𝐵𝑅𝑂𝑇𝐻𝐸𝑅𝑆 𝑂𝑅 𝐿𝑂𝑉𝐸𝑅𝑆? ➦ 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 |✔︎

🦥2🦥

Jungkook szemszöge

Miután hazáértem összetakarítottam, majd leültem filmezni a nappaliba. Jól bebugyoláltam magam, s elkezdtem nézni a filmet.

***

Arra ébredtem fel, hogy nyitódik a bejárati ajtó. Kimentem, így láthattam, hogy Jimin tiszta vér, és tele van lilás foltokkal.

-Jesszusom, Chim! - vettem fel gyorsan az ölembe, mint egy kisbabát az anyja. Szorosan belém kapaszkodott majd elkezdett sírni, én meg csak felszaladtam a fürdőbe. Leültettem a kád szélére, elővettem az elsősegélydobozt, - ami már nagyon hiányos - és kivettem a szükséges dolgokat.

-Ez most kicsit csípni fog, de szerintem ezt már tudod... - mosolyogtam rá szomorúan, majd letöröltem könnyeit.

-S... Sajnálom, hogy felkeltél miattam... - nézett szemembe.

-Nem gond, nyugi! - érintettem óvatosan pisze, kis orrához a vattakorongot.

-Ez fáj... - suttogta.

-Tudom, de mindjárt kész vagy! - simogattam meg fejét.

-Ahj, Kookie, én ezt már nem bírom! Anyuék is bántanak, és még a suliban is... Miért nem lehet egy nyugodt napom?! - kezdett el sírni újra.

-Picúr, figyelj... - fogtam meg óvatosan állát. - Ígérem, hogy segíteni fogok neked, és minél hamarabb eltűnünk innen! - mondtam komolyan, majd a kis pofiját is letöröltem.

-Együtt? - kérdezte elpirulva.

-Igen, együtt! Testvérek vagyunk, így muszáj együtt megoldanunk! - mosolyogtam rá.

-Igen, testvérek vagyunk! - ismételte meg amit mondtam, bár kissé csalódottan.

Jimin szemszöge

"Testvérek vagyunk"

Nagyon rosszul esett, hogy ő csak testvéreként tekint rám, pedig nem is vagyunk vérszerintiek. Tudom, hogy ezért is kapnék anyuéktól, ami csak még jobban megijeszt. Csakis Jin tudja hogy meleg vagyok, mert csak benne bízok meg. A reggeli cselekedetét illetően, nagyon kellemetlen volt. Főleg, hogy mindenki előtt összekulcsolta a kezünk.

-Jimin... Így nem tudom lekezelni a többi sebed... - sóhajtott, mikor már vagy ötödjére próbálja levenni rólam a pólót, de én nem engedem.

-Nem kell, én is megtudom csinálni mostmár... - mondtam, majd felálltam, de rögtön vissza is estem volna, ha Kookie nem fog meg.

-Ez nem volt valami meggyőző válasz... - kuncogott rajtam, majd leült a kád szélére, és oldalasan az ölébe ültetett.

-De Kookie... Kérlek... - néztem könyörgően szemeibe.

-Miért nem hagyod, hogy folytassam? - kérdezte szomorúan.

-Mert... - próbáltam kifogást találni, de persze most nincs semmi ötletem...

-Miért, Jimin? - kérdezte idegesen mire megrezzentem, felpattantam az öléből, és sírva kiszaladtam a fürdőből. - Jimin! - kiáltott utánam, de én berohantam a szobámba.

-H... Hagyj békén! N... Ne bánts! - gubóztam össze a szobám sarkában.

-Miért bántanálak? - sétált be lassan az ajtón.

-M... Mert te is hangosan beszéltél, mint a többiek... - suttogtam, majd felhúztam térdeim, miközben átkaroltam azokat, s elkezdtem előre-hátra dűlöngélni.

-Jimin... Picim... Figyelj rám! Hallod! - pofozgatta óvatosan az arcom, de nem hallottam rendesen hogy mit mond. Még pofozgat egy picit, de aztán már nem érzek semmit. Elnyelt a sötétség.