Therapy session - Bucky Barnes [Completed]

eleventh day II. - still yes?

AVA MILLS

Szóval, igen...

Míg Alex érdeklődő és talán megértő szemekkel pislogott felém, miközben Benji karjainak fogságában álltam, Bucky arca komor lett.

Hogy őszinte legyek, akkor nem igazán tudtam, hogy mi baja van, sőt nem is nagyon érdekelt. Minden egyes gondolatom Benji körül forgott. Persze, sok traumát újra felébresztett bennem, de akkor is ő a vőlegényem, nem?

- Hol voltál eddig? - toltam el magamtól a férfi testét és tenyereim közé fogtam az arcát. - Azt hittem, hogy Rashim megölt. Hallottam a lövést, és...

- Ez egy nagyon hosszú történet, kicsim. - simogatta meg az arcomat, majd puszit nyomott a homlokomra és a mellkasához vont. Beszívtam friss illatát, és nyugodt szívvel hunytam le a szememet.

Jól esett Benji karjai között állni. Olyan régen nem éreztem már magam ilyen biztonságban, és most így hirtelen ellazultam. Csak a jelenben léteztem. Amikor ott álltunk a tábor közepén és a karjaiba tartott, minden megszűnt létezni. Egyszer sem jutott eszembe, hogy vajon a többi ember mit gondol rólam, érdekes módon.

- Ms Mills! - egy tompa kiáltás ütötte meg a fülemet bal oldalról, így kínosan elhúzódtam Benji alakjától, fejemet elvettem a férfi mellkasától, és a számba harapva néztem ki a vállam mögött.

Ace közelített felém, ideges arccal. Összeráncoltam a szemöldökömet, amikor megláttam, hogy egyre gyorsabban sétált, sőt szinte már futott. Nagyon zaklatottnak tűnt, és én pesszimista emberként egyből a legrosszabbra gondoltam.

Ki halt meg? Kit öltek meg? Kiket támadtak meg? Hol robbant bomba? Hol ejtettek túszokat? Hol tűnt fel Rashim?

- Ms Mills! - állt meg előttem a nyurga alakú fiú, majd a térdére támaszkodva kapkodni kezdte a levegőt. A mellkasa fel s le járt, arca pedig lilulni kezdett a kevés oxigéntől, ami a tüdejébe jutott.

- Mi történt, Ace? - nyúltam a srác karja után, majd keze köré fontam az ujjaimat és odébb vezettem, ahol nem volt mindenki szeme előtt.

Az egyik sátor töve mellé vittem, majd megkértem egy katonát, hogy hozzon egy üveg vizet. Ace fáradtan nézett fel rám. Csak most vettem észre, hogy a bal szemöldökéből egy kis seben keresztül vér szivárgott.

- Jézusom! - motyogtam, majd kivettem a katona kezéből a palackot és átadtam a fiúnak, aki nagyokat kortyolva fogyasztotta el az üveg tartalmát. - Mi a baj, Ace? Mi történt veled? - értem hozzá lágyan a sebhez, mire a srác felszisszent és elhúzódott tőlem. - Ace?

- Baj van, Ms Mills... - vett egy mély levegőt. - Barnes, vagy mi izé James... - még mindig nehezen vette a levegőt Ace, azért csak szavakat lehetett érteni abból, amit megpróbált kinyögni.

- Mi van Bucky-val? - dörrentem rá szegény fiúra, amikor semmi használható információval nem szolgált. - Kérlek szépen, drága kedves Ace, hogy vegyél egy kurva nagy levegőt, aztán próbáld meg kipaszírozni magadból, hogy mi a fasz van! - tért vissza a bunkó, kemény énem egy pillanatra, mire Ace ijedten nézett felém. - Ne nézz így, hanem beszélj!

Ace, ahogy tanácsoltam neki, vett egy mély levegőt, majd még egyet és még egyet, aztán lassan beszélni kezdett. Őszintén reméltem, hogy semmi sürgős dologról nincsen szó, mert akkor már simán kicsúsztunk az időből. Nem tudom, hogy volt-e még valaki akkor a környéken, amikor Ace, de biztos rohadt hülyék lehettek, hogy ezt a szegény fiút hagyták futni.