Triblid a bosszúállóknál

Part 9

   -És még valami.- Állítottam meg a kifelé igyekvőket.
- Ha lehet ne igazán próbáljátok meg felemelni Thor kalapácsát. Mivel nem vagyunk emberek ezért mi fel tudjuk emelni mert van hozzá hatalmunk.- Magyaráztam meg.
- Lisa egyáltalán te mégis miből tudod, hogy mégis mire mikor van szükségünk?- Szólal meg őszinte kíváncsisággal Caroline.
- Érzem mások érzéseit. De ez... egy nagyon hosszú és fájdalmas történet. Majd talán egyszer elmesélem.- Feleltem visszaemlékezve a régi borzalmas idők emlékeire.
- De visszatérve. Bonnie mivel tartalak oly felelősségteljesnek, hogy tudsz figyelni a többiekre mivel ők be tudnak rúgni és nem nagyon válna hasznunkra ha az emberek megtudják mik is vagyunk. Felelsz vagy merszbe ne igazán menjetek bele vagy térjetek ki a kérdések elől. Freya, Davina indulunk van 2 percetek összekészülni. A bejáratnál várlak titeket.- Amint kiosztottam a feladatokat illetve elmondtam a szabályokat amiket tekinthetünk egyszerű tanácsoknak is mindenki távozott a szobámból. Miután ez megtörtét gyorsan kivetettem egy kereső bűbájt, hogy megtudjam mennyire járhat közel Kai. Mint megtudtam nincs annyi ereje, hogy blokkolni tudja mágiámat így észre tudtam venni a térképen. Kai szerencsémre a város egy távoli pontján tartózkodott éppen. Mert a mágia hullámot csak az adott város határáig lehet érzékelni és követni nyomát ezért Parker sem tudta behatárolni ezen erős tárgy hollétét. Hirtelen éreztem egy hatalmas érzelmi löketet bár ezek nem az én érzelmeim voltak. Nagy kíváncsiságot éreztem innen tudtam, hogy nincs messze az érzelmek tulajdonosa. Hallgatóztam egy kicsit és arra a következtetésre jutottam, hogy a bizonyos személy az ajtóm előtt áll. Biztosra vettem, hogy nem sokára kopogást fogok hallani ígyhát immár vámpír gyorsasággal kezdtem neki a varázsholmik elpakolásának illetve az átöltözésnek. Mint azt sejtettem nem sokkal később egy halk de annál határozottabb kopogás ütötte meg a fülemet.
- Szabad.- Szóltam ki a kopogó illetőnek. Mikor már úgy néztem ki mint egy átlagos mai 17 éves lány. Pár pillanattal később Wanda lépett be a szobámba.
-Szia. Csak meg akartam kérdezni, hogy esetleg nem akarsz e csatlakozni az edzésünkhöz?!- Kérdezte félénken a lány.
- Sajnálom de most nem lehet. El kell intéznem pár dolgot ami eltarthat egy kis ideig. De ha esetleg holnap is lenne ilyen lehetőség szívesen elfogadnám.- Feleltem mire a lány először csalódott volt majd ez a csalódottság átment izgalomba és boldogságba.
-Természetesen holnap is lesz ilyen lehetőség úgyhogy holnap reggel 9:00-kor kezdődik a csoportos edzés lehetőleg ne késs.- Mondta és a boldogság hevében majdnem ugrálni is elkezdett. Miután kiment a szobámból én is kiléptem és megnyúltam a kijárat felé, hogy neki tudjunk iramodni utunknak.
- Indúlhatunk?- Kérdeztem mikor a többiek is megérkeztek.
- Persze mutasd az utat.- Mondta Davina mire el is indúltunk. Mikor megálltunk a régi épület előtt a lányok kérdőn néztek rám.
- Megérkeztünk.- Pillantottam körbe majd mikor a földön megláttam a kis lapocskát melyre egy név volt felírva csak megforgattam a szememet.
- Régi és hatásos trükk. Egy fiatal varázslóval van dolgunk. Miután megfogtam a kártyát, felolvastam a rajta szereplő nevet és eltűntem egy sárga karikában csináljátok meg ugyanazt mint én külön külön ha lehetséges. Majd bent találkozunk.- Intettem nekik és megcsináltam ez előbb említett mozdulatsort mire pontosan az történt amire számítottam.

😊 Sziasztok. Még is hoztam a következő részt remélem tetszett. Mostantól sajnos csak hétvégén tudok majd részeket felrakni ugyanis mostmár rendesen járunk suliba és én mindig esténként szoktam írni de így most nincs nagyon lehetőségem rá. Ennyi lett volna mára. Sziasztok!😘