Therapy session - Bucky Barnes [Completed]

sixteenth day - explosion

AVA MILLS

- Jobbra, James! - kiáltottam túl a fegyverek ropogását. - Az isten szerelmére, jobbra! Nem balra, hanem jobbra! - szajkóztam, miközben egy pillanatra megálltam és felkészültem az újabb tűzpárbajra.

Már iszonyatosan melegem volt. A hajam csurom vizes volt, éreztem ahogy a homlokomon végigfolyik egy izzadság csepp. Vettem egy mély levegőt, miközben kisöpörtem a hajamat a szemem elől.

- Benji! - fordultam ezúttal a volt vőlegényem felé, aki rögtön felém pillantott és készen állt teljesíteni a parancsot. - Hat óránál! Menj Bucky-val! Ne szakadjatok el egymástól! Ace is...

Egy golyó a fejem mellett fúródott bele a falba. Újra magam elé fogtam a gépfegyvert, majd hátra néztem, és arra a pontra céloztam, ahonnan újfent sok lövést adtak le. Meghúztam a ravaszt, de ezúttal sem sikerült senkit sem eltalálnom.

- Most! - kiáltottam Benji felé, aki csak biccentette egyet, majd még egyszer felém nézett kételkedő arccal, aztán lelépett. Ahogy kértem tőle, James és Ace is vele tartott, kérdés nélkül.

Elég szar helyzetbe kerültünk, mikor elértük az utolsó előtti állomást. Ahogy egyre bentebb értünk a sivatagban, egyre több katona és terrorista csoport randalírozott a pusztában. A legrosszabb pedig az az egészben, hogy amióta Rashim átvette a hatalmat, többnyire mindenki neki dolgozik. Tehát voltunk hatan egy komplett ország ellen, kár is lett volna szépíteni a helyzet súlyosságát.

Mikor a látótérbe kerültünk, egyből lőni kezdtek ránk. Szerintem nem nagyon érdekelte őket, hogy kik vagyunk, csak szimplán védték a területet. Viszont ha kiderül, hogy valójában honnan jöttünk és miért vagyunk itt, akkor valamilyen szinten lőttek a rejtett akciónak.

Kiderül, hogy Rashim lebuktatására utazunk, és akkor baszhatjuk. Mindenki minket fog támadni, egy pillanat nyugtunk nem lesz. Előbb vagy utóbb ki fognak fogyni a készleteink és így, hogy megelőztek minket, át állomásokon lévő élelem és egyéb felszerelések is kárba vesztek.

Nagyjából két és fél órája próbáljuk körbe zárni ezt a kisebb egységet. Addig kell cselekednünk, amíg nem ér ide semmilyen erősítés vagy segítség. Már biztos hallották a lövéseket a környéken, maximum egy óra és itt lesz Rashim utánpótló serege.

Mondjuk valamilyen szinten abban reménykedtem, hogy talán Rashim is felbukkan. Jó lenne minél előbb kiiktatni őt az élők sorából, de persze erre nagyon kicsi esélyünk volt.

A csapat hála istennek jól bírta a helyzetet. Evan hátulról fedezett minket Alex segítségével, Buck és én betörtünk egy-egy házba, majd azután, hogy Benji és Ace is készen állt a harcra, alakzatba rendeződtünk. Én maradtam a ház falának lapulva, míg a fiúk egymást fedezve átrohantak egy másik, sokkal stabilabb épületbe, ahonnan sokkal jobb kilátás nyílik a támadókra.

- Fogytán van a lőszer. - hallottam meg a fülesen Alex hangját. - Talán még fel óráig fel tudjuk őket tartani, de erősen kétlem, hogy utána élve kijutunk innen. - a hangja cinikusan szólt.

- Bezzeg ha én ilyen pesszimista lennék, akkor Raynor már elküldött volna diliházba. - mormogtam halkan, és félig halottam, hogy a vonal másik végén Buck egyet horkant. - Éljen a depresszió! Éljen a szorongás!

- Annyira örülök neki, hogy nektek nem nagy cucc meghalni, de nekem van családom, szóval kapjátok össze magatokat. - mondta Ace komoly hangon, határozott hangsúllyal.