𝐵𝑅𝑂𝑇𝐻𝐸𝑅𝑆 𝑂𝑅 𝐿𝑂𝑉𝐸𝑅𝑆? ➦ 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 |✔︎

🦦11🦦

Jimin szemszöge

Lehet, hogy később még meg fogom ezt bánni, de... Nem érdekel. Az a tervem, hogy "összejövök" Jinnel. Vele már tudattam, és bele is egyezett, szóval már csak haza kell mennem a cuccaimért, és beadni Kooknak, hogy elköltözöm. Miután barátommal elindultunk, mielőtt még oda értünk volna, átvettük a dolgokat.

-Szóval... Akkor mi úgy lépünk be abba a házba, mint egy pár, és előadjuk, hogy elköltözöl onnan. - vázolta fel a már megbeszélt tervet Jin.

-Pontosan. De lehet ki fogja verni a balhét, úgyhogy arra számíthatsz, hogy az orrod el lesz törve. Mindig is agresszív volt... - néztem a barátomra.

-Igen, tudom. Mellesleg... Tae hol van már napok óta? - kérdezte.

-Annyit mondott, hogy elköltöznek... - mondtam, majd folytattam. - Vissza Daeguba. - sóhajtottam.

-Ne már~! - mondta szomorúan.

-Na~, nyugi ! Majd meglátogatjuk, és ő is meg fog minket. Ezt ő mondta. - mondtam, majd megöleltem. Lassan oda értünk a házunkhoz, ahova kopogás nélkül nyitottam be. Kis motoszkálásokat lehetett hallani, majd egy csattanást, és Kook szitkozódását. Nagyon halkan kuncogtunk egyet rajta, majd egymásra nézve bólintottunk, s beljebb mentünk.

-Mhm... - nyögtem bele direkt a csókunkba. Ez volt az első tett a tervünkben. Beljebb mentünk még mindig egymás szájában, majd félig kinyitottam a  szemem. Láttam, hogy Kook minket néz furán, de én csak tovább játszottam szerepem, ahogy Jin is.

-Abba hagynátok?! - rivallt ránk.

-Már miért tennénk? - vált el tőlem Jin, majd Kook válaszát meg sem várva tapadt újra ajkaimra.

-Hagyjátok már abba! - jött felénk idegesen Kook, majd elszakított minket egymástól.

-Jól van, jól van! Nyugi, köcsög! - mondta Jin. Alig láthatóan elmosolyodtam, majd felnéztem Kookra, aki idegesen méregette Jint.

-Jungkook... - szólítottam meg, mire rám nézett. - Azért jöttünk, hogy összepakoljam a cuccaim. Jinhez költözöm. - mosolyogtam, és Jinhez bújtam.

-Azt már biztos, hogy nem! Még mindig anyáék a gyámod, és nem én, úgyhogy velem se törvényileg vagy, nemhogy majd vele! - mutatott a mellettem állóra. Alapjáraton jóban vannak, de úgy látszik Kooknak féltékenységi rohama támadt.

-Igazad van, de én nem fogom hallgatni, ahogy alattad, megjátszottan vinnyog az a picsa! - mondtam, és megindultam az emeletre. Jungkook utánam rohant, és bezárta maga mögött az ajtót, majd annak nyomott, s mélyen a szemembe nézett.

-Azt hitted, hogy átverhetsz? Kurvára tudom, hogy ezt csak kiterveltétek, mert tudom, hogy te engem szeretsz! - hajolt közelebb arcomhoz.

-N... Nem... Én nem szeretlek! Már testvérileg sem! - mondtam reszketve.

-Hát oké... - mondta, de hangjából ítélve, idegesebb lett. - Nem fogom engedni, hogy elköltözz, hiába terveztétek csak meg az egészet! - mondta idegesen.

-Ugyan miért? - kérdeztem halkan, de mégis flegmán.

-Azért... Mert kurvára szeretlek, Park! - mondta halkan, s durván ajkaimra mart.