Triblid a bosszúállóknál

Part 21

  -És az pontosan merre van?- kérdezgetett továbbra is Loki.
  -Messze- adtam tömör választ, mire csak megforgatta a szemét.
  -Azon belül gondoltam.- A védettházamba mondtam.
  -Megyek veled.- jelentette ki ellentmondást nemtűrően.
  -Nem, nem jössz.- jelentettem ki egyszerűen.
  -Nem kértem az engedélyedet.- mondta.
  -Akkor máshogy fejezem ki magam ha így nem elég világos.- szorítottam a falhoz majd úgy folytattam
  -Nem engedem, hogy gyere.- mondtam majd egy varázslattal falhoz láncolva hagytam a szobában és az immár teli bőröndömmel léptem ki az ajtón. Miközben mentem le a lépcsőn szembe találkoztam egy túlontúl ismerős alakkal de most nem volt időm foglalkozni vele. Minden perc számított. Ezen gondolatok közben leértem a lépcsőn ahol a többiekkel találtam szembe magam.
  -Hova, hova kisasszony?- kérdezte apa.
  -Oda, ahol tudok kutatni. Ha kellek telefonon elértek. Sziasztok.- köszöntem el tőlük szinte rájuk sem nézve. Senki nem tudja hova megyek és ez így van jól. Minden lehetséges verziót átgondoltan, átnéztem és amiről azt gondoltam, hogy lenyomozható elvetettem. Így kerültem kisebb repülőtérre, ahol vannak ismerőseim így semminek nem lesz nyoma és még igézni sem kellett. Átengedtek mindenhol és semminek nincs nyoma. Követni nem tudtak nyomkövető nincs. Immár egy kicsit nyugodtabban szálltam fel a Párizsba tartó repülőgépre.

PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB

Leszálltam a repülőről majd egy taxival mentem tovább a Párizstól 1 óranyira lévő tanyához. Az a tanya inkább egy nagyobb faház egy hatalmas kerttel. Ez az én védettházam itt tartok mindent ami fontos lehet és ritkán használom vagy senki nem tudhat róla. Ilyenek például a varázs könyvek, legendás állatok gyűjteménye amit még régen magától Göthe Salmandertől kaptam, varázspálca Olivandertől és az eredeti Mikaelson féle vámpír, boszorkány és farkas történelmet leíró hatalmas, vaskos és leginkább poros könyv.

( Elengedhetetlen információ a könyv alapelveivel kapcsolatban, hogy az elmélet szerint ami alapján a könyvet írom egy pár univerzum közötti határ széthasadt és egybeolvadt a bosszúállók világával de erről ők mit sem tudnak szóval ezek a világok amolyan mellékszereplők lesznek pl. Jerry Potter, Teen Wolf és egyenlőre ennyit szeretnék belekeverni de majd ha változás történik szólok. Szerk...)

Miután megérkeztem elokerestem a létező összes varázskönyvet ami a házban illetve nálam a bőröndben fellelhető volt és nekiálltam kutatni.

KÉT HÉTTEL KÉSŐBB

Éjszakákon át ment ez így egészen addig amíg egy hívást nem kaptam.
  -Mondd!- vettem fel a telefont Dánielnek.
  -Rosszabbodik az állapota az orvosok max egy hetet jósolnak neki.- mondta majd ezt követően letette. Tudta, hogy most nem éppen vagyok abban a szituációban, hogy az időt húzzam.
Amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam majd futva tettem meg a repülőtérre vezető utat 1 perc alatt. A leghamarabb induló New Yorki járatra az utolsó pillanatban igezessel jegyet véve ültem fel a gépre már emberi sebességben folytatva az utat.

PÁR ÓRA MÚLVA

Miután a gép landolt leszálltam majd a motorokkal vettem az irányt a kórház felé. Mire odaértem már csak 1 óra volt hátra a látogatási időből.
  -Margaret.- szólították meg legjobb barátnőmet.
  -Eliza!- üdvözölt mosolyogva.
  -De jó, hogy itt vagy.- folytatta keservesen.
  -Nincs sok időm hátra ugye?- kérdezte továbbra is mosollyal az arcán.
  -Peggy. Nem találtam megoldást.- mondtam egy könnycseppet elhullajtva.
  -Semmi baj kedvesem.- mondta beletörődött már régen a sorsába.
  -Egyszer mindenki meghal. Ez az élet rendje.- mondta. És én csak ott sírdogaltam halkan mellette míg ő mosolyogva figyelt engem.
  -Idősebb vagy de mindig úgy éreztem és érzem még most is, mintha csak a húgom lennél.- mondtam végignézve rajtam.
  -Nem kell megoldást találnod erre, hiszen nem szeretnék örökké élni.- mondta nyugodtan.
  -Vége a látogatási időnek kérem faradjon ki kisasszony!- szólt be egy nővér az ajtón.
  -Holnap visszajövök és mondom a híreket. Remélem legalább a többiek találtak valamit.- mondtam egy puszit nyomva barátnőm ráncos arcára.
  -Próbálj élni! Oké?- kérdeztem mosolyt erőltetett az arcomra a kedvéért.
  -Rendben.- nevetett rám.
  -Megpróbálok.- mondta egy kis köhögés követően.
Ez után már a motoron ülve száguldottak vissza a toronyba. Mikor felvettem a lépcsőn a bőröndöt fogva már újból felvéve kifejezéstelen arcomat néztem körbe a nappalin. A földön és az asztalon könyvek és dossziek hevertek, de a többieknek nyomuk sem volt. Gondoltam hagyom őket aludni és csak holnap faggatozok. Felmentem a szobámba és fürdés után lefeküdtem aludni két hét után először.

😊Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt ami be kell vallanom írás közben meg én is elejtettem pár csepp könyvet és nem csak a főszereplő. Remélem tetszett ez a rész, ha van valami ami nem tetszik, vagy kritikát szeretnél mondani, esetleg kérdésed van mond/írd nyugodtan megpróbálok válaszolni, teljesíteni vagy javítani rajta. Sziasztok.😘