Triblid a bosszúállóknál

Part 14

  
   - Na jó! Ezt mégis, hogy csináltad?- Adott szót mindannyiuk gondolatainak Stark.
- Titok.- Jelentettem ki.
- De csak annyira mint minden más ami veled kapcsolatos?!- Tette fel kérdését Romanoff ügynök.
- Pontosan. Legalábbis addig ameddig meg nem bízok bennetek annyira, hogy megosszak veletek olyasmiket mint például ezen relytéjek is.- Feleltem a nő kérdésére.
- Miért van olyan érzésem, hogy önről még Fury sem tud nagyon sok mindent?- Kérdezte a kapitány a benne megfogalmazódott kérdést.
- Mert igazad van.- Válaszolt helyettem Stark.
- Most kerestettem P.É.N.T.E.K.-kel infókat rólad de azon kívül, hogy S.H.I.L.D. ügynök vagy és, hogy a kihallgató részlegen dolgozol nem találtam rólad semmit. Még csak egy olyan aktád sincsen amit esetlegesen fel tudnék törni. Ki védte le ezeket?! Eddig nem igazán volt olyan akta amit ne tudtam volna feltörni.- Folytatta monológját vasember.
- Erre a kérdésre viszont megkapod a választ mely nagyon egyszerű. Én védtem le. Senki nem tud rólam semmit és ez így van rendjén.- Tudattam vele figyelmeztető pillantásom kíséretében mely arra vonatkozott, hogy ne próbálja meg feltörni aktáimat (mert több is van csak még nem lelte meg helyüket).
- Na de vissza térve itt tartózkodásunk okára. Ki következik?- Tereltem a beszélgetést másik irányba.
- Kapitány?- Néztem rá kérdőn.
- Bevállal egy meccset?- Kérdeztem az említettől.
- Ezer örömmel.- Fogadta el a kihívást az arc mimikája alapján azt gondolván könnyü dolga lesz mit sem selytve tudásomról és erőmről.
- Steve, biztos vagy ebben?- Kérdezte Bruce.
- Pietro meg sem kottyant neki aki nem mellesleg szuper gyors. Míg neked oké, hogy gyorsak a reflexeid és erős vagy de láttad mit tud.- Tájékoztatta a látottakról barátját Barton ügynök.
- Ne aggódjatok. Nem lesz baj.- Nyugtatta barátait Rogers kapitány.
- Ugye?- Kérdezte felém fordulva.
- Ne foglya vissza magát.- Adtam kétségeket keltő választ. Innen senki sem bízott bennem. Mindenki nyugtalan volt és bizalmatlan amit megértettem hiszen a helyükben én sem éreznék másképp. Titkolózok és bár számomra ez a természetes viselkedés az ő szemükben úgy tűnik mintha gyanús lennék. Végülis itt nem éppen megszokott az, ha valki folyton eltűnik órákra, mindig pontos és úgy beszél mintha a máskorból jött volna ami igaz is bár ezt ők nem tudják így nem is érthetik.
- De maga se.- Szögezte le amire én egy bólintással reagáltam. Vissza fogom fogni magam, hiszen nem ölök meg senkit és nem is szándékozok komolyabb sérülést okozni. Így is túl feltünő vagyok. Én kezdeményeztem a harcot egy bal horognak álcázott gyomorba térdeléssel ami el is érte célját így a kapitány görnyedve hátrált egy lépest ám gyorsan össze szedte magát és ezuttal ő támadott. Egy jobb horoggal kezdett ami elől kitértem és azzal a lendülettel fogtam meg karját és dobtam át másik oldalamra taszítva őt. Bele rúgtam az oldalába mire egy férfias nyögés tört fel belőle.
- Ne foglya vissza magát kapitány!- Szóltam rá ugyanis érezni lehetett a vissza fogott erőt mely igyekszik kitörni belőle. Ő megfogadva tanácsomat erősebb ütésekkel próbálkozott egy bal horog el is találta arcomat de én nem foglalkozva ezzel vittem be ütéseimet sorozatosan figyelve arra, hogy ne okozzak neki sérüléseket. Kiszámíthatatlanul támadtam ezzel is előnyt szerezve magamnak. A kapitány egy idő után nem tudta követni lépéseimet így ezt kihasználva ültem fel a nyakába és rántottam le a szőnyegre szorosan tartva, hogy ne tudjon kiszabadulni. Miután lejárt az idö melyet ellenfelemnek talajon tartásával kell tölteni elengedtem a kapitányt és felállva nyújtottam neki segítségül jobbomat amit el is fogadott és felhúzta magát.
- Miért fogta vissza magát?- Kérdezte kifáradva.
- Nem értem miről beszél.- Tettettem ártatlanságot egy palack hideg vízért nyúlva.
- Ne tagadja. Éreztem.- Bizonygatta igazát minduntalan.
- Mást érzett.- Adtam meg értetlenkedve válaszomat ezzel is tagadva állítását.
- Elisabeth!- Szólított meg Wanda a hátam mögül.
- Beszélhetnénk?- Kérdezte miközben megfordultam. Én csupán bólintottam egyet válaszul. Miután félre vonultunk belekezdett mondandójába amit egy-két kérdéssel kezdett.
- Miért nem látok bele a fejedbe?- Kérdezte a fiatal lány.
- Erre most nem tudok választ adni ugyanis ez nem csupán az én titkom, hanem más sok társamnak is.- Feleltem titokzatosan amit egy értetlen tekintet kísért skarlát boszorkány felöl.
- Ez most úgy hangzott mintha egy szekta tagja lennél. Ugye nem így van?- Nézett rám gyanakvóan.
- Nem.- Biztosítottam a lányt ridegen a szemébe nézve.
- Hányatok titka?- Kérdezte egy kérdő pillantás kíséretében.
- Nem tudom.- Feleltem.
- Hogy tudtad legyőzni Pietrot?- Tette fel következő kérdését.
- Lassú volt és kiszámítható. Tényleg ezzel kapcsolatban szeretnék neki adni majd néhány tanácsot ha szabad.- Tájékoztattam Wandát tudva, hogy Pietro is itt tartózkodik valahol hallgatva beszélgetésünket.
- Ja és ha már Pietronál tartunk. Nem tud settenkedni.- Fordultam hátra és kaptam el kezét lenyomva őt a földre.
- Hangos vagy.- Jelentettem ki felhúzva a fiút a földről.
- Van még mit tanulnod.- Fordultam újra testvére irányába.
- És neked is. Nem ez a képességed teljes hatalma.- Néztem a szemébe és hátat fordítva nekik sétáltam a szobám felé. Azomban eszembe jutott, hogy megejthetnénk azt a beszélgetést Starkkal így sietősebbre véve lépéseimet nyitottam be szobámba és mentem letusolni. Mikor ezzel végeztem kilépve a fürdőböl megláttam az ágyon egy levelet melyen az állt, hogy: Holnap reggel 9:00-kor csoportos edzés. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy a többieknek is úgy ellátnád e a baját mint Pietronak és Stevenek.
Üdvözlettel: Tony.

😊 Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyire késve hoztam meg ezt a részt csak tudjátok nyár van, nem volt úgy ihlet (csak a későbbi történésekkel kapcsolatban de azt majd megtudjátok) és nem tudtam eldönteni, hogy Buckyval vagy Stevevel jöjjön össze a főszereplő (erre a kérdésre még mindig várom a válaszokat kommentben) de nem is ez most a lényeg. Köszönöm, hogy ennyien olvassátok a storyt nagyon szuperek vagytok! Sziasztok.😘