Therapy session - Bucky Barnes [Completed]

last day - with him forever

AVA MILLS

Boldog mosollyal az arcomon intettem egyet az épület előtt álló őrök felé, akik kicsit vonakodva ugyan, de viszonozták a tetteimet. Egymás után pakoltam a bal és a jobb lábamat, amibe enyhe izomlázam volt. Miután haza jöttünk a terepről, és kijöttem a kórházból, tegnap újra elkezdtem futni. Az izmaim kijöttek a gyakorlatból, így most kicsit szét akar robbanni minden végtagom.

- Hahó! - szólítottam meg a recepciós lányt, aki csak unottan végignézett rajtam, aztán a tévé felé fordult és elkerekedett szemekkel pislogott felém. - Ava Mills vagyok. Raynorhoz jöttem. - mondtam, mikor semmit nem reagált a lány.

- Bocsi. - motyogta halkan. - Kicsit furcsa, hogy mindenhol a te arcodat látom, aztán hirtelen itt állsz előttem. - magyarázta, miközben átnyújtotta nekem a kártyát. Megértően bólintottam egyet, majd megrántottam a vállamat.

- Semmi gond. - biztosítottam a megértésemről, de persze soha nem fogom elfelejteni, hogy az akció előtt milyen goromba módon viselkedett velem.

Lassan lépkedtem végig a folyosón, majd megálltam a lift előtt és türelmesen vártam, mire kinyílt előttem a felvonó ajtaja. Beszálltam a szűk fülkébe, majd mikor a megfelelő szintre érkeztem, kiléptem belőle, és a doki irodája felé indultam.

Kopogásra emeltem a kezemet, és ezúttal minden idegesség nélkül ütöttem meg a fát, majd rögtön be is nyitottam, amikor meghallottam, hogy szabad.

- Jó reggelt, doki! - biccentettem egyet Raynor felé, aki csak megforgatta a szemét, miközben a falon csüngő órára mutatott jelezve, hogy sikerült újra elkésnem a találkozóról.

Kikerültem az asztalt, majd lehuppantam a kanapéra. Ledobtam magamról a meleg pulóvert, majd lerúgtam a lábamról a bakancsomat és kényelembe helyeztem magamat. Hanyatt vetettem a hátamat a hideg falnak, a lábfejemet pedig James ölébe dobtam.

- Hogy vagy ma reggel, baba? - döntötte oldalra a fejét James, miközben a kezemért nyúlt és nyomott rá egy hosszú puszit. - Tudtál rendesen aludni? - érdeklődött, mire a szívemet eltöltötte a boldogság.

- Ami azt illeti, jobb lett volna, ha melletted keltem volna fel. - húztam mosolyra a számat. - De nem panaszkodom! - tettem hozzá szórakozottan. - Valóban nagyon kényelmes az ágyad.

- Azt hiszem, elég sok mindenről lemaradtam. - szólt közbe Raynor, mire megszakítottam a James-vel fenntartott szemkontaktust, és a doki felé fordítottam az arcomat. - Mióta is vannak maguk ilyen...khm... közeli kapcsolatban?

- Mire gondol, doki? - húztam a nő agyát, akin most először láttam, hogy úgy igazán zavarban van.

- Hát például arra, hogy miért dicsérte meg az imént James ágyát...

- Jaa! - tettem a hülyét, és a mellettem ülő férfi felé néztem, aki csak megvonta a vállát, majd szólásra nyitotta a száját.

- Tudja, doki... - nyalta meg a száját érzékien Buck. - Digi-dugi. - magyarázta szórakozott mosollyal az ajkain. - Egyszer nálam, egyszer nála...

Szerintem Raynor egy pillanatra elbizonytalanodott, mivel összezavarodott arccal vizsgálta át a testünk minden szögletét, de aztán neki is hasonló, szórakozott arckifejezés került az arcára.

- Értem én. - bólogatott sűrűn, miközben valamit lefirkált a füzetébe. - Szóval, mióta tart ez a kapcsolat? A katonaság vagy a magány hozta össze önöket? - kérdezősködött.

- Éljen a depresszió és a szorongás! - válaszoltam egyből, mire Buck halkan felnevetett, de a doki nem vette a poént, és aggódva szuggerálta az arcomat. - Nyugi van a bugyiban, doki! - nyugtattam a nőt a magam módján. - Szimplán folytattuk a terápiát egymás között. Dumáltunk meg ilyenek...