Triblid a bosszúállóknál

Part 2

Reggel arra keltem fel, hogy lent valakik ordítoznak.
- Nektek is szép jó reggelt.- Köszöntöttem az ordítozó társaságot akik erre elhallgattak és felém kapták a fejüket.
- Jó reggelt bocsi, hogy felkeltettünk.- Ocsúdott fel először Rebekah.
- Reggelt.- Mormogták oda a többiek is kicsit haragosabban mint amire számítottam.
- Mi a vita tárgya?- Tettem fel az első kérdést ami az eszembe jutott.
- Az úgy volt, hogy drága húgocskám Rebekah csak holnapra tudott jegyet venni és nem egy héttel későbbre.- Nézett szúrós szemmel nagynénémre apa.
- Csak ennyi lenne a probléma? Nem baj akkor több idönk lesz várost nézni és több időt tölthetünk együtt.
-Mondtam az én érveimet.
- Ez nem is olyan rossz.- Gondolkozott hangosan apa.
- Vajon kitől örökölhette e sok bölcsességet ez a gyönyörű gyermek?! Mert az biztos, hogy nem az apjától.- Nevetett saját, apa számára igen sértő, viccén Kol nagybátyjám.
- Én Elijahra tippelnék- Szálltam én is be a tréfába, ugyanis Kollal nagyon szerettünk együtt viccelődni másokon is.
- Na de most nem is ez a lényeg hanem az, hogy lassan el kellene kezdenünk pakolni.- Jutott eszébe Rebekahnak a vita forrása.
- Valóban igaz is csak előtte el szeretnék menni reggelizni. Úgyhogy engedelmetekkel.- Meg sem vártam a választ már mentem is le a pincébe egy tasak vérért. Amint befejeztem a reggelimet felmentem a szobámba és előszedtem a bőröndömet a helyéről. Miután ezzel is megvoltam abban a pillanatba csörtetett be Rebekah a szobámba.
- Szia épp most akartalak megkérni, hogy segíthetnél. Habár van egyenruhám de szeretnék elrakni pár civil ruhát is és azoknak kiválsztásában szeretném segítségedet kérni.-Vázoltam fel neki a helyzetet.
- Nah annak örülök és pont azért jöttem át, hogy segítsek. De mit értesz az alatt, hogy egyenruha? Megmutatod?- Kért meg a ruhám bemutatására.
- Igen.- Feleltem és már mentem is be a fürdőbe átvenni a ruhámat ami egy tapadős bőr ruha volt (hasonló Natashaéhoz szerk.). Felcsatoltam a fegyver tokokat és az ahhoz tartozó fegyvereket is a helyükre tettem.
- Itt vagyok ez az egyenruhám. Szinte mindenkinek ilyenje van a S.H.I.E.L.D-nél mert ott dolgozom. És igen habár csak kihallgató vagyok van egy rakás fegyverem is ha mégcsak nincs is rá szükségem.- Meséltem el, hogy a fegyverek miért vannak nálam.
-És van fegyvertartási engedélyed is vagy csak úgy illegálisan tartod magadnál ezeket a számodra felesleges tárgyakat?!- Kérdezte egy kicsit idegesen.
- Igen van.- Feleltem neki a szememet forgatva.
- És egyébként miért is dolgozol ott?- Tette fel a teljesen jogos kérdést.
-Kellett már valami emberi és ez a munka boldoggá tesz. Például. Ismered a Bosszúállók nevű hős-csapatot?- Kérdeztem mire csak egy bólintással felelt.
- Én a velük eggyütt működő szervezetnek a S.H.I.E.L.D- nek dolgozok. Az a munkám, hogy olyan embereket hallgassak ki akik tudnak valamit a világot fenyegető szervezetről a H.Y.D.R.A-ról.- Mondtam ki mérhetetlen undorral a hangomban a feltörekvő emléknek hatására.
- És mivel ⅓- ban vámpír is vagyok ez azzal jár, hogy egyszerűen megigézem az adott embert, hogy mondjon vagy írjon le mindent amit tud és már is 2 vagy 3 bázis a lerombolásra vár. Az emberek azt, hiszik, hogy mivel a szervezet igazgatóját is sikerült meggyőznöm, hogy ne kelljen harcokba vagy küldetésekre mennem nagyon jó a meggyőző képességem. És nagyjából ennyi volna a dolgom. De már elég későre jár úgyhogy el kezdhetnénk pakolni mivel ha ilyen tempóban haladunk nem leszünk kész időben.-Erre az ötletemre Rebekah csak beleegyezően bólogatott és emésztgette a hallottakat. Miután végeztünk mindannyian a pakolással meg vacsoráztunk és lefeküdtünk aludni, hogy holnapra kipihentek legyünk.

😊 Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész és nem lett annyira unalmas. Remélhetőleg a következő rész tartalmasabb lesz történetet illetően. Sziasztok.😘