Therapy session - Bucky Barnes [Completed]

thirteenth day II. - more about me

AVA MILLS

Eléggé bizonytalan voltam. Bizonytalanul értem hozzá James testéhez, bizonytalanul öleltem át a nyakát. Bizonytalanul csókoltam meg, és bizonytalanul néztem bele azokba a gyönyörűen villogó kék szemeibe.

A tenyerem a tarkóján pihent, miközben közel húztam magamhoz és úgy adtam újabb csókot a szájára. Most tökéletesen éreztem magamat, de mégis féltem, hogy valaki meglát minket, és elrontja a pillanatot.

Talán kicsit a bűntudat érzése is felébredt bennem. Nem tudtam teljesen Buck csókjaira figyelni, mert a gondolataim máshol kalandoztak.

Benji mindent elmesélt, ami történt vele az elmúlt évek során. Minden egyes fontosabb eseményt és mindent, amit átélt. Azt mondta, hogy tényleg túszként tartották fogva, viszont az elnök küldött érte mentőcsapatot, így megúszta halál vagy komolyabb sebek nélkül.

Indult egy program számára. Mindenhol halottnak volt feltűntetve, és teljesen kitörölték az adatait. Az elmúlt években még csak nem is létezett hivatalosan Benji. Azt mondta, az eleje még nehéz volt számára. Neki is ugyanúgy fel kellett dolgoznia azt a rengeteg traumát, ami aznap ért minket, arról nem is beszélve, hogy míg több éven keresztül napi tizenkettő vagy huszonnégy órát dolgozott egyhuzamban, abban az időben egész álló nap egyedül volt és sehova sem mehetett.

Próbálták őt megölni néhányszor, ezért gyakran költözött össze-vissza mindenféle a világban, aztán most eljutott arra a pontra, amikor már nem zavartatja magát. Talán ő is úgy érez most, mint én. Hogy minden mindegy. Ha megtalálnak, megtalálnak. Nem tudunk nagyon semmit tenni a sorsunk ellen, ami zavaró is lehetne, de már egészen megszoktuk, legalábbis én már megszoktam.

- Mills? - James újabb puszit nyomott a számra, majd elhúzódott tőlem, és aggódva nézett a szemeimbe. - Van valami baj? Abbahagytam, vagy valamit rosszul csinálok? - dobált a kérdéseivel, mire hangosan felsóhajtottam, és még mindig az ölébe pihenve hátrább húzódtam tőle.

- Nincsen semmi baj, csak Benji... - nem egészen értettem magamat az utóbbi néhány napban. Minden annyira keszekusza volt, hogy csak kapkodtam a fejemet.

Először Alex volt velem bunkó, aztán bocsánatot kért, és most hát nem is tudom. Egész sokszor megvédett, amikor alkalma volt rá. Aztán ott van Benji, aki mint kiderült, nem akkora köcsög, mint amekkorának elsőre tűnik, csupán ő is teljesen kész van idegileg. Meg amúgy is. Benji is kedves volt velem az elmúlt órákban, és nem is tudom. Rövid időre olyan volt, mintha nem is történt volna meg az, ami akkor örök nyomott hagyott mindkettőnk szívén.

Bucky-t meg ki ne felejtsem! A folyamatos védelmezésével, a lágy érintéseivel és a kedves szavaival képes levenni a lábamról, viszont mikor vele vagyok, mindig bűntudatom van. Nem tudom miért, de arra gondoltam, hogy lehet amiatt, mert én nem vagyok elég jó neki.

Mármint, amióta találkoztam vele, egyenesen felfordult az életem, ez nem is volt soha nagy titok. Szeretek mellette lenni, beszélgetni vele, sőt még azért is hálás vagyok, hogy általa megismertem új embereket. Viszont ő nagyon más. Szerintem ő már képes volt túl tenni magát a sérelmein, már ami a múltját illeti, hiszen egyáltalán nem mesélt sokat róla.

Tudok róla egyet s mást, viszont úgy érzem, hogy... nem bízik meg bennem. Tudom, ez teljes faszság, hiszen alig ismerem őt néhány napja, viszont az a baj, hogy én azt hiszem, kezdek belegabalyodni a pasiba.