Triblid a bosszúállóknál

Part 24

   Az üres bögrémmel a kezemben tartottam a konyha felé, azon gondolkozva vajon hol találon Bonniet. Végül arra jutottam, hogy  a nappaliban fogom megtalálni. Tanakodásomat a telefonom csörgése szakította félbe. Dániel volt az, felvettem.
   - Mondd!-szóltam bele. Nem is köszönt csak belevágott együttérzőn a világ legrosszabb hírébe ami bárkit érinthet.
    - Sajnálom, hogy így kell megtudnod, de Peggy meghalt.- Mondta majd letette a telefont. Lassan morzsoltam össze maró könnyek közepette a készüléket a kezemben. Az én hibám, csapott belém a felismerés. Én tehetek róla. Személyesen kellett volna felkeresnem a legjobb bájitalmestereket, és nem holmi madarakra, vagy más teremtményekre, módszerekre bíznom a leveleket. Nem érzékeltem magam körül sok mindent. Annyi jutott el a tudatomig, hogy valaki lefelé tart mögöttem a lépcsőn és szólongat.
   - Elizabeth! Mi történt? Elizabeth , mondj valamit!-
hajtogatta a hang egymás után folyamatosan a kérdéseket, ám választ egyikre sem kapott. Az illető ilyedten és feldúltan magyarázott valamit. Tán valami olyasmit, hogy hív segítséget. Gondolkodásom, és könnyeim közepette észre sem vettem, hogy ide ért a családom, majd talpra állítva kezdtek beszélni hozzám. Kezdtem magamhoz térni a sokkból mejet barátnőm halála okozott. Már hallottam minden egyes szót, minden egyes apró zajt egyszóval, minden visszaállt a 800 éve tartó rendjébe.
   - Segíts rajta!-ordítozott a családommal Barnes. Nem kell nekem segítség. Megoldom! Minden képesítésem meg van hozzá. Az apám a szemembe nézett, tudtam mit akar tenni, tudtam mire akar rávenni. Nem engedhetem neki. Nem szabad, túl sok áldozattal járna. Nem kapcsolhatok ki. Ezt nekik is tudniuk kellene.
   - Kapcsold ki!-szólított fel atyám még higgadtan.
   - Nem tehetem.-mondtam ugyan ilyen hangnemben. Még észnél voltam annyira, hogy tudjam nem tehetek ilyet az emberekkel. Túl sok fájdalmat okoztam. Inkább roskadok magamba egy varázslatot létrehozva, minthogy újra gyilkojjak nőket, férfiakat, gyerekeket. Nem lehetek a mostaninál is nagyobb szörnyeteg.
   - KAPCSOLD KI!!!-üvöltött rám az apám. Nem engedhetem neki. Nem győzhet megint.
   - NEM!!-üvöltöztem mostmár én is. Ez után döbbenten elengedett majd játszva a sértettet elviharzott. Rosszabb mint egy gyerek.
   - Freya -szólítottam nagynénémet.
   - Szükségem van az eszedre.- mondtam megtörten mire Barnes és az ide terelődött bosszúállók mégnagyobbat néztek. Még sosem láttak rajtam érzelmeket (Legalábbis James nem emlékszik rá). Ezek után fogtuk a könyveinket majd bevonultunk az immár hangszigetelt szobámba. Kezdődhet a virrasztás.

😊Sziasztok. Sajnálom, hogy újfent nem volt rész egy nagyon hosszadalmas ideig. Ez nagyon szomorú és nagyon nagy köcsögség volt tőlem azok felé akik tényleg követik a könyvet. Azoknak az embereknek továbbra is elismerésem! A rész kérdése pedig az, hogy Elizabeth farkas alakja milyen színű, mintájú legyen. Ha van kérdésetek bármivel kapcsolatban szívesen várom és majd próbálok rájuk válaszolni ha kapok. Azoknak is elismerésem akik ezeket az írói utószókat a részek végén el szokták olvasni, mert be kell valljam én sosem szoktam😅😅. Szuperek vagytok! Legyen szép napotok/estétek! Sziasztok!😘