𝐵𝑅𝑂𝑇𝐻𝐸𝑅𝑆 𝑂𝑅 𝐿𝑂𝑉𝐸𝑅𝑆? ➦ 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 |✔︎

🦥4🦥

Jimin szemszöge

Szüleim halk beszélgetésére keltem, de még csukva tartottam szemem. Kíváncsi voltam miről beszélnek. Tegnap Kookie pulcsijában aludtam el, mert fáztam, és mivel hétvége van, velem alszik. Ilyenkor ide szokta adni a pulcsiját, úgyhogy teljes luxusban aludhatok.

-Szerinted ez normális?! - hallottam meg anyám, ideges hangját.

-Nem... Ez egy hülye ribanc! - morogta apám, majd hallottam hogy közelebb jön az ágyamhoz.  Igen ám, de csak most jutott eszembe, hogy Jungkook mellettem alszik, engem ölelve.

-JIMIN, JUNGKOOK! KELÉS! - kiabálta idegesen az anyám.

-Mi van? - motyogta, Kook, s közben felült az ágyon.

-Velem te így, mégegyszer ne beszélj! - állt Jungkook elé, az apja.

-De mi a baj? - kérdezte álmosan. Oldalba böktem miután én is felültem, és végre kinyitotta szemét. - Apa, én még mindig nem értem, hogy mi a baj... - sóhajtott.

-Konkrétan az, hogy ezzel a buzival alszol, ahelyett, hogy Eunheeval lennél, vagy éppen azon gondolkoznál, hogyan is vedd el feleségül! - horkantott fel.

Jungkook szemszöge

Amikor ezt kimondta apám, Jimin sírva kiszaladt a szobából, és becsapta -gondolom- a fürdőajtót. Engem elöntött a düh, és vérvörös arccal néztem szüleimre.

-Muszáj volt ezt?! - kérdeztem ingerülten.

-Igazából rohadtul nem érdekel, mi van azzal a ribanccal, de tudjuk, hogy te hetero vagy, így nem lehetsz buzi, de azzá tehet... Szóval vagy te költözöl el Eunheehoz, vagy ő megy az utcára, vagy bánom is én hova! - mondta anyám mosolyogva, mintha természetes lenne, hogy a fia az utcán fog lakni.

-Bocsi, de inkább elviszem magammal őt is, minthogy veletek itt hagyjam! - morogtam. Csend telepedett ránk, így hallottam Jimin zokogását. Kiakartam menni hozzá, de apám megállított.

-Nem mész ki hozzá! - mondta idegesen. - Szereted őt, vagy mi?! - kérdezte gúnyosan.

-Igen, testvérileg persze! - válaszoltam magabiztosan.

-Értem... - gúnyolódott tovább.

-Legalább felöltözni had menjek el! - mondtam, mire elengedett, így kitudtam rohanni Jiminhez. Benyitottam, s láttam, hogy a kád mellett ül, és sír. Odasiettem hozzá, miután kulcsra zártam az ajtót.

-H... Hagyj! - sírt jobban.

-Picim... Baba... Figyelj rám, jó?  - mondtam, és kezemmel felemeltem az állánál fogva a fejét.

-J... Jó... - törölte le pulcsim ujjával, könnyeit.

-Figyelj, baba! Ígérem, keresek egy albérletet, és odaköltözünk! - mondtam neki, miközben megsimogattam, sírástól, piros arcát.

-R... Rendben... De... Neked nem lesz semmi bajod? - kérdezte félve.

-Ne aggódj, nem lesz semmi bajom! Pár ütést meg kibírok... - mondtam, majd felsegítettem a földről.

-Téged bántottak a suliban? - kérdezte, miközben felvettem az ölembe, mint egy kisbabát.

-Egyszer-kétszer igen, de többször nem. - mondtam, és direkt fenekénél fogtam meg, mire ő nyakamba kulcsolta kezeit, lábait pedig derekam köré, és fejét belefúrta nyakamba. Valójában csak a szüleinket akartam ezzel idegesíteni, hogy ők maguk küldjenek el minket.

-És...— Na, megjöttek! - forgatott szemet anyánk, mikor beléptünk Jimin szobájába.

-Anyátokkal arra jutottunk, hogy Jungkook, neked két napon belül találnod kell magatoknak egy albérletet, viszont ha nem találsz, mehetsz Eunheehoz, Jimin pedig mehet az utcára...! - mondta idegesen az apánk. Jimin újra sírni kezdett az ölemben, míg én egyik kezemmel hátát simogattam, s hajába pusziltam.

-Pontosan, szabad életet élhettek! Nem vagyunk hajlandóak két buzit felnevelni! Vagyis már csak az egyiket, de akkor is. - mondta nem törődően, anyánk.

-Rendben... Akkor mi most összepakolunk! - sóhajtottam, mire ők bólintottak, és kimentek a szobából.

Baszdki... Van két napom, hogy találjak magunknak lakást, különben nagyon megszívjuk...