Triblid a bosszúállóknál

Part 11

   ♡ E közben a toronyban (még mindig😅) :
         
  -Jó, rendben, felőlem- És ezekhez hasonló mondatok hagyták jóvá Tony ötletét.
- Akkor ki kezd?- Kérdezte Natasha.
-Kezdek én.- Ajánlotta Rebekah.
- Thor! Felelsz vagy mersz? - Nézett rá egy sejtelmes de egyben rejtélyes mosollyal a nő.
- Felelek.- Nézett kihívóan a király az ősire.
-Hogy tudsz mindig megbocsájtani Lokinak álnok hazugságai ellenére is?- Kérdezett rá a dologra ami elsőnek eszébe jutott.
- Úgy, hogy bár nem vér szerint de a testvérem. Nem tudnám utálni bármit is tesz. De ezt ugyebár meg érted?- Kérdezett vissza válasz adása után.
- Ezt hogy érted?- Nézett rá Rebekah kérdő tekintettel.- Nyilván megérted! Neked is vannak testvéreid és ők is csináltak már ostobaságot mint mindenki még a kilenc birodalmon belül is. Bár az ő vétségeik nyílván nem egy egész New York méretű város megsemmisítési kísérlete.- Magyarázta meg az istenség a vámpírnak a mondandója mondanivalóját.
- Persze. Megértem. Én is mindig mindent elnézek nekik.- Bár ők nem csak megkíséreltek ilyen és ehez hasonló dolgokat véghez vinni. Tette hozzá magában és önkénytelenül is tetsvéreire tévedt tekintete.
- Natasha! Felelsz vagy mersz?- Kérdezett rá egyszerűen a játék legfőbb kérdésére Thor.
- Merek.- Felelte merészen a kémnő mit sem sejtve arról, hogy a kérdést feltevő istenség pontosan erre a válaszra számított és így az istenség fel tudta adni neki azt a feladatot amire már mindenki várt.
- Csókold meg Bennert.- Jártatta szemét a doktoron és a vöröskén ravaszul mosolyogva. Natasha közelebb csúszott a mellette ülö Brucehoz és megcsókolta. E cselekedete közben a partnere és ő is ugyan arra gondoltak. Arra, hogy ezt már nagyon rég óta várták.
- Elijah! Felelsz vagy mersz?- Tette fel a ma már neki is feltett kérdést.
- Felelek.- Válaszolt a kérdésre gondolkodás nélkül.
- Elisabeth mióta ilyen komoly és bizalmatlan? Mert felteszem nem mindig volt ilyen.- Kérdezett rá arra ami a leginkább érdekelte a rejtélyes lányban.
- Ezt tényleg jól gondolod. Nem volt mindig ilyen... zárkózott. Ez akkor kezdődött mikor elsőnek ment el több évre nyaralni. Síelni ment ha emlékezetem nem csal. Azt nem árulta el pontosan hová. Csak üzenetekben kommunikált velünk. Minden nap megírta azt, hogy jól van meg, hogy nagyon jól érzi magát. Még vissza is kérdezett de a válaszra nem igen kaptunk pozitív reakciót. Mindig semleges választ kaptunk. Mintha nem is Lisaval beszéltünk volna. Telefonálni sosem volt alkalmunk. Mindig volt valamilyen halaszthatatlan dolga ami miatt nem volt rá jó az alkalom. Ez olyan mintha évtizedekig tartott volna. De nem sokkal az első ilyen szóváltás után. Észrevettük, hogy figyelik az otthonunkat. Amikor erre rákérdeztünk mindig terelte a témát vagy azt a választ adta, hogy ő küldte őket. Mégpedig azért, hogy vigyázzanak ránk és ha valami nem jól sül el intézkedjenek. De valahogy észre lehetett venni az írásából, hogy nem ő küldi az üzeneteket. Bár nem tudom, hogy ezt csak én vettem e észre de én így vélekedek erről. Olyan mintha ez évtizedekig tartott volna de végül egyszercsak egy napon nem érkezett a megszokott időben üzenet. Helyette néhány órával később megérkezett Lisa. Érkezése előtt nem sokkal megtámadta minket azok akiket állítása szerint ő küldött. A mai napig nem tudom neki elhinni, hogy az ő alkalmazottai voltak. Mind tudjuk, hogy hazudik és ezt ő is nagyon jól tudja mégsem mondja el mi történt. Úgy nézett ki mint aki pontosan ugyanazt érezné mint mi. Mintha ő is velünk érezne mindent amit jelen pillanatban akkor éreztünk. Bár akkor még csak sokkal kevesebbet mosolygott vagy volt  vidámabb... sokkal távolságtartóbb volt. Ezt betudtuk annak, hogy az évek múltán megkomolyodott. A mai napig nem tudjuk mit csinált azon a nyaraláson vagy, hogy egyáltalán hol tartózkodott távolléte alatt.
Aztán eltelt sok idő szinte mintha egy évszázad is lett volna.
Újra eltünt.
Csak most nem figyeltek minket nem küldött üzeneteket. Ez abban az időben volt ha jól tudom mikor Damon egy barátjával töltött nem túl pompásnak mondható éveket távol ha jól emlékszem az egyik bajtársával, barátjával. Hogy is hívták? Talán Enzó? Valami ehez hasonló neve volt de nem ez a lényeg. Nagyjából annyi idő telhetett el mint mikor síelni ment. Mintha évtizedekig lett volna távol. De végül onnan is vissza tért. Nagyon régen történtek ezek a dolgok. Mintha évszázadok teltek volna el azóta. Elisabeth azóta nem mosolyog, nevet vagy mutat érzelmeket. Még mai napokban is ébred ordítozva de reggel mikor felébred nem emlékszik semmire. És ez így van jól. Ha emlékezne. Felszakadnának a múltból maradt sérelmei mikről mi sem tudunk semennyit. Csak nagyon ritkán jelent meg rajta egy-egy láthatatlan mosoly ami mióta itt van egyre gyakrabban jelenik meg orcáján.- fejezte be Elijah a történetet szomorúan ami bár nem látszik rajta ott van szívében és lelkében is akárhányszor is csak ezen évszázadokra gondol vissza. Ezek után befejezték a játékot és csak beshélgettek. Nem sokkal később megjöttek a boszorkányok a szentélybe tett létogatásukból is.

😊 Sziasztok! Sajnálom, hogy az utóbbi időben úgy eltűntem. Sok volt a dolgom, ugyanis itt van a nyakunkon az év vége és sajnos a tanárokra ilyenkor jön rá a kimeneti felmérés írásának rohama és rengeteget kell sajnos tanulni minden nap. De a könyvel nem csak e miatt vagyok elmaradva, hanem a miatt is, hogy inspirációt gyűjtök és, hogy valamikor sajnos aludni is kell. De most lenne egy fontos kérdésem! Kivel jöjjön össze, kivel alkosson egy párt Elisabeth? Arra kérek meg mindenkit, hogy írja le valamilyen formában a véleményét. Köszön nektek a rengeteg olvasót és vote-ot. Tényleg nagyon szépen köszönöm!! Sziasztok.😘