WITHOUT YOU!/Yoonkook\ Befejezett

8.Kedves

Valami furcsa érzésre keltem. Leírhatatlan érzés volt.

-Yoongi.-szólt hozzám lágyan.

Lassan nyitogatni kezdtem szemeimet és megláttam, a tőlem pár pár centiméterre lévő Jungkookot, aki SIMOGATJA az arcom. Azonnal elcsaptam kezeit és arrébb húzódtam, mint ha leprás lenne. Ő furcsán vizslatott. Látszott a meglepettség az arcán. Mindenre számíthatott csak erre nem.

-Te mit keresel itt a szobámba? És ki engedett be?-kéztem fáradt hangon.

-Beszéltük, hogy ma átjövök és anyukád mondta, hogy keltselek fel, mert átaludtad a fél napot.

-Miért vagy velem ennyire kedves, mit akarsz tőlem?-néztem rá komolyan.

-Hát... csak segíteni szeretnék.

-Na figyelj, nekem nincs rád szükségem, amúgy meg ez a törtenet nekem eléggé furcsa. Mikor először találkoztunk majdnem halálra folytottál, most meg a barátom akarsz lenni?-néztem rá gyanakodva.

-Ahhjj figyelj, felbasztál az nap és nekem akkor amúgy sem volt jó napom, te meg késst szorítottál a nyakamhoz és úgy fenyegettél.-védekezett.

-Hát erre nem tudok mit mondani.-vontam meg vállam.

-Akkor borítsunk rá fátylat és kezdjünk tiszta lappal, rendbem?-nézett rám.

-Miért akarsz a barátom lenni, a pénzem kell vagy mi?

-Úristen Yoongi, nagyobb faszságot ki sem találhattál volna.-nevet fel.

-Vannak gazagok aki klopósak.-tettem kezeim mellkasom elé, védekezés képpen.

-Úgy nézek ki mint aki a pézedre éhezik?-nevet.

-Háát..jobban megnézve.-molyosodtam el kissé.

-Ez kész.-nevetett.

-Yoongi!-szólalt meg hirtelen.

-Na mi van?

-Menjünk el hétvégén inni.-vetette fel az ötletet.

-Oké.-egyeztem bele, bár nem tudom miért.

-Rendben akkor ezt megbeszéltük. Most viszont menjünk le.-fogott mancsomra.

Nem tudom miért, de elöntött egy furcsa melegség, biztos csak nem vagyok hozzá szokva, hogy fiúk így nyúljanak hozzám.

A kezem nem is engedte el, míg le nem értünk. Ezt a tettét eleggé furcsáltam. Egyáltalán miért hagytam neki?!

-Sziasztok.-köszönt anyám.

-Csá.-intettem unottan.

-Hogy sikerült felkeltened sérülések nélkül Jungkook?-kérdezte anyám nevetve.

-Nem tudom.-rántott vállat.

-Fiúk sétáljatok egyet.-mondta apám, ellentűrést nem tűrően.

-Oké.-fogott vállamra Jungkook, majd kituszkolt.

Miután kiértünk leszedtem vállamról kezét, felé fordultam és rosszallóan ránéztem.

-Ez meg mi volt?

-Most valószínűleg valmi fontos üzleti dolgot tárgyalnak ki.

-Ohh.. értem.

Előhalásztam cigarettám és rá akartam gyújtani, de Jungkook elvette tőlem.

-Te meg mit csinálsz?-emeltem fel a hangom.

-Megszagolom, hogy nem mariskás-e.

-Nem az, de ha az is lenne, neked ehhez mi közöd van?

-Nem akarom, hogy árt a szervezetednek.

-Nem a te dolgod.-vontam vállat.

-Kérlek ne csináld ezt magaddal Yoongi.

Kivettem dobozom kezéből és rágyújtottam.

-Kérsz?-nyújtottam felé a dobozt.

-Ahamm.-fogadta el.

Az enyémmel gyújtottuk meg az övét, ez alapvetően romantikus lett volna, ha el lánnyal csinálom, de mivel vele.

-Ez nagyin ratyi volt.-nevetek.

-Az nevet ő is.

Elszívtuk cigarettáinkat majd sétáltunk aztán vissza mentünk otthonomba.

Szüleink már befejezték eszme cseréjüket.

-Gyere Jungkook indulunk.-szólt apja neki.

-Szia Yoongi.-köszönt el tőlem.

-Helo.-intettem el neki.

A nap további részét a szobámban töltöttem, elmélkedtem Jungkookon, furcsa, hogy ennyire kedves velem. Hogy magától akar közeledni, bár nem bízom még benne, kitudja mit akarhat, lehet az apja kérte, hogy férkőzzön a bizalmamba, nem tudom, majd kiderül.