Triblid a bosszúállóknál

Part 22

Sikoltozva és pár centivel az ágyam felett lebegve ébredtem, de ami a legfurcsább, hogy valaki a vallaimat razogatva próbált az ágy felé húzni. Az álomtól még ködös elmével támadtam az erős férfira, mit sem sejtve róla, hogy ő nem az ellenségem és nincsenek rossz szándékai.
  -Mit keresel itt?- kérdeztem furcsán a femkarú régi ismerőst.
  -Kiabálást és sikítast hallottam. De nyugi csak álmodtad.- próbált nyugtatni, pedig nem látszódott rajtam rémültség és a félelem.
  -Nyugodt vagyok.- jelentettem ki.
  -És nem álmodtam.-tettem hozzá halkan.
  -Akkor mit csináltál?- nézett rám kérdőn mire csak a szememet forgattam.
  -Csak nem emlékek kínoznak?- kérdezte átérző, enyhe mosollyal ajkain. Még mindig olyan jól nézett ki, mint a 40-es években. Csupán annyi változott rajta, hogy megnőtt a haja és borostás lett.
  -Hogy kerülsz ide?- tettem fel a kérdést figyelmen kívül hagyva az övét.
  -Mint mondtam sikítast és kiabálást hallottam.- ismételte meg önmagát.
  -E.M.I.L.Y- szólítottam a mesterséges intelligenciát. Barnes nem tudta, hogy van ilyenem így egy kicsit összerándult mikor választ kaptam.
  -Igen Elizabeth?- kérdezett vissza a falakból kiszűrődő hang.
  -Miért nincs hangszigeteltve a szoba?- kérdeztem színtelenül, bár nagyon fáradt voltam.
  -Mikor elmentél feloldottam a szigetelést. Nem szóltál, hogy kapcsoljam vissza.- válaszolta.
  -Barnes menj el.- utasítottam a férfit aki kételkedve nézett felém.
  -Kérlek.- tettem hozzá, mire nem szívesen de teljesítette a kérésemet. Régen beszélgettünk akárcsak pár szót is. Pontosabban az utolsó találkozásunknál 1940 környékén. Szerettük egymást. Ki kellett törölnöm az emlékeit. Nem hagyhattam, hogy a családom és az én rosszakaróim bántsák. Gyorsan felöltöztem majd felkapva a boxzsákot amit magamnak hoztam a védettházból kezdtem sétálni a lépcsőn lefelé. Miután az edzőterembe értem elkezdtem püfölni az erős fémmel töltött zsákot. Végre nem kellett visszafognom az erőmet, attól félve, hogy a zsákból kifolyik a homok. Egy párszor így is leesett a helyéről a zsák, de legalább nem szakadt ki. Mikor felnéztem a faliórára az még csak hajnali négyet mutatott így maradtam még fél órát, aztán vissza mentem a szobámba elintézni a dolgaimat és enni. Mikor a szobából kimentem már olyan hat óra környékén járt az idő, így elkezdtem készíteni mindenkinek kávét, teát, kakaót attól függően ki mit szokott inni. Az italokba raktam vasfüvet és melegen tartó bűbájt küldtem rájuk. Éppen azon gondolkodtam, hogy vajon mikor fog leérni Steve, mikor halk lépteket hallottam magam mögül. Az illető éppen egy igen éles kést húzott elő, mikor megszólaltam.
  -Ugyan Steve. Szerinted az elég ellenem?- miközben beszéltem lassan megfordultam és hidegen a szemébe néztem.
  -Elizabeth?!- kérdezte meglepődve.
  -Hol voltál?- kérdezte fáradtan egy csöppnyi aggodalommal a hangjában.
  -Találtatok valamit?- hagytam  figyelmen kívül még egy kérdést a mai nap. Válaszképpen csak megrázta a fejét.
  -Válaszolj! Hol voltál?- tette fel megint a kérdését.
  -Nem mondhatom el.-jelentettem ki.
  -Miért?- tett fel újabb kérdést.
  -Mert akkor nem lenne titok.- adtam választ.
  -És az olyan rossz lenne?- értetlenkedett a szuperkatona.
  -Igen- mondtam.
  -És mégis miért lenne olyan szörnyű, ha végre valamit megosztanál velünk?- lett egyre ingerültebb.
  -Tudod a S.H.I.E.L.D-nél mindenkinek van egy
védettháza. - kezdtem mesélni.
  -Tudom és?- kérdezte. Erre csak megforgattam a szemem. Biztos túl korán van még neki.
  -Én az enyémben voltam.- mondtam majd faképnél hagytam. Nem engedtem, hogy fel tegyen több kérdést. A látogatási idő sajnos 9-től van így volt még pár órám mielőtt el kellett volna indulnom Peggyhez.

😊Sziasztok! Itt van az új rész remélem nektek tetszett, szerintem elég gyatra és eseménytelen lett. Legyen szép napod/estéd/reggeled stb. Sziasztok.😘