Therapy session - Bucky Barnes [Completed]

third day II. - trouble

AVA MILLS

- Minek kellett ellopni azt a szaros leolvasót? - sóhajtott fel Raynor, miközben leült velünk szemben, és egymásra tette a két lábát, majd még ráadásnak a jegyzetfüzét is kinyitotta.

- Mert tudtam, hogy az a ribanc nem fogja ide adni nekem még akkor se, ha szépen kérem. - motyogtam halkan, miközben megforgattam a szememet, és kényelembe helyeztem magamat.

Miért is lett volna jobb, ha vártam volna nyolc percet azért, hogy észrevegyen, aztán ignoráljon, és ne adja oda nekem a kártyát. Megint el késtem volna, és itt ültettünk volna James-vel egész éjjel. Bár gondolom, a dokit nem éppen zavarta volna, ha egész napos terápiát tarthatott volna nekünk. Talán még örült is volna, hogy jutunk valamire, nem csak a sablon kérdésekre válaszolgatunk.

- És James, - fordult Barnes felé a doki, komoly arccal, de azért kissé szórakozott tekintettel. - miért nem állította meg azt, amit Mills csinált?

- Talán azért, mert nem csinált semmit rosszat? - válaszolt a kérdésre egy kérdéssel Bucky, nekem pedig valamiért elégedett érzés kúszott a mellkasomba.

Ebben a szituban nem voltam egyedül.

- Mindegy. - sóhajtott fel a nő drámaian, majd felém nézett, és kényszeredett mosolyt villantott rám. - Milyen volt a tegnapi napja? Alvás volt este?

- Futottam helyette, és újra találkoztam azzal az ijesztő fazonnal. - mormogtam halkan. Egyből elment a kedvem az egész beszélgetéstől, mikor megint az alvást emlegettük.

Most valamennyivel tovább bírtam, egy és fél óráig próbáltam elaludni, és csak azután indultam útnak. És valóban újra találkoztam Alex-val, aki rám köszönt, de igazából csak elhajtott mellettem a kocsijával. Így is szívrohamot hozott rám, de legalább most nem szállt ki a kocsiból.

- Ki is ez a férfi? - kérdezte Raynor, mire megrántottam a vállamat.

Őszintén nem nagyon érdekelt a fickó. Szimplán furának találtam, hogy az utóbbi napokban mindig össze futottam vele, és mindig rám is köszönt, mintha ismernem kellene őt valahonnan.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem néztem utána, de semmit nem találtam, és ezt nem tudom, hogy aggasztó vagy jó dolognak számít.

Végül is rólam sincs fent semmi a neten, mégse vagyok egy elmebeteg. Bár néhány ember szerint igen, de nekik megpróbálom kizárni a becsmérő szavait, szóval lényegében minden rendben van velem.

Legalábbis nagyjából, ha az elmúlt hosszú éveket nem vesszük figyelembe.

- Valamilyen csávó, akit Alex-nak hívnak. - válaszoltam egy pillanatnyi csönd után. - Akkor megy munkába, mikor elérem a város határát, és már néhányszor rám köszönt. - mondtam kimérten.

- Ez nagyszerű! - csapta össze a kezeit a doki, és mosolyogva nézett rám. - Végre van egy barátja, és itt van Barnes is! Ez iszonyú nagy lépés! Gratulálok, Mills! - nyújtotta felém jobb kezét, de én nem fogadtam el azt.

- Nem tudna normális lenni? - ráncoltam össze a szemöldökömet kritikus tekintettel, és összekulcsoltam magam előtt karjaimat. - Egy szóval nem mondtam, hogy visszaköszöntem volna. Igazából szerintem nem éppen valami jószándékú a pasas, szóval eszébe ne jusson, hogy pont egy olyan alakkal fogok barátságos kötni.