WITHOUT YOU!/Yoonkook\ Befejezett

5.Vallomás.

Arra keltem, hogy Kook kezét derekamon pihenteti, hát ezek szerint tegnap este nem is képzeltem ezt be. Megoróbáltam kikelni, de nem hagyott. Tenyere pocimat kezdte el simogatni.

-Maradj.-suttogta fülembe és adott egy csókot nyakamra.

Kirázott a hideg tettére. Mégjobban nekem simult és már csak egyenletes szuszogását hallottam. Így én is követtem példáját.

----

-Yoongi.-simított arcomra Jungkook.

-Mi van?-pattantak ki szemim és felültem.

-Csak készítettem neked reggelit és felhoztam.-vette kezébe a tálcát.

-Ohh.-estem vissza az ágyba.

Aztán erőt vettem magamon, és reggelizni kezdtem. Jungkook minden mozdulatomat figyelemmel kísérte. Mint ha akart volna kérdezni valamit, de bem tette. Elfogyasztottam a reggelit, aztán ráemeltem tekintetemet.

-Mit akarsz kérdezni?

-Finom lett?-nézett rám feszengve.

-Ahamm. Kösz.-válaszoltam lazán.

-Ahhjj...de jó. Nagyon igyekeztem.-mosolygott.

-Összeszedem a cuccaim aztán megyek, mert holnap már dolgozom.

-Ne!-emelte fel hangját.
-Vagy is...maradj még mára, majd holnap én beviszlek. Ha neked az úgy jó.-mosolygott.

-Okkké.-néztem rá furcsán.
-Jungkook kérdezhetek valamit?-váltottam komolyra.

-Öhhm persze.

-Te mit érzel irántam?

-Szeretlek. Még mindig nagyon szeretlek, az érzéseim semmit sem változtak. De nem baj, ha te nem így érzel, nekem az is elég, ha csak a közeledben maradhatok és barátok lehetünk.

-Oké.

Ezután kínos csend jött. Nem tudtam mit mondhatnék a nagy őszinteség rohama után. Eléggé meglepett, az érzékeny énemnek ez jól esett. Persze ezt nem mutathatom ki.

A nap elég kínosan telt ő próbált közeledni, de én mindig kerültem. Ismét közeledni akart vacsora után ezért sürgősen lekellett ráznom.

-Yoongi.

-Yoongi állj meg.

Kezemért júlt és megfogta, de kirántottam kezéből.

-Őőő...aaaa...a telefonom lennt hagytam lemegyek érte.

-Ne, várj.-fogott megint kezemre, és magával szembe rántott.

-Miért kerülsz ma egész nap, azért amit mondtam reggel?

-Igen bazdmeg. Nekem ez furcsa, furcsa, hogy ilyen hirtelen így kitálaltál, nem ilyesmire számítottam és meglapett.-fújtam ki levegőmet.

-Akkor mire számítottál?-vonta fel szemökdökét.

-Hát nem tudom, de nem erre, azt hittem azért vagy velem kedves mert bűntudatod van azért amit tettél.

-2 éve szeretlek, én mindig is heteronak vallottam magamat, de mióta ismerlek, szerelmes vagyok beléd. Soha nem érdekeltek a fiúk, de te más vagy.-jött közelebb.

A falnak lökött gyengéden és közeledni kezdett. Mellkasára tettem kezeim és felnéztem rá.

-Jungkook ne csináld ezt.

Mint ha meg se hallotta volna. Addig közelített míg párnácskái nem érintették enyémet, a sokktól nem is tudtam mit csináljak, akkor eszméltem fel mikor át akart jutni számba. Egy hatalmas pofont lekevertem neki. Ajkamon végig húztam hüvejk ujjam és rá néztem.

-Mondtam, hogy ne csináld.-lettem ideges. Szemeiben megbánást véltem felfedezni.

-Sajnálom.,hajtotta le fejét. Megsajnáltam, én éreztem magamat rossznak, pedig nem is ő volt az áldozat hanem én.

Az este folyamán elmentünk fürdeni és valahogyan megint az ő ágyában lyukadtunk ki. Ismét fél álomban voltam mikor derekamat kezdte el simogatni.

-Mit csinálsz Jungkook?-kérdeztem rekedtes hangon.

-Nagyon haragszol?-simogatott tovább.

-Most már nem annyira.-sőt mi több talán még egy kicsit tetszett is, bár lehet azért mondom, mert egy éve senki sem csókolt meg. Ja, biztos ezért van.

-Akkor jó.-bújt közelebb.

-De az nem azt jeleni, hogy zaklathatsz.-szedtem le kezeit, és az ágy végébe húzódtam.

-Jóccakát.-húztam magamra a takarót.

-Jó éjt.-mondta szomorúan.

------

Reggel amire ébredtem az elkeserítő volt, egyrészt az ébresztő, hangja, a másik meg, hogy Jungkookkal teljesen egymásba voltunk gabalyodva, teljesen rá voltam mászva. Azonnal varba jöttem, ahogy megláttam, hogy engem néz, laposakat pislogva. Milyen helyes, mogyoró barna szemi, enyéimbe mélyedtek. Ahogy realizáltam ezt az egész dolgot úgy ugrottam le róla. Le az ágyról a földre. 

-Basszameg.-káromkodtam el magamat, hisz nem épp puhára keltem. Idegesen csaptam az időzített órára. Jungkookra néztem, aki csak megszepoenve figyelt engem.

-Azért ne törd össze.-mosolygott ki fejéből.

Letrappoltam a konyhába és készítettem magamnak és neki is egy kávét. Nemsokára meg is érkezett a királyfi. Mögém lopódzott és derekamra simítva elvette kávéját.

-Köszönöm.-mosolygott. Szemeimet összeszűkítve néztem rá.

-Szívesen...-mormogtam.

A reggel gyirsan telt, hamar elkészültünk aztán útnak induktunk. Elvitt az új munkahelyemre, amit "várva vártam".

A nap igazából gyorsan telt, annyira nem volt rossz a meló sem. Normális emberek dolgoznak ott és mindenben a segítségemre voltak és elnéztek bénázásaimat. Miután végeztem, átöltözem és elindultam volna haza, de Jungkook a bolt elött várt autójával.

-Hát te?-vetettem neki oda neki lazán.

-Érted jöttem, reggel vekem jöttél, így haza kellett volna gyalogolnod, de gondoltam haza viszlek, ha szeretnéd.-msosolygott mint a tejbe tök.

-Oké. Amúgy sincs kedvem sétálni, rántottam meg vállamat.

Az út a pofázásomból állt, ő kérdezett én válaszoltam, meséltem neki, hogy mindenki rendes. Lassan útunk a végéhez közeledett, mert haza értünk.

-Köszi a fuvart.-intettem.

-Nincs mit.-moslygott.

Intettünk egymásnak, majd bementem. Fáradtan dőltem az ágyba, semmi kedvem nem volt ma már senkihez, csak az ágyamhoz, csak aludni akartam. Azért még is csak rég dolgzotam és a szervezetem még nincs hozzá szokva a munkához. Rég csináltam, de ma kipihenem magamat és minden jó lesz.

Ez most egy chillesebb rész lett, de remélem tetszett❤