Therapy session - Bucky Barnes [Completed]

fifth day I. - stabbed

AVA MILLS

Fejemre szorítottam a kezemet, miközben felnyögtem a másnaposság okozta fejfájástól. Arcomat a párnába fúrtam, és lecsuktam a szemeimet, addig se lüktetett olyan erőteljesen az agyam. Egy hatalmas pulóver borította a felsőtestemet, lábaim pedig a tegnapi nadrágom volt.

Iszonyatosan kényelmes volt az ágy, és rengeteg párna volt körülöttem. A nap sugarak melegen világítottak be a helyiségbe, kiégetve a retinámat. Másik oldalamra fordultam. Lábamat a hasamhoz húztam, és vettem egy mély levegőt, miközben megköszörültem a torkomat, ami borzasztóan száraz volt.

Néhány perc múlva, miután el kezdett idegesíteni a halálos csönd, felküzdöttem magamat az ágyról. Lábaimat letettem a földre, és kihúztam a hajamból a hajgumit. Megmasszíroztam a hajhagymáimat, amíg az ajtóhoz értem, majd a fejemre húztam a kapucnit, és a lépcső felé lépkedtem.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindenre emlékszem a tegnapi beszélgetésből. Az még meg van, hogy elkezdtünk dumálni, de szerintem a hetedik feles után már nem voltam teljesen magamnál.

Kicsit talán feszélyez a helyzet, hogy nem tudom, milyen baromságot tettem, vagy mondtam Barnes-nak, viszont mint mindig, most is erős leszek. Bár, ha véletlenül kikotyogtam neki valami fontosat, és szóba fogja hozni, inkább elásom magamat.

- Helló! - köszönt rám Sam, miközben elsétáltam mellette, és fáradtan az asztalra borultam, miután leültem a pihent arcú James mellett álló, üres székre. - Hogy aludtál?

Ráncolt szemöldökkel néztem Sam felé, aki csak egy egyszerű kérdést tett fel. Értetlenül forgattam ide-oda a fejemet, miközben sűrűn pislogtam.

- Durva. - csak ennyit mondtam, aztán visszaejtettem a fejemet az asztal tetejére, ami nagyot koppant.

- Mi? - könyökölt rá az asztalra Bucky, és csillogó szemekkel nézett felém. Arca tényleg kipihent volt, és egész nyugodt. Szeme alatt nem voltak karikák, és talán most láttam először őt mosolyogni, minden nyomós indok nélkül.

Gyanakodva néztem fel a férfi arcára, aztán ismét Sam irányába fordultam, majd újra James felé pislogtam. Úgy éreztem, hogy volt valami, amit nem mondtak el nekem, de az igazat megvallva, annyira nem érdekelt, hogy rá is kérdezzek. Vagy csak talán nem mertem megkérdezni. Ki tudja.

- Rég aludtam ilyen sokat. - motyogtam halkan, majd ujjaimmal dobolni kezdtem az asztal lapján. A rádióból csöndes zene szűrődött ki, amire Sam lassan táncolni kezdett.

Kis mosollyal néztem a táncikáló férfi felé, majd hangosan sóhajtottam egyet, és lecsuktam a szemeimet. Igaz, hogy aludtam, de fáradtabbnak éreztem magam, mint mikor nem alszok csak egy órákat, több napon keresztül. A szemhéjam ólomként akartak összecsukódni, de sűrűket pislogtam, hogy ne aludjak vissza.

- Reggeli? - tette le elém a gofrit Sam, kedves mosollyal az arcán, de én csak elhúztam a számat, és nemlegesen megráztam a fejemet. Tovább passzoltam a tálat a mellettem ülő férfinak, akinek egy pillant se kellett ahhoz, hogy el kezdjen reggelizni.

Minden olyan békés volt. Már-már túl békés. Nem hittem volna, hogy ilyen csöndes ez a környék, mert azért elég sok helyibeli emberrel találkoztam, mikor futni indultam. A gyerekek ma nem rohangáltak az udvaron, mikor kinéztem az ablakon, és Sarah sem volt a közelben.