Triblid a bosszúállóknál

Part 13

   - Miért, talán nem így van?- Kérdezte a nő.
   - Mondja csak. Elvittek bármit is az épületből vagy annak területéről?- Kérdeztem vissza. Bár tudtam kérdésemre a választ. A kémnő nem szólalt meg. Közel jártam a lelepleződéshez de mostantól jobban figyelnem kellene a szavaimra.
   - És most ha megbocsájt készülődnöm kellene az edzésre.- Tessékeltem ki udvariasan a vörös hajú nőt és neki kezdtem a készülődésnek. Sietném kellett ugyanis nem sokára 9 óra. Pontosan 9 órakkor nyitottam ki az edzőterem ajtaját ahol már a többiek is tartózkodtak.
   - Valaki nagyon pontos.- Jegyezte meg Sam.
   - Na mindenki itt van?- Tette fel kérdését a Kapitány.
   - Starkon kívül igen.- Válaszolt Clint.
   - Ő mindig késik nem lepődünk meg.- Forgatta meg szemeit Pietro.
   - Na de mivel kezdjük?- Kérdezte. Ezután a kérdés után mindenki egyszerre nézett össze és emelte rám tekintetét.
   - Erre szerintem már mindenki tudja a választ. De Elisabeth majd az edzés után beszélhetnénk?- Nézett furcsálló és kíváncsi tekintettel szemeimbe. Kérdésére csak egy bólintást kapott válaszul. Sejtem mi okból szeretne szót váltani velem a fiatal lány. Szerintem az érdekli miért nem lát bele a fejembe csodás képességével. Ennek több oka lehet az egyik az, hogy erős védelmet állítottam fel az elmémre. A második ok, hogy hasonló képességünk van. A harmadik ők, hogy egy halottnak nem lehet látni a gondolatait. És én... már többször haltam meg mint azt lehetne.
   - Na. Kivel kezdünk?- Lépett be Tony az ajtón. Erre csak mindenki rám emelte tekintetét ezzel jelzést adva társuknak.
   - És? Kivel mész elsőnek?- Kérdezte felém fordulva.
   - Sorsoljátok ki. Döntésetek alapján follyon a küzdelem.- Néztem rájuk kihívóan. Ők meg mint akik elfogadták kihívásomat szemmel tárgyalták le egymás közt.
   - Pietro.- Vágták rá egyszerre nem tudván, hogy nekem könnyű dolgom lesz a fiatal fiú legyőzése. Azért, mert én is birtoklom azon erőt amit ő én pontosan látom, hogy hol van. Nekem nem csak a kék csík vehető észre mit maga után hagy. Úgy látom mintha csak  kocogna. Ezen gondolatmenet közben be léptünk a ringbe. Megropogtatta ízületeit majd futásnak eredt. Éppen oldalról szeretett volna ököllel az arcomba ütni mikor én elkaptam öklét és hátra csavartam a karját. Ezen nagyon meglepődött mindenki. Az eddigi izgatottság helyét a meglepődés vette át. Karjánál fogva magam felett dobtam át ellenfelemet mikor ő megpróbálkozott a szabadulással sikertelenül. Felette térdepeltem lefogva karjait és lábait. Mikor lejárt az idő melyet az ellenfél lefogásával volt szükséges tölteni én elengedve őt felálltam és szembenéztem a csodálkozó tekintetekkel.
   - Ki a következő? Szólaltam meg megszokott rideg hangommal.

😊 Sziasztok. Sajnálom de a mai részbe csak ennyi fért bele. De az a lényeg, hogy kint van. Majd a következő résznél találkozunk. Sziasztok!😘