Therapy session - Bucky Barnes [Completed]

twelfth day - broken bone

AVA MILLS

Én azt mondom, hogy szinte megállás és hosszabb szünetek nélkül hét órát gyalogolni elég fárasztó tud lenni. Főleg olyan feszült csendben, mint ami ránk telepedett, miután újra összecsaptuk a port Benjivel. A többiek szerintem már szólni sem mernek, akkor sem, ha valami bajuk van.

Jelenleg egy szikla tövében tanyázunk. Nagyjából, ha jól számolom, még öt hosszú óra áll előttünk, aztán végre elérjük az első állomást, ahol alszunk egy estét, vagy legalábbis néhány órát. Persze most nem azért indultunk útnak, hogy pihenjünk, de ennyi séta után bármit megadnék egy hideg zuhanyért és egy perc nyugalomért.

- Ti is halljátok? - Ace hirtelen kapta fel a fejét, ezzel megtörve a kínos némaságot. Hangjára én is felnéztem, majd követtem a szemeit. A távolba meredt, miközben valamit motyogott. - Hallucinálok, hogy valaki tényleg felénk fut? - fordult főleg felém, mire hunyorogni kezdtem.

Már lement a nap, így eléggé leszűkültek a látásviszonyok. Egy ideig semmit nem láttam, és már kezdett megfordulni a fejemben, hogy újra Wanda keze lehet a dologban, de aztán láb dobogást és felverődő homok hangját lehetett hallani.

- Valaki jön. - biccentettem, majd magam elé fogtam a fegyveremet, és kibiztosítottam azt. Francnak hiányzott most egy váratlan vendég. Inkább feküdtem volna le a homokba, és hunytam volna le a szemeimet.

Nincs nagyon hozzá szokva a szervezetem az alváshoz, de annak a fél órának a hiánya is nagyon megvisel. Sőt, most még arra sem volt alkalmam, hogy elmenjek futni, pedig az biztos felébresztett volna valamilyen szinte.

- Látod, hogy ki az? - Benji mellé léptem elvégre, még mindig ő az egyik legtapasztaltabb katona a csapatban. A férfi belenézett a távcsőbe, majd felém nyújtotta azt.

- Valami nő. - hát köszönjük szépen ezt az újabb tárgyias megfogalmazást, Benjamin. Inkább már nem mondtam semmit, csak intettem, hogy rendeződjünk alakba, majd belepillantottam a távcsőbe.

Wanda volt az. A haja a homlokához tapadt, és úgy rohant felénk, mintha valaki üldözné őt. Ugyanazt a ruhát viselte, bár most már sokkal szakadtabbnak látszott. Néha hátra nézett a válla fölött, majd a földre szegezte tekintetét és úgy haladt tovább.

Most vagy nagyon paranoiás, vagy tényleg üldözik.

Fél pillant sem kellett hozzá; négy autó motorjának zúgása zavarta meg az este csendjét. Megingattam a fejemet, miközben láttam, ahogy Wanda egyre gyorsabban próbál eltűnni onnan.

Visszaadtam a tárgyat Benji kezébe. A vörös hajú lány nem lehetett messzebb, mint fél kilométerre. Magamban emésztgettem a tervemet, majd a többiek felé fordultam, akik egészen eddig a pillanatig csöndben vártak rám.

Igen, még Benji is.

- Wanda az. - ezeket a szavakat ugyan Bucky felé intéztem, de mindenki felé odanéztem egy pillanat erejéig. - Azt hiszem, bajban van és valószínűleg üldözik őt. - döntöttem oldalra a fejemet, majd mikor egy elfolytott kiáltást hallottam, hangosan felsóhajtottam. - Buck velem jön, ti menjetek keletre. Már nem állhatunk meg mindannyian.

Benji felhorkantott.

- Ez most egy ürügy, hogy megdugasd magadat, Ava? - kérdezte cinikusan, de én nem is törődtem a válasz adással. Karon ragadtam a mellettem idegesen álló Bucky-t, majd kocogva Wanda irányába indultunk.