DARK KNIGHT (Taekook ff) (Szünetel)

🖤Prológus🖤

Kim Teahyung vagyok 24 éves és.....férfi omega. A legritkább faj , az egész világon, az alfákból és a bétákból van a legtöbb és persze vannak omegák is de azok mind nőstények , a férfi omegákból van a legkevesebb , és ezért ha találnak is egyett , megerőszakolják vagy megölik .Mindennap szagelnyómot kell beszedjek ..., de nem ez a lényeg most ,térjünk vissza az elejére. Szöul egyik legjobb iskolájában tanítok. Párkapcsolatom még nem volt de remélem ,hogy egyszer rám talál a szerelem......Ez egész addig megy ameddig meg nem ismerem a sötét lovagomat....

Taehyung szemszöge:
-Taehyung ne kelljen többször ismételnem,hogy kelj fel! - szólt rám anya kissé hangját megemelve.Minden reggel ez megy,nagyon nyögvenyelősen tudok csak kiszálni az ágyból ,hogy tudjak elkészülni a suliba.Nem ,nem diák vagyok,hanem tanár de ettől függetlenül a koránkelés nekem sem barátom.

Anya nagyot sóhajtva hagyott magamra tovább szenvedni,még amikor én is a padokat koptattam ,már megszokta tőlem ezt a viselkedést.Szerintem alig várja ,hogy párt találjak ,és itthonról elhúzzam a csíkot ,hiszen akármennyire is gondoskodó ,szerető anya ,fiatal , dolgozó férfiként már igazán illene találnom magam mellé valakit. Nem is hittem volna,hogy a sors összehoz valakivel aznap ,aki az életem részévé vált.
Ennek viszont több akadálya is van....
Elsősorban a másodlagos nemem,hiszen hiába vagyok férfi , a belső farkasom omega,ami a leggyengébb a három osztályból.Mégis ki akarna maga mellé egy gyenge partnert?
Itt jön képbe a másik probléma is... meleg vagyok.Talán ezt a húgommal egyidős lánykák még arányosnak is találják ,viszont én elléggé szégyellem,nem is merem felvállalni , a családtagjaimon kívül senki sem tud erről , de ők szerencsére elfogadnak úgy ahogy vagyok.Így igencsak nehézkes a párkeresés .
Persze csak gondolnom kellet rájuk ,már megis jelent a húgom, rám ugorva és arcomat pofozgatva ébresztett fel ,igyekezett kicsalni az ágyból.
-Jisoo - igyekeztem felvenni az erélyesebb hangomat, elnyomva a reggeli rekedtségemet - ,ha nem szállsz le rólam esküszöm lehajítalak!! - már betöltötte a tizenhatot,mégsem nőtt be a feje lágya ,egy igazi hebrencs.
Még a tiszteletet sem adja meg nekem ,mondjuk ez nem csoda , hiszen ő béta, vagyis felettem áll ,akármennyire is hülyén jön ez ki , a farkastörvények alapján ez így van.
-Mivan , Tae ,csak nem durcás vagy - hajolt az arcomba , miközben én nagyokat pislogtam -Anya azt mondta ,ha nem leszel lent öt percen belül ,nem kapsz reggelit!! Pedig a kedvencedet csinálta ! - vigyorgott rám gúnyosan , azzal az igencsak bájos mosolyával.Lehet ,hogy a szépség a mi fajunk tulajdonsága ,de a húgom megörökölte anya tulajdonságait ,mindketten gyönyörűek.
A fenyegetésre azonnal kipattantam az ágyból , hiszen anya reggelíét kihagyni bűn lenne a lustaságom miatt.Ránéztem az órára ,csak még jobban kapkodni kezdtem hisz igencsak késésben voltam.Kikapom az első nadrágot a szekrényemből , majd sebesen fel is rángattam magamra a kissé testhez álló,világoskék anyagot.Ekkor tűnt fel, hogy mindezt a húgom végignézte.

-Megtennéd ,hogy kimész? Öltözöm. - jelentettem ki a számára is egyértelműt ,de ő csak hevesen megrázdta a fejét.
- Biztos ,hogy nem ! Testvéri kötelességem megnézni , hogyan nézel ki , hiszen omega vagy! A ti idomaitoknak nincsen párja - mért tüzetesen végig elidőzve a fenekemnél - mindenben jól néztek ki , ezért is vagytok ennyire vonzóak.
-Aranyos tőled , hogy aggódsz, de tudom kezelni - húzom magamhoz egy gyors ölelésre , de gyorsan véget is vetek neki , hiszen kihasználta az alkalmat a pimaszkodásra, és a fenekemre csapott - Na ennyit a kedveskedő, törődő énedről - forgattam meg a szemeimet , majd felkaptam gyorsan egy fehér inget, úgy mentem le reggelizni.
-Jól aludtatok ? - kérdezte anya mosolyogva , miközben tálalta a reggelit. Viszonyoztam a gesztusát, az én ajkaimra is mosoly kúszott fel , viszont ez el halványult , mikor a tekintetem a negyedik, üres székre kúszott .Apa helyére.

Talán azért érzékenyültem el minden alkalommal , mert ismertem ,megtapasztalhattam , hogy mennyire csodálatos ember ,férj és apa volt. Nem sokkal a húgom születése előtt vitte el valami féle betegség.Hiába volt az egyik legerősebb alfa , ez még őt is legyűrte.
Túl fiatal voltam akkoriban , hogy megértsem az orvosokat ,most meg nem akarom ezzel zaklatni anyát , azzal csak fájó sebet tépnék fel benne.Annyit pedig nem is ér.
-Jól - ráztam meg a fejemet kissé ,hogy gondolataim vissza térjenek a jelenbe. - Bár még lustálkodtam volna ,de valaki nem igazán hagyott . - néztem szúrósan a húgom irányába, de ez csupán egy pillanatig tartott, mind nevetésben törtünk ki. ilyenkor kivánom azt ,bár meg tudnám állítani az időt ,hogy ezeket az apró családi pillanatokat tovább tudnám élvezni.De ezt nem tehetem meg , így bár gyorsan belapáltoltam a reggelimet , adtam egy - egy puszit anya és Jisoo arcára , majd futólépésben elindultam az iskolába.Eléggé késésben voltam , muszáj voltam rohanni ,amit utálok.

Akkor még nem gondoltam ,hogy utólag erre a rohanásomra mosolyogva fogok visszagondolni...

Hali!
Új vagyok a wattin ,ez az első könyvem és remelem ,hogy elnyeri majd a tetszéseteket.(Tudom ,hogy nem a legjobb de azert próbálkozok)