WITHOUT YOU!/Yoonkook\ Befejezett

1.Éltető

Reggel az ébresztőm szörnyű hangjára keltem...
Átlagos nap volt a suliban. Hamar eltelt, alig vártam már hogy haza érjek és bedögölhessek az ágyamba. Amint kiértem a suliból. Rágyújtottam, annyira hiányzott már az íze, szinte megszédített, amint beleszívtam minden idegességem elszállt, megnyugvásra találtam. A cigaretta az egyetlen dolog ami színt visz az életembe. Ahogy sétáltam haza fele egyre csak fogyott a cigarettám, míg nem megkelltett álnom mert a végéhez értem. Idegesen tapostam el csikkem és már gyújtottam is volna a következőt. Előkaptam a dobozomból és már majdnem meggyújtottam mikor is valaki nekem jött vállal.

-Kurva jó édes anyád.-szitkodódtam.

Jóval magasabb volt nálam a srác, nagyon izmos volt. Idegesen fordult hátra majd felkent a kerítésre.

-Ide figyelj te kis szaros. Nekem egy ilyen seggdugasz mint te ne ugasson, mert nagyon megbánod.-köpte felém a szavakat.

-Te kis geci, tudjad már kivel beszélsz!-néztem rá idegesen még is lenézően.

 Egy pillanatra lazult szorítása, nem haboztam a lehetőséggel. Elő kaptam a pillangómat és egyből fordítottam helyzetünkön. Nyakához szorítottam a kést és rámosolyogtam.

-Na ki is van most fölényben?!-vigyorodtam el atcán. Meghökkentséget tükrözött.

-Most szépen felveszed a cigim vagy különben búcsút mondhatsz a szánalmad kis életednek.-fenyegettem.

Tette is amit kértem, mint egy jól nevelt kis pincsi. Bár mondjuk most így jobban megnézve igen is egy kis palota pincsi. Ahogy ugatsz úhy ugrik. Óvatosan kezembe helyezte cigarettámat.

-Most szépen járunk egyet.-mosolyogtam rá ördögien. Bólintott majd elindultunk előre, leporoltam éltetőm és rágyújtottam. Szótlanul sétáltunk mí nem elértünk a cigarettám végéhez.

-Az útnak itt a vége.-mondtam neki keményen és ismét a keritésnek nyomtam.

-Tudod nem veszem jó néven ha valaki megfoszt attól amit szeretek. Szóval ez az ára.-néztem fel rá. Cigaretta  sikkem kezén landolt. Elkezdtem elnyomni kezén. Felordított a fájdalomra.

-Te kis rohadék.-sziszegte majd felkapott és sietni kezdett velem.

-Mit csinálsz te buzi?-háborogtam.

Válasz nem érkezett. A most következő kihalt mellék utcába vette az irányt és amint beértünk ledobott. Földre estem. Felém kerekedett, majd ujjait nyakam kóré fonta és nyomást helyezett rá. Elkezdtem alatta vonaglani.

Végre érzem, hogy élek.

Elmosolyodtam a tudatra, senki nem mer így hozzám érni, mert az azonnal meghal, ő még is megtette. Könnyeim folytak az oxigén hiány miatt, de részben az öröm miatt is.

Lassan kezei elgyengültek és undorodva nézett rám.

-Nem adom neked meg azt az örömöt, hogy meghalj, az ilyenek mint te szenvedjenek csak.

Monológja befejeztével felpattant és idegesen elviharzott. Ott hagyva engem