Therapy session - Bucky Barnes [Completed]

fourteenth day - emotional support

AVA MILLS

- Ha Benji most meglátna, neked is lenne néhány törött csontod! - húztam újabb csókba Bucky-t, majd mosolyogva néztem bele boldogan csillogó szemeibe. - Még most sem értem, hogy miért kellett eltörnöd a vállát!

- Nem tetszik, ahogy rád néz. - rántotta meg egyszerűen a vállát, majd puszikkal hintette be a nyakamat, mire az ajkaim között egy halk sóhaj szökött át.

- Inkább az nem tetszik neked, hogy egyáltalán rám néz. - forgattam meg a szemeimet. - Hozzád hasonló féltékeny pasit még életemben nem láttam! Birtoklásbeli problémákkal küzdesz, Barnes? - vontam fel a szemöldökömet, majd kinéztem a férfi válla fölött.

Nem akartam, hogy lebukjunk, hiszen még mindig titokban szeretném tartani ezt az egész szituációt. Persze csak addig, amíg le nem ülök Benjivel dumálni. Szeretném neki részletesen elmondani, hogy miért akarok véget vetni kettőnk komolyabb kapcsolatának.

Ha valami szóbeszédből tudja meg, garantált a balhé és szerintem azt mindannyian el akarjuk kerülni. Minél kevesebb a törött csont, annál több esélyünk van arra, hogy talán sikeresen kerüljünk ki ebből a szar helyzetből.

- Mivel nincsen semmim és senkim... - döntötte oldalra a fejét, miután elhúzódott tőlem, és mélyen a szemembe nézett. - Jelenleg te vagy az egyetlen ember, aki igazán számít nekem. - simított végig hatalmas tenyérével az arcomon.

Nem válaszoltam neki, de azért kedvesen rámosolyogtam. Jól estek a szavai, de mégis nagyon zavarba jöttem a hirtelen vallomástól. A testem ugyan még a csatatéren álldogált, a lelkem már újra a városban volt.

Mit fogunk mi csinálni, ha ennek az egésznek vége szakad?

Mármint az eddigi terveim úgy néztek ki, hogyha túl élem, akkor haza megyek, aztán újra járok majd terápiára, viszont most, hogy James is valamennyire része lett az életemnek...

Nem is tudom pontosan, hogyan kellene viselkednem. Gondolom, hogy ő egy ideig még Sam-nél fog tanyázni, de amúgy semmi mást nem tudok elképzelni. Elvégre, ő egy szuperhős, akármennyire is próbálok úgy tenni, mintha semmi köze nem lenne a Bosszúállókhoz. Én meg...

Legjobb esetben is csak egy katona vagyok, akinek elég sok problémája van. Mind lelki, mind más problémák. Nem szívesen teregetném ki ennél jobban az életemet és a gondjaimat a médiának. Viszont James mellett semmi nyugalmam nem lenne.

Őszintén nem tudom magamat elképzelni Bucky mellett, viszont szívem szerint örök életemben mellette maradnék. Hiába nincs fogalmam a következményekről, talán ezúttal meg szeretném próbálni.

De mi van, ha ezzel kockára teszem Bucky hírnevét?

Neki persze nem csak jó híre van világszerte, hiszen az emberek soha nem fogják elfelejteni, amit a Tél Katonájaként tett, de legalább véghez vitt olyan hatalmas, önfeláldozó dolgokat, amikkel egyensúlyba képes hozni a mérleget.

- Mikor fogsz beszélni vele? - kérdezte halkan a férfi, miközben letett a földre, és a derekam köré fonta a karjaimat. - Már nem azért, nem akarlak siettetni, viszont nagyon boldog lennék, ha megfoghatnám a kezedet meg ilyenek... - vakarta meg a tarkóját szégyellősen Buck.

- Hát... - húztam el a számat, majd oldalra néztem, ahol láttam, hogy a többiek már készülődnek. - Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet egy akció közepén szembesíteni őt...

- Várj! - tette fel a kezét James, és összeráncolt szemöldökkel nézett felém. - Te most azt akarod mondani, hogy amíg ennek az egésznek vége nem lesz, el fogod játszani, hogy mennyire szerelmes vagy belé? - kérdezte idegességről árulkodó hangon.