Therapy session - Bucky Barnes [Completed]

sixth day - seems bad

BUCKY BARNES

Nekem teljesen elment az eszem.

Ott álltam teljes harci díszben a többi katona mellett. Arcomon komor arckifejezés ült, de a szám sarkában egy mosoly bujkált. Szemem sarkából Sam felé néztem, aki mint az egyetlen hivatalosan is Amerikában tartózkodó szuperhős és veteránként minden velem együtt harcba induló katonának mondott egy-egy kedves szót, vagy legalább csak óvaintette őket, hogy ne csináljanak felelőtlen dolgot.

Aznap éjjel, amikor Mills kissé kiütötte magát, akkor kaptam a telefont. Nem mondták, hogy muszáj mennem, mielőtt valami félreértés történne, viszont elég jelentőség teljesen kihangsúlyozták, hogy ezzel a bevetéssel kaphatok egy új esélyt.

A lényeg, hogy én már a Tél Katonája időszakom kezdete óta vártam az újabb esélyre. Valamiért úgy gondolom, hogyha valami jót teszek, talán az emberek képesek lesznek valamilyen szinten az ágy alá söpörni azt a sok fájdalmat, amit anno okoztam nekik.

Lehet, hogy tévedek. Ez is benne van a pakliban, arról nem is beszélve, hogy Sam váltig állítja, nincs helyem a csatamezőn. Azzal érvelt, hogy Steve sem akarná, hogy újra beálljak a katonák közé. Viszont tudja, hogy makacs vagyok, és én már pedig elhatároztam, hogy megyek.

Szóval ezért állok most itt, Amerika díszpolgárai előtt, mint egy kirakatbábu. Mellettem, bal oldalt egy férfi áll, aki Alexander néven mutatkozott be, mikor megérkeztem. Jófejnek tűnt, de úgyse azért megyek, hogy barátokat szerezzek, hanem azért, hogy jóvá tegyem a bűneimet.

Másik oldalamon, a jobb kezem felől Mills zárta a sort, komoly arccal maga elé meredve. A kezét összekulcsolta a háta mögött, de még így is képes voltam észre venni ujjainak gyenge remegését. Haját egy copfba kötötte a tarkójához közel, testén pedig már ott feszült az egyenruha.

Nem gondoltam volna, hogy belemegy ebbe a küldetésbe. Azért látszik rajta, hogy a terepen töltött évei megviselték őt, de akkor ezek szerint erősebb, mint amilyennek gondoltam az elején. Félszemmel felém sandított a nő, majd alig láthatóan megforgatta a szemeit.

Talán pikkelt rám egy kicsit. Mondjuk, minden oka meg volt rá. Elvégre kiütöttem elég rendesen, de mentségemre szóljon, hogyha nem tettem volna, simán szitává lövik a magán akciója miatt. Nem öldökölhet csakúgy ügynököket. A végén még élete végéig börtönbe zárják.

- Bucky. - lépett elém Sam, keserű mosollyal az arcán. Amikor elém lépett, és felém nyújtotta a jobbját, a kamerák ezrei kezdtek kattogni. Csupán a szemem sarkából láttam, hogy Mills óvatosan hátrább lépett egyet. - Biztos vagy te ebben? Még nem késő visszautasítani!

- Bizonyítani szeretnék, Sam! - néztem felé határozottan, mire a velem szemben álló férfi bólintott egyet. Elengedte a kezemet, majd mindenkit meglepve, szoros ölelésbe vont az egész tömeg előtt.

- Vigyázz magadra, faszfej! - motyogta halkan, majd mikor már kínosan hosszúra nyúlt az ölelés, eltávolodott tőlem, és egy váll veregetés után Mills elé lépett. - Mills!

Sam arca barátságos volt, de amúgy sem volt rá jellemző a rosszindulat. Kezét, csakúgy mint mindenkinél, Mills felé nyújtotta, de a lány megcsóválta a fejét, és elutasította a kézfogást, ez pedig hangos morajlást váltott ki a tömegből. Nem a jóféle morajlást.

Egy másodperc sem telt el, egy öltönyös ürge jelent meg a lány mögött, majd félhangosan beszélni kezdett Mills-hez, túlbeszélve az ember tömeg zaját.

- Egy telefonhívásomba kerül, és már halott is vagy. - mondta a férfi, majd miután Mills bólintott egyet, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is a pódiumról.