Triblid a bosszúállóknál

Part 25

   Pár nap keresgélés után nem tagadhatatlan tovább a tényt, hogy ezekben a könyvekben nincs segítség számomra. Eszembe ötlött pár személy és hely. Írtam egy listát ezekről, majd kezdtem a legközelebbivel ő volt Wong.
Másnap ott álltam a szentély ajtajában és kopogásra emeltem volna a kezem, ha nem nyitottak volna nekem ajtót mielőtt ezt megtehettem volna.
   - Doktor. -köszöntöttem a kőhordozót.
   - Mi szél hozott? -kérdezte türelmesen.
   - Wonghoz jöttem. De akár te is a segítségemre lehetsz.- mondtam majd beljebb léptem az épületbe.
   - A segítség néha onnan jön ahonnan nem számítanánk rá.- mondta mire bólintottam egyet.
   - Mit keresel? -kérdezte a tárgyra térve.
   - Egy olyan könyvet amelyben benne van a gyógyítás, mely meghosszabbítja az életet, de nem lesz örök életű az illető.- mondtam, de éreztem rajta, hogy nem tudja van e ilyen könyvük. Ezért is jöttem pont Wonghoz és nem hozzá. Wong pontosan tudja milyen könyvek vannak itt és melyikben mi van. Miután Strange idehívta Wongot és feltettem neki ugyanezt a kérdést ő sajnos nem tudott ilyen könyvről. Megnézte a feljegyzéseket a könyvekről és tartalmukról, de sajnos nem talált semmit ami segíthetne. Nem nyugodtam addig míg meg nem leltem a megoldást.
Következő állomás Franciaország azon belül a védettház. 

2 órával később:

A védett házban voltam és hasznos dolgokat kerestem. Megtaláltam a varázspálcámat, mit meg Olivander úrtól vettem, majd tértágító varázslatot tettem a táskámra és összeszedtem minden szükséges tárgyat. Volt nálam kettő üst, sárkánypikkely, pókláb, hableány könny, unikornisszőr, hipogriff toll,és minden más hozzávaló amit találtam. A táskába került még, pár könyv, egy penna, pár pergamen, egy bagoly (valamivel el kell küldenem a leveleket mégsem állíthatok csak úgy oda) minden hasznos dolgot amit találtam elraktam. Nem volt meg minden amire szükség volt ezért el kellett mennem pár helyre. Voltam az Abszol úton, ahol találkoztam pár ismerőssel. Aztán vissza mentem New Yorkba. Egy napig voltam távol, és nem vette észre senki mert amúgy sem igen láttak. Fel mentem a szobámba és írtam pár levelet amiket elküldtem a bagollyal.
Ezen az alkalmon kívül nem hagytam el a helységet csak egy ablakot nyitottam a szobában onnan érkezett friss levegő számomra. Nem tehettem mást minthogy vártam. Eddig túl sok dolog foglalt le, de így a csendben túl sok időm maradt gondolkodni. Tudtam, hogy az én hibám legjobb barátnőm halála. Meg érdemelte a méltó búcsúzást, így elkezdtem szervezni a temetését. Valószínűleg Steve már tudta mi történt. Sokat telefonáltam, megszerveztem csaknem mindent. Senki nem tudta, hogy én voltam. És ez így volt jól. Nem tudták, hogy ismertem, nem tudták, hogy csak ő tudott mindent. Nem tudták mennyire szerettem, hogy mennyi emlék fűzött hozzá. Szerveztem, és vártam. Mikor mindenki elaludt lementem a boxzsákomhoz. Ott volt érintetlenül, úgy ahogy hagytam. Vassal volt tele, párszor leszakadt, de nem volt baja.

  Pár nap múlva:

Nem tudtam mást csinálni csak ütni a zsákot és várni. Levél nem érkezett, aludni nem aludtam. Enni nem ettem, és ki voltam készülve. Van pszichológus végzettségem és túl sok tapasztalatom, hogy tudjam, hogyan kellene feldolgozni a gyászt, hogy idő kell hozzá. Tudtam, hogyan kellene végbe mennie, viszont túl sokan haltak meg körülöttem, hogy ne aggódjak ki lesz a következő. A lábamat kötöttem a ruhákat, majd farkasbőrbe bújva suhantam az erdő sűrűjében. Elgondolkoztam azon a lehetőségen mit apám javasolt, de tudtam jól, hogy nem lehetek ilyen kegyetlen másokkal, még akkor sem, ha nekem segítene.

😊Sziasztok. Itt az újabb rész remélem tetszett! A rész kérdése, hogy szerintetek ki legyen még a listán? Ha van ötletetek írjátok le!
Ennyi voltam mára. Legyen szép reggeletek/napotok/estétek! Sziasztok!😘