Therapy session - Bucky Barnes [Completed]

first day - make friends

AVA MILLS

Nehéz léptekkel haladtam végig az utcán. Fejemen ott pihent a pulóverem kapucnia, eltakarva az arcom nagy részét. Szememre napszemüveget biggyesztettem indulás előtt, hiába nem sütött olyan fényesen a nap. Az arcom nagyjából takarásban volt, a kimaradt részeket az arcomba omló, hidrogénszőke hajam fedte el.

Nagy méretű, bő nadrágot viseltem, szintén terebélyes szabású, férfi pólóval, ami fölé nagy zsebekkel rendelkező, szintén férfiaknak való pulóvert viseltem. Nyakamban ott lifegett a dögcédulám, ami minden lépésemnél kissé megemelkedett, majd visszacsúszott az eredeti helyére. Ujjaimon gyűrűk ékelkedtek, amiken meg-megcsillant a felkelő nap sugara.

Jobb kezemben egy kávés poharat szorongattam, amiben kihűlve pihent a közeli kávézóban beszerzett cappucino. Ma nem volt szerencsém Jade-nél adni le a szokásos rendelésemet. Valami újonc fiú volt a barátnőm helyén, aki még nem nagyon értett a gépek kezeléséhez.

Szóval hideg kávéval kellett beérnem. Igazából annyira nem bántam. Van egy fura hóbortom. Mindig melegre kérem a kávémat, viszont addig pihentetem a konyha pulton érintetlenül, amíg teljesen ki nem hűl. Lényegében ugyanazt a hatást érem el vele, mint amit az újonc csinált, annyit leszámítva, hogy én értek a kávégép kezeléséhez.

Vagyis értettem hozzá, amikor még volt kávégépem, viszont most már nem bírom eltűrni a hangos zúgás, amit kiad magából, amikor főzöm a friss kávét. Inkább teszek egy kis kitérőt minden egyes nap a kávézóhoz, minthogy megnyomjak egy apró gombot a gépezet oldalán.

Rossz emlékek, vagy mi.

Megálltam az épület előtt, majd az ég felé néztem, miközben szürcsölni kezdtem a hideg kávémat. Ma időpontom van a terapeutámhoz. Nem lennék itt, ha nem lenne muszáj, viszont azt mondta, ha minden találkozásra időben érkezek, és megjelenek, akkor hamarabb túl leszek az egész kezelésen.

Miután elfogyott az ital, a szemetesbe dobtam az üres papír poharat, majd elhaladtam a bejáratot őrző őrök mellett, és belöktem a nehéz ajtót. Fintor kúszott az arcomra, mint minden egyes alkalommal, amikor beléptem a tágas előtérbe.

Az orromat megcsapta a kórház és az olcsó légfrissítő undorító keveréke. Utáltam itt lenni, de jobban utáltam emberek között lenni. Éreztem, ahogy minden ember felém nézett, és hallottam, hogy susmogni kezdtek mögöttem, miközben elsétáltam mellettük.

Minden ott dolgozó alkalmazott tisztában volt vele, hogy ki vagyok. Nem sok Ava Mills fordul meg a környéken, főleg nem olyan kétes hírnévvel, ami nekem van.

Végigmentem a folyosón, majd megálltam a recepciós pult előtt, és türelmesen vártam, hogy végre észre vegyen az elég lengén öltözött, fiatal lány, aki hevesen gesztikulált, miközben halkan motyogtott a füléhez szorított telefonjába.

Fő, hogy udvarias volt, és nem kiabált.

- Elnézést, hölgyem! - szólítottam meg a lányt, mikor már több perce álltam kínosan a pult előtt, és egyre több ember fordult felém, rémült tekintettel. - Lenne kedves szólni...

- Fogd be, jó? - csapott tenyerével az asztalra, aminek tetején halmokban álltak a papírok. - Éppen telefonálok, ribanc! - forgatta meg a szemét, majd visszafordult a telefonjához, és folytatta a vitatkozást ahelyett, hogy nekem segített volna.

Beláttam, hogy ez egy ideig el fog tartani, ezért hátamat neki vetettem a pult szélének, és körbenéztem az előtérbe. Hideg színek domináltak bent, de a falakon lévő, színes poszterek és hirdetések feldobták kicsit a helyet.