𝐵𝑅𝑂𝑇𝐻𝐸𝑅𝑆 𝑂𝑅 𝐿𝑂𝑉𝐸𝑅𝑆? ➦ 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 |✔︎

👀életképek: third👀

Jungkook szemszöge

Miután kielégítettem a kisbabám, visszamentünk a fiúkhoz, akikkel szemben már ott ült a két rosszcsont is. Amint visszaértünk az asztalunkhoz, Jia már szaladt is Chimhez, teljesen megijedve. Mosolyogva ültem le Jaemin mellé, akinek arca már tiszta majonéz volt.

- Jae, nézz apura! - szólt rá Jimin, Jiát tartva az ölében. A fiunk mosolyogva nézett rám, én pedig szintén vigyorogva töröltem le arcáról a krémszínű szószt.

- Oké, vissza fordulhatsz, és ehetsz tovább, Picúr! - mosolyogtam, majd összeborzoltam a haját. Jimin leült az egyik combomra Jiával, mire átkaroltam szerelmem derekát, s benyúlva pólója alá; simogatni kezdtem selymes bőrét.

- Jae, ilyenkor mit szoktunk mondani?! Mondjuk, egy "köszönöm, apu"-t? - kérte számon az - félig - ölemben ülő, a fiunkat.

- Köszönöm, Apu! - piszkálta ujjait Jaemin.

- Szívesen, Picim! - mosolyogtam. - Te pedig; nem kell mindig rászólni, Babám! Előbb-utóbb, úgyis megtanulja az illemet, hiszen már óvodás, Kincsem. - pöcköltem meg a szőkeség orrát.

- Tudom, de mostanában gyakrabban jön rám az "anyai" ösztön, és nem tudok nem aggódni amiatt, hogy velük minden rendben van-e, ha nem vagyunk a kicsikkel. - magyarázta gondterhelten. Rögtön a hasához hajoltam, amit az ölében lévő lányunk miatt simán megtudtam tenni, mivel még olyan picurka volt. - Mi a jó istent, csinálsz? - kérdezte halkan nevetve.

- Csak vizsgálódom! - mondtam, miközben pociját kezdtem el nyomogatni, de csak óvatosan.

- Nincs is ilyen szó, Guk! - nevetett fel hangosan, mire többen is felénk néztek.

- Oké, itt minden rendben! Semmi góc nincs, gyerek sincs... Még. - tettem hozzá gyorsan.

- Te kis szemét! - nézett rám csúnyán, miután már normálisan ültem.

- Jó, oké, innentől kezdve; hagyj békén! - állt fel Tae idegesen az asztaltól, és a mosdó felé vette az irányt. Mi a faszt, csináltak ezek addig, amíg mi nem figyeltünk?

- Jungkook, fogd meg Jiát, és Jaet! Menj velük haza, ezt intézem én! Nem lenne jó itt balhét csapni... - nyomott Jimin ajkaimra egy csókot, majd a fiúk után rohant.

- Na, babák! Megyünk haza pancsizni! - gügyögtem nekik.

- Apu, én már nem vagyok baba! Én már három éves vagyok! - vigyorgott a fiam. Ha nem ismerném, azt mondanám, hogy ő a klónom.

- Tudom, de ti mindig is az én, pici babáim maradtok! - vettem ölembe a lányom, Jae kezét pedig megfogtam. Szerencsére nem kellett az asztalt letakarítani, legalábbis a szemetet kidobni  már nem volt szükséges, mert kidobtuk, mielőtt még nekiláttunk volna a kajálásnak. Ezután hazafelé vettem az irányt - természetesen a kocsinkkal, amiben Jaemin bealudt  az út felénél -, hogy minél hamarabb haza érjünk.

Jimin szemszöge

Mikor beértem a mosdóba, elkaptam azt a pillanatot, amikor Jin leüti Taet valamivel, aki a földre esik vérző fejjel. Kétségbeesetten szaladtam oda Taehoz, aki jól láthatóan már eszméletlen volt.

- Jin! Ezt most miért?! - kérdeztem idegesen, aki remegő testtel nézte a történteket.

- M... Majd elmesélem! D... De tudnod kell, h... Hogy nem direkt cs... Csináltam! - beszélt remegve.  Hihetetlenül meg volt ijedve, ez látszott rajta.

- Inkább, csak hívd a mentőket! - szóltam rá. Igen, valóban meg volt ijedve, ám rohadtul haragudtam rá.

Jin szemszöge

Remegve tárcsáztam a mentők számát. Remélem, hogy nem lesz semmi baja, mert azt egy örök életre sem bocsájtom meg magamnak!

👀👀👀👀
eredetileg kekszi rész lett volna, de az csak két rész múlva lesz, mivel közbe jött ez a icurka-picurka baleset🤫
remélem tetszett!♥️