Therapy session - Bucky Barnes [Completed]

third day III. - staying there

AVA MILLS

- Nem mehetünk be mindannyian egy helyre! - a mellettem álló férfi erősen gesztikulált, tiltakozva a döntésem ellen. Hiába tudta, hogy én adom ki, hogy ki merre megy, le állt velem vitatkozni, ezzel is húzva a drága időnket. - Öngyilkos akarsz lenni az évfordulónk előtt?

- Ne legyél hülye, légyszíves! - csóváltam meg idegesen a fejemet, majd jobb kezemet felemeltem, és intettem az osztagnak, hogy előre menjenek. Mikor láttam, hogy Benji nem mozdult, irritáltan megforgattam a szememet, majd közelebb léptem hozzá. - Ha ezt megcsináljuk, akkor mehetünk haza.

A fiú nehézkesen ugyan, de kelletlenül bólintott egyet, és maga elé fogta a fegyverét, ami egy sorozatlövő gépfegyver volt. A csapat hátra nézett, lecsekkolták, hogy minden rendben van-e, majd mikor bólintottam egyet, az első ember, Austin berúgta az ajtót, és behatoltunk a terroristák által megszállott épületbe.

- Tiszta. - mondta Austin, majd Pez és Benji is hasonló jelzéseket adtak.

- Előre. - adtam ki az újabb parancsot, majd az épület hátsó része felé haladtunk komótos, megfontolt lépésekkel.

Nagy volt rajtam a nyomás, hiszen minden rajtam állt vagy bukott. Az amerikai elnök személyesen kért fel erre az akcióra, és bennem égett a bizonyítási vágy. Nem minden nő kap ekkora bizalmat, így hát tudtam, hogy élnem kell ezzel a lehetőséggel.

- Még egy lépés, és mindenki meghal! - kiáltott egy férfi, aki erősen törte a nyelvünket. - Állj, vagy lövünk! - mondta, majd minden előjel nélkül, a plafon felé emelte fegyverét, és egymás után, több golyót a mennyezetbe röpített.

- Állj! - tettem ki oldalra a kezemet, majd levettem fejemről a sisakomat, ezzel megvillantva ében fekete hajamat és izzadt, szeplős arcomat.

A fegyeremet magam előtt tartottam egészen idáig. A teremben a mi osztagunkon kívül, legalább tíz terrorista álldogált, full harci öltözetben. A falak mellett álltak, szemükkel minket vizslattak, miközben főnökük hangosan beszélni kezdett.

- Az amerikaiak! - gúnyos mosoly kúszott a férfi arcára, majd közelebb lépett hozzám. - Mondta valaki, hogy egy nőt küldtek értem, de nem hittem volna, hogy pont magát, Ava.

- Részemről a szerencse. - voltam már néhány ilyen helyzetben. Tudtam, hogyha lassan haladnak is a dolgok, türelmesnek kell lennem. Senki nem tudhatta, hogy éppen mi volt a következő lépése a velem szemben állónak, így jobbnak tűnt nem provokálni őt.

- Gondolom, hogy tárgyalni jöttek... - fordított nekem hátat, majd visszasétált oda, ahol eredetileg állt, és kezébe vett egy gépfegyvert, miközben felém célzott.

- Tegye le a fegyvert, és akkor talán tárgyalhatunk. - mondtam kimérten, miközben felvettem a férfival a szemkontaktust. Biztos, ami biztos alapon viszont intettem Benji-nek, hogy legyen készen létben.

A férfi, ahogy kértem, letette a fegyvert, és engedelmesen feltette a kezét. Azonban már akkor tudtam, hogy valami nem volt teljesen rendben vele. Végig ott ült az ajkán az a magabiztos mosoly, mint aki tudta, hogy mi fog történni.

- Beszélgetek egyet az elnökkel, és akkor talán senkinek nem fog baja esni. - tette meg az első lépést az alku felé, de én nemlegesen megráztam a fejemet. Minden terrorista azt gondolta, hogy könnyű elérni az elnököt, de mind hiába.