre.

Fogott karomra és kezdett kihúzni a házból.

-Haggy már. Én nem akarok kimenni.-nyafogtam.

-De most fogsz.-mosolygott.

-Nem.-áltam meg.

-Akkor cipellek.-ahogy ezt kimondta fogta és felkapott a vállára, mint egy kibaszott krumplis zsákot.

-Mit csinálsz bazdmeg?! Tegyél le!-kiabáltam és csapkodni kezdtem a vállát, de nem tett le.

Kiértünk a medencéhez és bele dobott. Ahogy estem, fogtam és magammal rántottam a mélybe. Zuhanás közben még rápillantottam. Aztán ellepett minket a víz. Egyszerre értünk fel az oxigénért. Bosszús pillantásokat mértünk a másikra. Idegesen trappoltam ki a medencéből aztán bementem.

Lekapkodtam magamról az elázott textil darabokat, míg nem csak egy alsó fedte testemet. Kevésnek éreztem egy ilyen ember társaságában, ezért még egy pólót is felvettem. Kimentem a konyhába és készítettem magamnak egy koktélt aztán kimentem napozni, Jungkookon is csak egy szál alsó volt. Hason feküdt az egyik napozó ágyon. Én két székkel arréb ültem le mint ő. Nagyon felidegesített, annyira gyerekes. Már egészen kezdem megnyugodni, néha-néha beke kortyolgattam a kis italomba.

-Megszáradtál már?-szólt hozzám.

Én tettem mint ha nem hallanám amit monnd, úgy csináltam mint aki alszik. Hallottam a szék nyikorgását, tudtam hogy felállt. Ide sétált elém az árnyékból ítélve ami eltakarja a fényforrásomat. Én még mindig csukott szemmel tettettem az alvót.

-Alszol?-szólt ismét hozzám. Erre sem kapott választ.

-Mindjárt meglátjuk.-hallottam hangjából, hogy mosolyog. Valami nagyin rosszban sántikál ez a gyerek. Negéreztem ajkait enyémen. Teljesen leblokkoltam, testem megfeszült, gyomrom pedig össze ugrott. Egyik kezével felhúzta pólómat és elkezdte simogatni hasamat. Ezt már nem bírtam tovább, adtam neki egy pofont és ellöktem magamtól.

-Tudtam, hogy nem akszol.-mosolygott önelégülten.

-Paraszt.

Ismét közel jött, de most bele hajolt a képembe teljesen, arcunkat pár centi választotta el a másiktól.

-Mit mondtál?-nézet mélyen a szemembe.

-Azt, hogy paraszt.-mosolyogtam.

Megragadta nyakamat és közelebb húzott magához.

-Te velem így nem beszélsz. Megértetted?-méregetett bosszúsan.

Én csak jót nevettem, hogy ezzel felhúztam, de ő annál idegesebb lett. Eddig csak tartotta nyakamat, de most rendesen rászorított. Lerántott a földre és ráült csípőmre. Egy halkabb sikolyt eresztettem el az ijedségtől ahogy lecsapott a hideg padlóra.

-Megtanítsalak viselkedni?-mosolygott le rám.

Szeme most teljesen máshogy csillogott, elő jött belőle az állat, aki egy perc alatt szét tudna szedni, elveszett a kedvesség belőle.

Nyakam köré fonta ujjait és elkezdett folytogatni, nem tudom miért de megint jól esik, hogy bántalmaz. Ezt nekem nem kéne élveznem. Meg sem próbáltam védekezni, csak hagytam, hogy levezesse rajtam a feszűltségét.

Csak bámultam rá mint aki nem érti mit mondott. Agya mint, ha kapcsolt vola, úgy ugrott le rólam, mint ha leprás lennék.

-Sajnálom.-nézett el rólam. Felkapta ruháit amik a tűző napon naggyából megszáradtak és már el is viharzott volna, de megfogtam hátúlról kezét.

-Várj.-szóltam neki, de kirántotta kezét és elviharzott.

Azért érdekelne mik ezek a kitörések nála. Valami nincs rendben a gyerekkel, bár így jobban megnézve düh kezelési problémának tűnik.

Kezdem belátni, lehet hogy mazochista hajlamaim vannak....